“Szuper szombatunk volt. A gyerek tovább aludtak, úgyhogy mikor felkeltek, én már összekészültem, és együtt sütöttünk egy kis süteményt reggelire. Az egész család együtt reggelizett, aztán délig lustálkodtunk és játszottunk. Szóval, tényleg nagyon klassz volt.
A kisebbik gyereket már korán le tudtam tenni, és a nagyobbik is inkább nyugis, mint hiperaktív hangulatban volt. Beült az apja ölébe, és nézték együtt a meccset a tévében. Amit az apukája kiabált, azt kiabálta ő is, nagyon szurkoltak. Én csak néztem őket, hogy milyen aranyosak, aztán majdnem annyiben hagytam.
Dehát persze nem hagytam, hiszen anya vagyok.
Vettem a telefonom, és elkészítettem ezt a képet:
Annyira jók így együtt, hogy majdnem elsírtam magam. És végigpörgött az agyamban, ami ilyenkor valószínűleg minden anyáéban.
Hogy mennyire szeretem őket. Hogy mennyire hálás vagyok, hogy ilyen férjem van. Hogy bármit megtennék a gyerekeimért. Hogy mennyire helyesek, ahogy szinte alibiből nézik ezt a meccset, és igazából csak élvezik, hogy összebújnak.
Nézem, milyen hasonló az orruk. Egy darabig szinte teljesen ugyanolyan, aztán hopp, a végén egyértelművé válik, hogy ez bizony az én fiam. Az én orrvégemmel. Hogy milyen nagy lett. Nem volt még olyan rég, amikor akkora volt, hogy elfért a karomon. Még szinte érzem ennek az időszaknak a fáradtságát, és közben már hiányzik.
Milyen csodálatos, hogy megteremtettük ezt a kis embert. A pozsgás kis arcait, amik már az utóbbi évben is jó sokat veszítettek kerekdedségükből. Meg lehet állítani az időt? Ha lehetne, itt és most megállítanám, hogy ilyen puszilnivaló arca maradjon.
Mindig hajtom az időt, már várom a következő lépést, amikor eggyel nagyobb lesz, amikor már ezt is meg azt is tudja. De ne sürgessem! Hiszen kettőt pislogok, és már leugrik a kanapéról, az autó kulcsait kéri.
Állítsuk meg az időt!
Még mindig őket bámulom. Belesajdul a szívem abba a szeretetbe, amit irántuk érzek. Szipogok egyet, mire a férjem odanéz, és látja, hogy kitörlök egy könnycseppet a szememből. Nem érti, kérdez, hogy “mi az, drágám?”
És, ahogy minden anyuka, akiben ezernyi gondolat és ezernyi érzés pörög pár másodperc alatt, mosolygok, és azt mondom:
“Semmi, csak gondoltam csinálok egy képet.”
Forrás: ScaryMommy