A diavetítés diszkrét bája, avagy mitől más egy diafilm?

2017-05-02

Szerző: Pető Amy

A diafilm más, mint egy sima mesefilm. A diafilmnek különleges hangulata és hatása van: ahogy elsötétül a szoba és befűzzük a filmet, máris elkezdődik a semmihez sem fogható varázslat. Így volt ez régen, és így van ma is. Ez még akkor is működik, ha versenybe állítanánk a 3D technikával, mert a diafilm maga a csoda: a szülőket képes visszarepíteni a múltba, a gyerekeket pedig újra és újra elbűvöli.

Familypark
hirdetés

Egy szép napon a szüleimnél megtaláltam a régi diafilmeket, amiket gyerekkoromban annyira szerettem. Nagyon megörültem, és elhatároztam én is vetíteni fogok a gyerekeknek. Sajnos az öreg vetítőgép már régen bedöglött, így vásároltunk egy újat. Szerencsére a poros filmek épségben maradtak, és újra megnézhettem a gyerekeimmel a nagy kedvenceimet. Izgatottan fűztem be az első tekercset az én kicsikéimnek, és szerencsére nem csalódtam. Ugyanolyan áhítattal nézték a képeket és hallgatták a kedves kis történeteket, mint én egykor.



Fantasztikus érzés volt, mert újra kislánynak érezhettem magam, és eszembe jutott mennyire kedves emlékeim fűződnek az egykori nagy családi vetítésekhez. A meséket később, amikor nagyobbak lettünk, már egyedül is vetítettük egymásnak a testvéreimmel, kívülről fújtuk a Gabi karácsonya, a Szépségverseny az erdőben vagy a Jancsi és Juliska verses rigmusait.
Mégis mitől más egy diafilm, mint egy mai modern rajzfilm? Legfőképpen attól, hogy sokkal jobban elgondolkodtat, mint a tévében futó mese. Itt is a kép dominál, de nem a mozgó kép, ami túl gyors így a kicsiknek nincs idejük teljesen feldolgozni a látottakat. Ezért állítják a szakemberek, hogy feszültséget hagyhat maga után a túlzott mesefilm nézés.

A diafilmnél ez a veszély nem állhat fenn. A szöveg felolvasása után, mi szeretjük együtt megbeszélni a képen látottakat, vissza szoktuk tekerni és újra megnézni, akár egy mesekönyvnél. Sőt nagyokat lehet nevetni, egy-egy vicces ábrázoláson. Például, mikor a Kiskakas gyémánt fél krajcárja című mesében a szultán bő bugyogóját ellepik a darazsak, vagy amikor az Óvoda az őserdőben egyik képkockáján, a délutáni csendes pihenőn, az elefánt is elszenderül, és csak egy icike picike pléd jut neki, ami éppen csak, hogy betakarja. Ezek a jelenetek az én gyerekeimnél hangos hahotában végződnek, és egyszerűen nem tudják megunni, ahogy én sem.

Azóta is úgy gondolom, az új diavetítő megvásárlása és a régi diafilm gyűjtemény bővítése, az egyik legjobb beruházás volt, már ami a játékokat illeti. Nem állítom, hogy mindennap vetítünk, de ha eszünkbe jut és előkerül, nagyon jól szórakozunk és tartalmasan töltjük az időt, nem beszélve arról, én is mennyire élvezem, hogy a diafilmeknek köszönhetően, újra és újra megízlelhetem a gyerekkor édes ízét.


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: