A gólyák szárnyán – Egy utazó család története

2017-08-18

Szerző: Zoé és Joshua

Sziasztok! Zoé és Joshua vagyunk. Nagyön örülünk, hogy immár a Pöttyöslabdán is találkozhattok velünk.

Babaágynemű mobil
hirdetés



Szerintünk az élet egy végtelen utazás és megpróbáljuk minden pillanatát élvezni. 2012-ben találkoztunk Budapesten, miután Zoé visszatért Észak-Spanyolországból, ahol másfél hónap alatt 900 km-t gyalogolt a Camino de Santiagon. Joshua pedig a berlini művészközössége és Budapest között ingázott, ahol művészeket keresett a galériájához. Szerelem volt első látásra és ettől a pillanattól kezdve együtt utaztunk.

Vettünk 1988-as Volkswagen Transportert, restauráltuk és lakókocsivá építettük.



Néhányan ekkor azt mondták, hogy ezzel a kocsival lehetetlen utazni és a román határon le fog robbanni. Nos, azt már most tudnotok kell rólunk, hogy kétkedőkre soha nem hallgatunk és szerintünk minden lehetséges. Négy hónapon át bejártuk Romániát, Bulgáriát, Törökországot, Görögországot, Albániát, Boszniát, Montenegrót, Olaszországot és Szlovéniát.



Ezután két és fél évet Portugália hegyeiben éltünk, ahol a saját kezünkkel építettünk házat teljesen természetes anyagokból.



Ha szeretnétek többet olvasni erről az időszakról, nézzétek meg a 2015 nyarán a Marie Claire-ben megjelent cikkünk szerzői változatát: Tengerpart négy keréken.

Egy napon a Portugáliában töltött időnkben egy fehér orosz barátunkkal túráztunk, aki biciklivel jött Svédországból az Ibériai-félszigetre. Az elvarázsolt völgyben voltunk, ami egy gyönyörű hely vízesésekkel, száz éves tölgyfákkal és ősi római kőhídakkal, amikor eldöntöttük, hogy készen állunk rá, hogy egy másik lélek is csatlakozzon az utunkhoz. Nem sokkal később Zoé várandós lett, Hugó lépett be az életünkbe.
Már előtte is éreztük, hogy a Portugáliában töltött időnk a végéhez közeledik és az első fiunkkal az úton, eldöntöttük, hogy visszatérünk Magyarországra. 2017 márciusában Hugó egy magyar születésotthonban látta meg a napvilágot. Ez egy gyönyörű és különleges nap volt, amit soha nem fogunk elfelejteni és nagyon boldoggá tett minket.



Már ekkor is tudtuk, hogy folytatni fogjuk az utazást, amint Hugó készen áll rá. Májusban tettünk egy kéthetes utat vonattal Németországba , hogy meglátogassuk Joshua családját. Hugó imádta és nagyon boldog volt, hogy láthatta a német nagyszüleit és a dédnagymamáját. Ha többet szeretnétek olvasni erről a kirándulásról, itt a cikk.



Néhány héttel később Portugáliába repültünk, hogy meglátogassuk a barátainkat és eladjuk az egyik portugál telkünket. Hugó ismét nagyon élvezte és rengeteget fejlődött az utazás alatt. Ha szeretnétek több képet látni erről az útról, kattintsatok ide.



Úgy tűnt, hogy Hugó készen állt. Sőt az otthon töltött napokban hisztis volt, amikor nem mentünk sehova, szomjazott arra, hogy lássa a világot. Így úgy döntöttünk, hogy nekivágunk egy új kalandnak. Ez alkalommal a lakókocsinkkal.
A kétkedők kórusa ismét feltámadt, hányszor hallottuk, hogy lehetetlen egy babával utazni és hogy egy lakókocsi nem megfelelő otthon egy kisbabának.
Ismét nem hallgattunk senkire, csak a saját szívünkre. Elkezdtük bababaráttá alakítani a lakókocsinkat, beszereltünk egy napelem-rendszert, egy kis konyhát, egy mini mosógépet és új tárolórészeket. Minden készen állt, már csak az úticél hiányzott.



Eredetileg Indiába akartunk menni. Mióta találkoztuk, az az álmunk, hogy lakókocsinkkal Indiába utazzunk. Már magát az utat is izgalmasnak és csodásnak képzeljük el: Törökország fehér homokos tengerpartja, a vendégszerető Irán, a színes Pakisztán és India. Egy ősi kultúra, amely olyan idős, mit az emberi történelem maga, egy mikrokozmosz, amely annyi nyelvet, annyi színt és annyi ötletet egyesít.
És nem állnánk meg Indiánál, hanem felfedeznénk Thaiföldet, Nepált, Vietnámot, az Indonéz szigetvilágot, Kínát és Ausztráliát. Sokat gondolkoztunk és terveztünk, de mivel a háborús helyzet egyre fokozódott Szíriában, úgy döntöttünk, hogy ez az útvonal kocsival pillanatnyilag túl kockázatos. Ez alkalommal a repülő nem jöhetett szóba, mert egy több hónapos utazást terveztünk és a kutyáinkat is magunkkal akartuk vinni, akik eddig mindig velünk tartottak a nagyobb utazásainkon.



Az új úticél Kréta volt. A Balkánon és Görögörszágon keresztül komppal akartunk menni, felfedezni Krétát, az Égei szigeteket és Törökországot.  De miután a tavaszi népszavazáson a törökök az elnöki rendszer bevezetése mellett döntöttek, ez a tervünk is dugába dőlt.
Az utolsó pillanatban jött a Kanári szigetek ötlete, és egészen addig töretlen volt a lelkesedésünk, amíg képeket nem láttunk az interneten. A képeken úgy tűnt, hogy a szigetek teljesen szárazok és sziklásak. Ezután beszéltünk néhány barátunkkal, akik már jártak ott és ők is megerősítették ezt a benyomásunkat. Úgyhogy erről az ötletről is lemondtunk.
Eszünkbe jutott egy másik régi álmunk: Marokkó. Már 2015-ben eljutottunk Dél-Spanyolországig, három hetet Tarifa tengerpartján töltöttünk, látva Marokkó partjait, hallva Afrika szívdobogását és várva, hogy az autónk zöldkártyája megérkezik a postán.



A kompjeggyel a kezünkben a kikötőben voltunk, amikor kiderült, hogy a kutyáknak hiányzik egy vérteszt, hogy visszatérhessenek Európába.

De most elérkezett az idő. A gólyákat követve a kutyáinkkal és Hugóval a fedélzeten egy hónapja úton vagyunk Afrika felé. Bár még csak néhány napja hagytuk el Magyarországot, úgy tűnik, mintha egy másik élet lenne, mielőtt elindultunk. Annyi minden történt, az élet annyiszor vett váratlan fordulatot és annyi csodálatos emberrel találkoztunk. Először készítettünk egy interjút a bábánkkal, Felíciával, ha kíváncsiak vagytok rá, itt elolvashatjátok.



Majd felvettük Joshua Love is our aeroplane című új albumát a Supersize studióban. Ha többet szeretnétek olvasni erről a napról, kattintsatok ide.



De emellett rengeteg élményben volt részünk, meglátogattuk a Krisna völgyet és beszélgettünk az ott lakókkal, tettünk egy hajókirándulást Tihanyba és felfedeztük Magyarország talán legjobb éttermét, találkoztunk egy régi baráttal, Seamus Connellyvel a Paddy and the Rats-ből és eltöltöttünk egy estét vele Budapesten és amikor végre készen álltunk, hogy elhagyjuk Magyarországot, lerobbant az autónk. Úgyhogy még egy hetet a Balatonon töltöttünk egy új váltót és szervízt keresve.
Ha minderről szeretnétek olvasni és több képet látni, látogassatok meg minket Blueberry Beach-en! Ott a Baba határok nélkül című utazási naplónkat is megnézhetitek.
A Facebook-on és Instagram-on is követhettek minket.

Már alig várjuk, hogy az utazásunk következő epizódjáról is beszámolhassunk nektek! Most épp
egy gyönyörű virágos réten állunk erdővel körülvéve Csehországban.



Legközelebb Németországba megyünk, hogy megünnepeljük Joshua nagymamájának szülinapját, majd Európa északi tengerpartját fedezzük fel és dél felé tartunk.

Gyönyörű napokat kívánunk nektek!
Ölelés,
Zoé és Joshua


Címkék: gyereknevelés , utazás

Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: