Quantcast
Kezdőlap Aktuális A nap legjobb tevékenysége a semmittevés volt

A nap legjobb tevékenysége a semmittevés volt

pottyos

“5:30-kor keltem ma reggel. Eleve korán akartam felkelni, be is állítottam az ébresztőt, hogy elvégezzek egy kis házimunkát, és megírjak egy cikket, mielőtt felkelsz. De megelőztél. Nem is az óra, hanem te ébresztettél.

Anyu? Anyuu.

Kimásztam az ágyból, dühös voltam és álmos. Hogy fogok így bármivel haladni, ha már fenn vagy? De a szobád ajtajában megálltam, és vettem egy nagy levegőt. Kifújtam. És beléptem hozzád.

‘Éhes vagyok. Anya, éhes vagyok.’

Igen, tudom. Minden reggel az vagy. (De tényleg, ezek az első szavak, amik elhagyják a szád minden reggel.) De aztán odaszaladtál hozzám, ahogy minden reggel teszed. Leguggoltam és megöleltelek. Te is megöleltél, nagyon erősen.

‘Jó reggelt, anya. Anya, éhes vagyok’ – mondtad, és egy puszit sem volt időm kérni, mert már kirohantál a konyhába. Próbáltad felkapcsolni a villanyt, amit nem érsz fel, és enni a reggelit, amit nem tudok elég gyorsan elkészíteni. Hisztizni kezdtél, üvöltöttél, amiért a rózsaszín bögrébe töltöttem a tejet a lila helyett, és üvöltöttél, amiért a reggelit be kell tenni a pirítóba, és nem adtam oda azonnal hidegen. Aztán üvöltöttél, amiért az említett pirítóst kaptad reggelire, mint kiderült, müzlit szerettél volna enni.

Szóval, ez is egy olyan nap – gondoltam magamban. Felkészítettem magam a hisztikre. A hangulat-változásokra, a dacos nemekre, arra, hogy próbára lesz téve a türelmem, és el is bukik majd. Arra, hogy bármit csak este tudok majd elvégezni. Szóval, egy újabb fárasztó, érzelmileg megterhelő, nehéz napra.

De aztán megleptél. Ültél a nappaliban a dohányzóasztalnál, színeztél, és odahívtál, hogy színezzek veled. Engedelmeskedtem, leültem, félig arra számítva, hogy ettől majd ordítani kezdesz, mert, hát, ez egy ilyen nap. De nem ezt tetted. Megkérdeztem, hogy a kislány szoknyáját vagy cipőjét színezzem, te fel sem nézve azt mondtad, hogy a cipőjét, így hát hozzákezdtem. Színeztünk együtt.

15 perccel később a sátor-fázisra váltottunk, ez az a program nálunk, amikor lefekszünk a földre, valamivel teljesen betakarjuk magunkat, és azt akarod, hogy megöleljelek. (Mondtam már, mennyire szeretem, ha azt akarod, hogy megöleljelek?)

‘Anya alszik’ – mondtad, és elkezdted odahordani a plüss játékaid és egy párnát, hogy ne egyedül aludjak. Persze, egy csomó dolgom lett volna, de belementem a játékba és maradtam. Maradtam, mert ezek csodás pillanatok, és olyan hamar elmúlnak.

Aztán tévét néztünk, sokáig, minden tévé-szabályom ellenére. Utána állatosat játszottunk, és keresztülcsörtettünk a lakáson.

Este, mikor lefektettelek, rájöttem, hogy a világon semmit nem csináltam ma. A mosogató tele volt, a ruhák mosatlanul, a cikket nem írtam meg.

Lehet-e azt mondani, hogy nem haladtam a fontos dolgokkal? Lehet, és közben nem is. Mert az igazán fontos dolog te vagy, az, hogy veled töltsem az időt, és minél jobban mulassunk. Teljes figyelmem a nevetésednek, az apró gesztusaidnak szenteltem, és az egyébként bosszantó hátráltató tevékenységeid ma a nap fő eseményei voltak.

Láttalak, és láttam a világot a te szemeiden keresztül.

Szóval, a legjobb, amit ma csináltam, az a semmi hasznos volt.”

Forrás: ScaryMommy

Ez is tetszeni fog