Tudom, nehéz egyeztetni családon belül az új szerepeket. Hiába vagy 30 körül, az édesanyád mégiscsak minden erejével óvna, védene, és khm… hát szóval, szeretne tanácsokat adni. Amiket meg is fogadsz, lehetőleg. Ez az első unoka érkezésekor is hasonlóan történik ez, abban biztos lehetsz! Kivéve, ha nem, és annak is megvan a maga varázsa.
Nevelési, gondozási trendek, szokások jönnek-mennek, felduzzadnak, elcsitulnak. Éppen ezért érdemes nyitottnak lenni, és mindenféle újdonságot, vagy régiséget elolvasni. Aztán persze dobni az egészet a fenébe, mert a te egyetlen megismételhetetlen porontyod egyedi és megismételhetetlen hozzáállást igényel. De persze próbálkozni azért lehet, és aztán nagyon jó érzés a saját utadat megtalálni, amin a kis macsétáddal te tisztítod meg a lábad előtt minden egyes lépéshez a talpalatnyi felületet.
Azonban, vannak olyan praktikák, amiket anyáink még nagyon tudtak. És mindenféle kütyü nélkül teljesen ésszerűen és élhetően oldottak meg. Persze, az én anyukám is adott pár ilyen praktikus tippet. De mivel önállónak és akaratosnak nevelt (bocs anyu, de tökre hálás vagyok érte), ezért egy jó részét elengedtem a fülem mellett… Aztán néhány hét, vagy éppen hónap után meg két kézzel csapkodtam a homlokom, és magyaráztam a pislogó csecsemőmnek két kaka között, hogy a fene, a nagyinak igaza volt.
Lássuk, mit kellett volna…és minden pont elé nyugodtan képzeljétek oda a kedves, de határozott, „Kislányom, szerintem …” bevezetést.
1. Terülj-terülj asztalkám:
Amíg várandós vagy, szerezz be mikrózható és fagyasztást bíró edényeket. Majd tényleg főzz nagyobb adagot a kedvenc ételeitekből (ezt a család többi tagja is megteheti), és tényleg fagyaszd le őket. Igen, a 6 hét gyerekágy az akkor is 6 hét gyerekágy, ha már több gyerkőd van, és hozni-vinni kell őket. Mert ha eközben csak néhány napig, vagy hétig megúszod a főzőcskézést, az egy áldás. Testednek, és lelkednek is. Nekem is jól jött volna, mondjuk bevallom, a húsos-zöldséges óriásszendvicsek is nagyon finomak voltak. Az egy másik kérdés, hogy miért nincs sok édesanyának ilyenkor segítsége, de hosszabb, komolyabb hangvételű írás szólna erről, és én most sem hosszú, sem túl komoly nem szándékoztam lenni.
2. Mosó-mama mosodája:
Azok a csodálatos fészekrakó ösztönök. Amikor már tényleg minden felület portalan, az ágyat terhesen is fél kézzel kapod fel, miközben másik kezeddel porszívózol alatta, és a lábaddal már a parkettát fényesíted. Nos, pont ebben az időszakban én csak az első fél évre szánt ruhákat válogattam ki. Különösebb tragédia nem volt belőle, hacsak az nem, hogy a gyerek hónapokig vagy feszülős bodyban, vagy fityegő rugdalózóban abszolválta a napjait. Őt nem zavarta. Mondjuk engem kicsit igen, de azért időm nem volt rajta idegesíteni magam. Mert minden szabad pillanatomat alvásra, evésre, vagy egyéb létezéshez elengedhetetlen szükségleteim kielégítésére használtam. Több-kevesebb sikerrel, de ebbe most ne menjünk bele! Szóval, ha kapsz sok-sok ruhát kölcsönbe, ajándékba, akkor legalább az alap darabokat válogasd ki méret szerint, és mosd át egyszer. Onnantól mindig van hova nyúlni, ha éppen elöntött mindent a püré- áradat. Most maradjunk csak a pürénél, a többi a fantáziátokra van bízva.
3. Magasra nyúló kezecskék
Itt és most garantálom neked, hogy sokkal hamarabb fogja elérni a bébi a féltett dolgaidat, mint most sejtenéd. És ha eléri, akkor nem fél használni. A használati utasítást pedig nem fogja előtte átböngészni, így most érdemes mérlegelni. Tudom, tudom, te határozott szülő leszel. Veled nem fog egy totyogó kiszúrni, meg úgyis van saját szobája, meg ott lesznek a játékai, stb. De tegyük fel a legnagyobb jóindulattal, hogy a lakás többi részébe is megjelenik néha-néha, és babakarámból is kiteheti a lábát. Akkor vagy az egész napod a „nem szabad”-ról és az idegbajról fog szólni, vagy előre gondoskodsz a nyugalmadról. Az én édesanyám például felszabadította nekünk a falhoz rögzített könyvespolc alsó emeleteit, és magazinokkal, illetve gyerekkönyvekkel töltötte meg. Három gyerek mellett mondjuk teljesen megértem, hogy a lakásuk gyerekbiztos volt. Nekem csak egy van, de szerencsémre költözés miatt a totyogó időszak egy félkész, és szinte teljesen üres lakásban talált meg minket. Egy darab matraccal és a földön lazán elhintett gyerekjátékokkal. Abban az időszakban olyan kisimult voltam, mint még soha.
4. 5 csillagos baba-ételek
Már megint a fagyasztás. Igen, tudom, hogy nem hajtasz a Michelin-csillagra. De ettől függetlenül a fél éves kor utánra tervezett időszakra teljes nyugalommal lefagyaszthatsz idénygyümölcsöket darabolva, vagy már pürében, jégkockatartóban. Nagyon jó érzés lesz csak előkapni, amikor épp szétfolyt sminkkel, zsíros hajjal, 2 óra alvás után próbálod kitalálni, hogy mit adj aznap kóstolni a gyereknek. Persze, a legjobb, ha elengeded a szigorú elvárásokat, és akkor sem esel kétségbe, ha totál semmiféle érdeklődéssel nincs a 6 hós, vagy épp a 16 hós a te csodás idénygyümis medzsikeddel kapcsolatban. Ez ilyen, egyszer fenn, egyszer lenn. És nyugi, az ilyen-olyan pároló nélkül, egy sima botmixerrel is megoldható a dolog, úgyhogy ne legyen lelkifurkád, ha nincsenek varázskészülékeid.
5. És amit a nagypapa mond…
Nos, az egyenesen felszabadító. Ő az, aki emlékszik, hogy az állandóan alvó, mindenevő nővéred után jött a bátyád. Akit éjszaka épphogy kigördített a karjából, és rögtön felsírt, és ekcémás volt. Aztán jöttél te, aki a brutál dackorszakával a tesókat, a szomszédokat, de még a kutyát is megfélemlítetted. És mégis imádott szülő lenni, és egyedülálló apaként is megállta a helyét. Még azt is elhiszed neki, hogy szerinte tuti, hogy minden gyerek lepotyog egyszer a pelenkázóról, és az idő mindenen, de tényleg mindenen segít… és ezt el is hiszed az apukádnak, mert ő úgy tudja mondani. Úgy, mintha könnyű lett volna.