Úton-útfélen találkozom olyan szülőkkel – akár a családban, akár baráti körben, vagy az óvodában -, akik értetlenül állnak néhány óvodai szabály, szokás előtt. Miért így csináljuk, miért akkor, miért nem lehet máshogy?
A legtöbbeket foglalkoztató kérdés talán az óvodai alvás. Miért „kötelező”? Mi a haszna? Miért nem lehet alvás időben mást csinálni?
Hasznos a délutáni pihenés
Ez a téma elég érzékenyen érint engem. Valószínűleg azért, mert én ezzel a kérdéskörrel szülőként még nem találkoztam, csak óvodapedagógusként. Úgy viszont nagyon sok „támadást” kapunk ezzel kapcsolatban hétről hétre.
Azzal kezdeném, hogy az óvodában nem véletlenül találták ki szakemberek a pihenőidőt (amit, tévesen – az egyszerűség kedvéért-, sokan alvásidőnek neveznek). Egy 3-6 éves korú gyermek megfelelő idegrendszeri éréséhez szükséges a délutáni pihenés, az alvás nagyon hasznos. Mivel napközben rengeteg szabályhoz kell alkalmazkodnia, temérdek impulzus, hanghatás éri, az idegrendszere elfárad. Nem is hinnénk, mennyire hasznos ez (nem véletlenül beszélnek a pszichológusok arról, hogy nem mindig kell csinálni valamit a gyereknek, olykor az „unatkozás” igenis kell). Nálunk az oviban nem kötelező senkinek aludni. A legtöbben persze elalszanak, kérik is, hogy üljünk oda, simogassuk őket. Aki viszont nem, annak általában megengedjük, hogy 1 óra pihenés után felkeljen és fél-háromnegyed órát a kézműves sarokban tevékenykedjen, színezzen, rajzoljon, könyveket nézegessen, CSENDBEN. A nagycsoportos gyerekekkel ilyenkor a sulira felkészítő feladatlapokat töltjük/töltetjük ki. Az alvókra mindig tekintettel kell lennünk.
„Fruzsi néni, ma délután nem szabad aludnom!”
Történt egyszer, hogy egy 6 éves kisfiú anyukája megkeresett, hogy beszélni szeretne velem. Persze, beszéljünk. Hamar kiderült, hogy arról van szó: az ő fia alszik délután az óvodában. Emiatt pedig este nem tud vele mit kezdeni, és már iskolába készül, nem szabad neki aludni… Erre azt válaszoltam, hogy a kisfiúnak igénye van az alvásra, magától alszik el, méghozzá elég hamar, és legtöbbször a pihenőidő végén kel fel. Majd ezek után az anyuka megkért, hogy ne engedjem a gyereket elaludni. Keltegessem, ültessem fel, vagy csináljak vele, amit akarok, csak ne aludjon. Erre azt feleltem neki, hogy ha a gyerek elalszik magától, akkor igénye van a pihenésre, és ezt nem fogom megvonni tőle. A gyerek ezek után nap elején elmondta mindig, hogy neki ma nem szabad aludni, aztán természetesen legtöbbször elaludt. Én, galád pedig nem keltettem fel. És, azt hiszem, jól tettem. Ahogy közeledtünk a nevelési év vége felé, már egyre kevesebbet aludt, egyre kevesebbszer. Egyszerűen annyi történt, hogy a saját szervezete jelezte, mik az igényei.
Nem kell este 10-ig szórakoztatni a gyereket
Tudom, hogy sok szülő annyit vesz le ebből, hogy a gyerek később alszik el este, foglalkozni, játszani kell vele. De kérlek titeket, figyeljétek meg, hogy ha a gyerek nem alszik az óvodában, akkor az esetek nagy százalékában este hisztisebb, nehezebben kezelhető. Nem gondolom, hogy ez azt kellene, hogy jelentse, hogy a gyerekkel este 10-ig játszani kell. Megpróbálkozhattok azzal, hogy vacsora, fürdés (kinek mi az esti rituálé) után bekülditek a szobájába, ahol nézegethet csendben könyvet, játszhat halkan babával, autóval, aztán az esti mese, éneklés után lámpaoltás, alvás. Ez a módszer – úgy vélem – működhet. Hétvégén, óvodai szünetekben, amikor nincs a „kötelező pihenő”, ugyanígy kijelölhettek időt a gyereknek, amikor bemegy a szobájába és csendben tevékenykedhet, játszhat halkan, aludhat. Nem kell ennek több órának lenni, nyilván attól függ, kinek mire van igénye. A lényeg, hogy hagyjatok elegendő időt a pihenésre, mert nagyon is jótékony hatású.
Kovácsovics Fruzsi vagyok, 5 éve foglalkozom gyerekzenével, 4 éve dolgozom óvónőként. Nem vagyok szakértő, nem vagyok ’nagyöreg’, egyszerűen csak imádom a gyerekeket, imádom a szakmám, 4 év alatt sok dolgot tapasztaltam, és ezeket a tapasztalatokat szeretném most megosztani azokkal, akiket érdekel. Az óvoda, a gyerekek világa, óvónői szememmel.