5 dolog, amit abbahagytam, mikor megszületett a harmadik gyerek

2018-04-25

"Éppen megtudtam, hogy terhes vagyok a harmadik gyerekemmel, majd vittem le, szokásunkhoz híven, az 1 és 2 évest a lépcsőn a reggelihez. Ezt szoktuk csinálni, közben énekelgetek nekik.

Legjobb gyermekbarát éttermek - mobil
hirdetés

Most viszont rájöttem, hogy ezt már nem fogom tudni sokáig csinálni, mert a baba egyre nagyobb lesz a hasamban, nem cipelhetek még két kicsit. Hát tettem egy próbát, leraktam őket, és fogtam csak a kezüket. Nos, a kísérletem nem ment jól, üvölteni kezdtek.

Normál esetben ilyenkor elővarázsolnék egy kis édességet a hűtőből, vagy észrevétlenül rávenném őket, hogy segítsenek reggelit készíteni - ezek általában leállítják a hisztit. De most tudtam, hogy nem sokára ilyenkor a kisebb testvérüket fogom szoptatni, és aközben kell kitalálni valamit, ami majd náluk is működik.

Amikor a második gyerek megszületett, erőn felül próbáltam mindent megtenni, hogy az első ne érezze elhanyagolva magát. Kapja meg ugyanazt a figyelmet, amit megszokott. De most bonyolultabb lesz a helyzet. Most három kicsi gyerek osztozik majd rajtam, aki továbbra is csak egy vagyok. Ezért rájöttem, hogy ha normálisan funkcionáló embereket akarok nevelni belőlük, akkor nekem kell változtatnom. Méghozzá így:

1. Nem engedtem, hogy bejöjjenek hozzánk a kórházba

Tudtam, hogy a születést követő napokon annyi pihenést kell beszereznem, amennyit csak tudok. Ez viszont úgy nem megy, ha egymást érik a látogatók, mindenkinek a babát mutogatom, és beszélgetek.

2. Nem próbáltam erőn felül teljesíteni

Már a két gyerekkel is ők voltak túlerőben, mikor a férjem reggel elment dolgozni, de három, az már kész sereg. És természetesen mindegyik egyszerre végzi el a dolgát, egyszerre éhes, egyszerre kezd el sírni. Fel kellett adjam, hogy totál bestresszelek, ha nem tudom valamelyiknek 5 percen belül kielégíteni az igényeit, mert ez totál képtelenség.

3. Bevettem a lesz*arom tablettát

A legkisebb nyűgös, a két nagyobbik meg ettől szintén? Nem érdekelt, ha az egyetlen módja, hogy a pár hetes gyerekkel tudjak foglalkozni, az volt, hogy leültettem a két nagyobbat akár három órán át is mesét nézni. Ha működik, ám legyen. Nem érdekelt, hogy mindig az adott szükséges edényt mosogatom csak el, egyébként minden állt a mosogatóban. Ha mindenki nevelési tanácsokat akart adni, mert ők tudták a tutit? Csak nevettem.

4. Nem engedtem be a barátokat

Természetesen az rendkívüli különlegesség, hogy nálunk három ilyen kicsi is van, mindenki kíváncsi erre a látványosságra. De aki nem ajánlotta fel, hogy teljes vacsorát is hoz magával, azt nem hívtam át. Legtöbbször azt sem tudtam, van-e rajtam megfelelő mennyiségű ruha, nem még hogy vendégek igényeit szolgáljam ki.

5. Nem mondtam mindenre igent

Nem, most nem tudok macisat játszani veled, meg kell etetnem a tetstvéredet. Nem, nem csináltam meg neked vacsorára külön a te kedvencedet a mindenki más étele mellé. Nem csak a család, a barátok is kapták persze. Aki megértette, még ma is a barátaink közé tartozik. Aki nem, az nem, és ez valószínűleg így is van jól.

Persze más dolgokat is abbahagytam, mint a tusolás, a tényéromban lévő étel teljes elfogyasztása, az alvás. Néha azt sem tudtam, mit csinálok. De azt azért mégis tudtam, hogy minden szeretetem a három gyereknek adom."

Forrás: ScaryMommy


Címkék: gyerekek , anyaság , lelki

Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: