Úgy rémlik, volt egy jó ötletem néhány napja, vagy akár hete. Szerettem volna megosztani veletek. Félálomban jött, aztán elillant. Akárcsak az elmúlt egy év. Nemrég ünnepeltük Luca lányom első születésnapját. Az újszülött csöppséghez képest már nagylány. Ácsingózik, araszolva lépked némi segítséggel, térdel és kurjongat és motyog, kilesi a számból a sajtosszendvicset, kokettál a bátyjával, rajong az órákért és a pöttyös holmikért. Igyekszik kimondani néhány rettentően fontos szót: „kettő”, „tíz”, „hinta-palinta” és „hápu”. Utóbbit még nem tudtuk beazonosítani, de mindenesetre fülig érő szájjal mondja. Egy szó mint száz, a hétköznapok úgy beszippantottak, mint béka a legyet.