Az anyaság/szülőség kétségtelenül legbiztosabb jele a dokumentumos fiókban lapuló születési anyakönyvi kivonat. Ott áll egy darab papíron feketén-fehéren (vagy inkább zölden-feketén, attól függően, mikori bizonyítványról van szó), hogy mostantól hivatalosan is kötelesek vagyunk ellátni egy kicsi embert.
Kétlem, hogy bármelyikünk is naponta elővenné szülőségünk írásos bizonyítékát, hogy meggyőzödjön szülői mivoltáról, ezért álljon itt egy lista arról, mik a dolog csalhatatlan ismérvei. Vagyis honnan tudod, hogy szülő vagy?
Meseeee… Mese mindenhol!
Kezdj el gyanakodni, hogy a kisebb szobában lapuló aprócska emberke hozzád tartozik, ha éjjel is és nappal is, mindenhol mesébe botlasz. Befejezetlen mese vár a laptopon, a tableten, a telefonodon, a tévében. Meséskönyv hever az éjjeli szekrényeden, a fürdőkád mellett, a nappaliban, a kocsiban, a táskádban. A legijesztőbb, hogy ha véletlenül gyerek nélkül maradsz este egy órára, észre sem veszed, hogy a mesecsatornára kapcsolva maradt a tévé, és őszinte érdeklődéssel figyeled Maja/Diego/Dóra/Postás Pat/Tűzoltó Sam/Bob, a mester kalandjait.
Beragadt zsip-zsup
A dallamtapadás önmagában egy rendkívül bosszantó dolog, egyszerűen nincs ellene gyógyszer: ha egyszer beragadt egy melódia, lehetetlen kiverni az agyadból. Lehet azonban fokozni mindezt, mégpedig azzal, ha valamelyik – kezdetben – oly kedves gyerekdal fúrja be magát a fejedbe. Nálunk például hónapok óta zsip-zsup kenderzsup megy, végtelen mennyiségű szövegvariációval (bip-bup bebebup, hip-hup hepehup). Ha sikerülne is átmenetileg átállni mondjuk a Sam, a tűzoltó főcímdalára, a lányom biztosan eldúdolja naponta féltucatszor, így képtelenség megszabadulni tőle.
Fürdés a kádban: lehetetlen küldetés
Az egy dolog, hogy a gyermek önkényesen kisajátította magának a fürdőkádat – száműzve apát és anyát a zuhanyzóba -, de ha még véletlenül lenne is idő, lehetőség és alkalom egy nyugtató habfürdőre, szinte képtelenség bepasszírozni magad a temérdek gumikacsa, gumilabda, gumiunikornis, gumidisznó, gumiló, gumikutya, gumiméhecske, pezsgőtablettás doboz, egymásba rakható hordócska, pet palack és kupak közé. Ez is egy a szülők mindennapi küzdelme közül.
Végtelen shopping – de nem magadnak
Szintén a szülőség egyik csalhatatlan jele, hogy bármilyen üzletbe betévedve azonnal a gyerekosztályon kezdesz nézelődni. Ruhákat, játékokat, kiskalapokat, kiscipőket, gyerekbútorokat, gyerektakarót, gyerekpárnát, gyerekkönyvet, mindent, amire kis csemetének egyáltalán nincs szüksége. Anyaként többé nem az a legfontosabb, hogy beszerezd magadnak az akciós cuccokat, hanem az, hogy a gyerekednek mindene meglegyen. Még az is, ami valójában nem kell.
A pépesítés határán
Akármennyire sem vagy felvágdosós típus, egy idő után automatikusan elkezded apró falatokra szeletelni az ételt, mert megszoktad, hogy a kicsikéd csak így tudja megenni. Nincs ezzel gond, habár kicsit viccesen néznek ki a tányérodon a szinte pépesre aprított fogások, de legalább ez is emlékeztet rá – ha netán elfelejtenéd -, hogy szülő vagy, méghozzá a nagyon odaadó fajtából.
Állandó potyautas a kocsiban
Ha nap mint nap autóztok együtt, egy idő után észrevétlenül is azt figyeled vezetés közben, hogy milyen érdekességet tudsz mutatni a drágádnak. Villamos, troli, rendőrautó, kabrio, biciklis bohóc, kidőlt fa, gördeszkások. És csinálod ezt akkor is, amikor egyedül ülsz a kocsiban. Sőt, előfordulhat, hogy fel is kiáltasz majd, ha szirénázó mentőt látsz. És még az is megtörténhet, hogy hátranyúlsz a bogárkád lábáért, aztán röhögsz magadon egy hatalmasat, és rájössz, milyen vicces is a szülőlét.
Éjjeli ügyelet
Onnan tudod, hogy szülő vagy, hogy többé nem alszol nyugodtan. Soha. Többé. Sehol. Akkor sem, ha a kicsi a szomszéd szobában durmol, akkor sem, ha melletted horpaszt, és akkor sem, ha a nagyiéknál nyaral. Mindig, minden neszre rémülten riadsz fel, és könyörgőn mormolod magadban: “kérlek, aludj vissza, aludj vissza, aludj vissza, aludj vissza”. Néha visszaalszik, de többször inkább nem. Neked pedig marad a felületes pihenés és a bizalmad a reggeli kávéban.
Kettős mérce
Onnan is tudod, hogy szülő vagy, hogy előszeretettel alkalmazod a kettős mércét. Fennhangon, az egészséges és tudatos életmód nagyköveteként hirdeted, hogy reggelire/vacsorára nincs édesség, de persze, amikor senki nem lát, édességet eszel reggelire/vacsorára. A család minden tagjától kiköveteled, hogy cipővel ne lépjen a házba, te viszont büszkén rohansz végig a nappalin az ott felejtett kocsikulcsért, plüss oroszlánért, bármiért. Ne érezd magad rosszul, ennyi titokra és csínyre minden anyának szüksége van. Meg amúgy is te takarítasz.
Kőváry Anett