Minap csevegtem egy kedves lány barátommal. Életkori sajátosság, hogy fiatalítok (első sorban magamat, úgyhogy ez nem a túlzott udvariasság jele). Újszülött kislányom kapcsán felmerült a kérdés, hogy ő és párja mikorra tervezik a gyermekáldást.

Megrendítő történetre bukkantam; könnyek nélkül nem sikerült a blogbejegyzés elolvasása. Sokadjára sem. Latolgattam, hogy egyáltalán etikus-e közzétennem, és ha igen, milyen mértékben.

Kislányunk nemsokára három hónapos. Közhely, de olyan gyorsan repültek el ezek a hónapok, mint néhány gondolat. Szerintem a babák zsebében van egy zacskó gyorsító por, amibe néha belenyúlnak, és a kis szaggatott-kapkodó karmozdulataikkal telehintik vele a környezetüket. És mindezt rendszeresen teszik, mert az idő csak úgy röpül a társaságukban.

Az összeköltözést manapság rugalmasan kezeljük – már ami a kezdeti hozzáállást illeti. Nem követelmény se házasság, se közös kassza. Korosztálytól és hozott gyermekektől függetlenül alakulnak új családok. Lerágott csont, mégis számos leendő és kezdő patchwork családot érint a kérdés:

Amikor megismerkedtem Muter.hu-val, egyedül nevelte kétéves kisfiát. Friss szerelmesen kerestük a közös intim pillanatokat, de igyekeztünk hárman is értékes időt tölteni.