Hogyan értékeld férjed pozitív tulajdonságait, amikor szíved szerint egy péklapáttal vernéd orrba?
Vannak napok, amikor jobb lenne ágyban maradni, mert érzed, tudod, hogy baj lesz. A férjed már megint egy pillangó szárnysuhintásánál hangosabban csukta be maga után az ajtót. A szobában fekszel még, melletted a picúr. Aggódva figyeled, melyik zajra rezzen össze, és azon agyalsz, hogy megint nem tudod majd meginni a kávédat, ha felkel. Ez a dúvad odakint már megint kinyitotta a hűtőajtót. Már megint járkálni merészel. És megtörténik az elkerülhetetlen: a kicsi felkel, te pedig magadból ki. Feltéped a szobaajtót, és elszabadul a pokol. Ismerős? Sanszos. Megérdemli a férj a szitokáradatot? Nem valószínű. És a lelked mélyén te is tudod ezt. De tényleg így kell lennie?
Pedig hozzámentem – de miért is?
Emlékszel még az első randikra? Az első csókra? Az első… hamburgerezésre? Mennyi csodás emlék, ugye? Eszedbe jut még néha? Nem? Pedig kellene. Elvitt Horvátországba vadkempingezni. Hazahozott egy kiskutyát, akit azóta is rajongva imádsz, bár akkor kiadtad az útját: „Én vagy a kutya?!” drámai felkiáltással. Végül mindketten maradtatok. Nagyon jó a humora, számtalan randin sírtál a nevetéstől. Tudja, hány cukorral (vagy édeskével) szereted a kávét, és hogy kávé nélkül nem vagy megközelíthető reggelente. Ilyen és hasonló gondolatoktól vezérelve álltál végül oltár elé. Ugye még emlékszel az első évek izgalmaira, kalandjaira és szenvedélyére? Idézd fel gyakrabban. Nézegess régi képeket, esetleg nézegessétek őket közösen. Garantáltan jót fog tenni, ha emlékeztetitek magatokat arra, tényleg mennyire jó is együtt.
Rakd le egy kicsit a „csomagot”
Melózik. Reggel elmegy, estefelé – esetleg kora délután hazajön. Szerencsés esetben. De lehet, hogy éjszakára kell titeket magatokra hagynia, vagy délután indul útnak. Belegondoltál mennyit találkozik a saját csemetéjével? Az egy dolog, hogy nem nagyon tud még mit kezdeni a gyerekkel úgy 1,5 éves koráig (tisztelet a kivételnek), de a kölkök azért féléves koruk után tudnak már szórakoztatóak is lenni. Édesen mosolyognak, cuki a hangjuk, és úgy az egész jelenség valami utánozhatatlanul tündéri. Ebből nekik pár óra jut csupán naponta. Átfordult? Feltérdelt? Kimondta az első szót? Elindult? Esélyes, hogy minden nagy pillanatról lemarad szegény. Szóval amikor legközelebb hazajön és a kezébe nyomod a gyereket, mert neked még pisilni sem volt időd aznap, rebegj hálát, hogy ha van még kedve a kicsivel is foglalkozni munka után. Próbálj vele kedves és nyugodt maradni akkor is, ha morcosan, vagy ímmel-ámmal hajlandó átvenni a „csomagot”. Ne lepődj meg, ha a „gyerekvigyázás” abban merül ki, hogy ő netezik, vagy a telefonját nyomkodja, miközben a kölök épp a tévé felé vágtat. Nyugi. Amint eltűntél a horizontról odaugrik, és megfékezi a kis fenevadat. (Valamiért nem szeretnek annyira babázni, ha anyuka is látja. Ki érti ezt?)
„Nem igaz, hogy nem volt rá időd?!”
Azt hinné az ember, hogy a kismamákat csak a filmekben kérik számon, hogy mégis mivel szöszmötöltek egész nap otthon. A mosatlan érintetlen, a kimosott ruha órák óta áll a mosógépben, a játékok szanaszét, és még nem is főztél! Nem igaz, hogy nem volt rá időd?! És akkor felkapod a legközelebbi törékeny holmit (bosszúszomjasabbak a férj egy bálványozott tárgyát (fejhallgató, kontroller, stb)), lendül a kezed, hogy egy jól irányzott mozdulattal hozzá (de minimum a közelébe) vágd, amikor megpillantod a falat mögötte. Ő festette le, bizony. És a falon ott egy kép, amit ő fúrt fel, bár hetekig kellett érte könyörögnöd, de csak megcsinálta. Most nézz körül a lakásban. Biztosan több olyan dolog is akad, amit ő javított meg, szerelt össze, festett le, pakolt el. Talán van olyan zuga a háztartásnak, ahol rendszeresen is rendet rak helyetted, épp ezért fel sem tűnik. A szerszámosládák gyűjteményét is érdemes megcsodálni, a feléről azt sem tudod, hogy mire való. Na ugye! Ez a fickó egy ezermester!
A bevásárlás
Esik az eső, fogzik a gyerkőc, ebédet kell főzni – számtalan teendő tornyosul eléd nap mint nap. A sarki közértben már jól ismer az eladó, pontosan tudja, hogy kenyérért meg margarinért indultál el hétfőn, de kedden felvágottat és tejet veszel. Mivel igen gyakran teszed meg a lakás – bolt távolságod, kezd az az érzésed támadni, hogy ÁLLANDÓAN te veszel meg mindent otthonra. És jön a buborék, kitörni készül a gejzír, mert MINDIG CSAK TE VÁSÁROLSZ!!! Menj haza. Írj egy listát (részletesen, hogy milyen csokoládét, vagy milyen párizsit szeretnél, márkával és mennyiséggel megjelölve, különben 5 percenként fog csörögni a telefonod!). Győződj meg róla, hogy rendelkeztek a bevásárláshoz elegendő pénzzel. Várd meg amíg a férjed hazaér. Várj még fél órát. Nyomd a kezébe a listát, és egyszerűen KÉRD MEG, hogy vásároljon be helyetted. Meg fogsz lepődni, mert bele fog menni! Másik opció az online bevásárlás. Ha a kölök éppen alszik, gyorsan intézd el az egészet fél óra alatt. Itt is segítség lehet, ha előtte listát készítesz. Időt és pénzt is spórolhatsz vele – no meg pár veszekedést. Pénzbe kerül a házhozszállítás? Az üzemanyagért többet kellene fizetni, ha boltba menne életed párja. Hajrá!
Az autó
Nem kérdés, vannak közöttünk olyan vagány nőcik, akik maguk intézik az olajcserét, viszik a kocsit szervizeltetni, esetleg kereket is ők cserélnek. De valljuk be: nem ők vannak többségben. Mi, akik az autót csak használjuk, vagy utazunk benne, teljesen természetesnek vesszük, hogy a kocsi gurul, a rádió szól, vagy működik a fék. Ha a férj azzal rukkol elő, hogy megint venni kell egy lökhárítót, vagy ki kell cserélni a kuplungot, majd a hozzá tartozó ötjegyű szám is elhangzik, hajlamosak vagyunk ministroke-ot kapni. Tombolunk, mert a GYED fele rámegy, te jó ég, biztos kell ez és miért pont most?! Biztos lehetsz benne, hogy kell. Az egész család élete múlhat rajta. Fogadd el a férjed döntését, töröld le a könnycseppet, amit a bankszámlád látványa okoz, és örülj, hogy neked semmi, de semmi dolgod nincs az egésszel, mert apa elintézi!
Kitartás!
A sort még folytathatnánk, de ennyiből is bőven látszik, hogy férjeink otthoni tevékenysége kevésbé lehet látványos, mert általában mindig olyan feladatokat kapnak, amikért el kell menniük otthonról. Ez csak olaj a tűzre, és tovább görgeti a „soha nem vagy itthon és mindent egyedül kell csinálnom” lavinát. Nyugodtabb perceidben gondold végig a fentieket, vagy azokat a dolgokat amiket tényleg a férjed szokott csinálni (reméljük, azért csak van ilyen!!!). És ami a legfontosabb: értékeld! Dicsérd meg, és köszönd meg, amit érted, értetek tesz. Ebben az új, babás helyzetben egyikőtök dolga sem könnyű, de ha kellő türelemmel és szeretettel fordultok egymás felé, értékelitek a másik erőfeszítéseit, ezen a nehéz időszakon is túljuttok majd. Együtt!