Deliága Éva gyermekpszichológus bemutatkozik

2016-04-26

Deliága Éva gyermekpszichológus, integratív gyermekterapeuta vagyok. Budapesten dolgozom, a Psziché-műhely magánrendelőben, amit egy család és párterapeuta kollegámmal együtt alapítottunk 2011-ben.

A daliás Ivandoe herceg kalandjai
hirdetés

Deliága Éva gyermekpszichológus, integratív gyermekterapeuta vagyok. Budapesten dolgozom, a Psziché-műhely magánrendelőben, amit egy család és párterapeuta kollegámmal együtt alapítottunk 2011-ben.

deliaga eva 01

Mi vitt téged a pszichológia irányába?

Gimnáziumi éveim alatt volt lehetőségem pszichológiát tanulni, amit valahogy ösztönösen választottam, hiszen mindig is humán érdeklődésű voltam. Kisiskolás koromban hamar kiderült, hogy a matematikához, fizikához nincs érzékem. Érdekeltek még a természettudományok és az idegen nyelvek is. A pszichológia, mint tantárgy nagyon megfogott, bár eleinte azon is gondolkodtam, hogy az orvosi egyetemre mennék. Ha jól emlékszem, akkor abban az évben az orvosira biológiából és fizikából lett volna a felvételi, ezt nem vállaltam be. Így valahogy a gimnázium végére kikristályosodott bennem, hogy nem ez az én utam. Pszichológia szakra viszont pont pszichológiából volt a felvételi, így előnyt jelentett, hogy már két éve tanultam ezt a tárgyat. Már ekkoriban is nagyon érdekeltek a gyerekrajzok és azok értelmezése. A gyermekrajzokkal illusztrált esettanulmányok új világot nyitottak számomra. Olvasmányaim során feltárult előttem az emberi lélek bonyolult működése, a cselekedetek és mozgatórugóik közti összefüggés és annak a lehetősége, hogy ebbe én is beleláthatok, ezt én is megérthetem.

Mire emlékszel egyetemi éveidből?

Az egyetemen hamar megtapasztaltam, hogy az érettségi messze nem a legnehezebb vizsgahelyzet, az első szigorlatok nagy vízválasztót jelentettek az évfolyam életében, sokaknak többedszeri nekifutásra sikerült csak abszolválniuk ezeket a tantárgyakat. Ember próbáló feladat volt több ezer oldalból felkészülni egy-egy szigorlatra. Az egyetem első 3 évében tanultunk elméleti és gyakorlati tárgyakat is, melyek az általános-fejlődés-személyiség és a szociál pszichológia világához kapcsolódtak. Az utolsó két évben már lehetett szakosodni, így én eredeti érdeklődésemtől vezérelve a gyermekpszichológia szakirányt választottam. A tanulmányaim során azokat az órákat élveztem leginkább, amik a gyakorlati munkára készítettek fel, hiszen tudtam, hogy majd pszichológusként dolgozva nem lesz elég az elmélet ismerete. Egyetemi éveimet áthatotta a mozgalmas közösségi élet. Első évfolyamos koromtól kezdve bekapcsolódtam a Budapesti Pszichológus Napok szervezésébe, ami egy önkéntesek által szervezett 3 napos  ismeretterjesztő konferencia és szabadidős programsorozat. Az évek során a főszervezői stáb egyik vezetőjeként több tanéven keresztül szeptembertől márciusig a konferencia szervezés jelentette az aktív közösségi életemet, rengeteg élménnyel és önkéntes munkatapasztalattal lettem gazdagabb. A mai napig fontos szívügyem a pszichológiai ismeretterjesztés, a pszichológia tudományának közérthető formában való átadása.

deliaga eva 02

Hogyan, hol kezdtél el dolgozni?

Még egyetemista koromban keresni kezdtem azokat a lehetőségeket, ahol gyakorlati tapasztalatra tehetek szert. Így önkéntesként bekapcsolódtam a BME Kognitív Tudományi Tanszék kutatói munkájába és évente néhány alkalommal, főleg nyáron Williams szindrómás gyerekek képességfelmérését végeztem. Fiatal felnőttként, pszichológus tanoncként nagyon nagy szó volt belelátni a veleszületett genetikai rendellenességgel élők és családjaik mindennapjaiba, része lenni egy fontos kutatási projektnek, mely arra irányult, hogy célzottabb fejlesztési lehetőségeket biztosítson az érintett rászorulóknak. Gyakornokként szintén dolgoztam, - még az egyetem alatt - a 11. kerületi Nevelési Tanácsadóban, ahol Magyarország egyik legjelesebb gyermekrajz elemzéssel foglalkozó szakembere: Dr. Vass Zoltán mellett tanulhattam. Itt már a kerület intézményeibe járó gyerekekkel és családjukkal kerültem kapcsolatba. Diplomám megszerzése után dolgoztam óvodában, családsegítő szolgálatnál és gyermekotthonban is.

Mióta dolgozol magánrendelésben? Milyen problémával lehet hozzád fordulni?

2009 óta fogadom a hozzám fordulókat magánrendelésem keretei között. Hozzám leginkább fordulnak: nehéz élethelyzetben lévő családok, amúgy alapvetően egészséges gyermekkel, vagy nevelési kérdésekben elakadt szülők. Gyakori a 3-6 éves korosztály, illetve az alsósok, náluk valahogy nagy intenzitással tudnak megjelenni viselkedéses tünetek, sokszor elbizonytalanodnak a szülők, hogy mit ronthattak el. Én egészleges szemléletben dolgozom, ami azt jelenti, hogy a szülőkkel szorosan együttműködve, a gyermeket nem kiragadva a közegéből próbálom megérteni a nehézségük esszenciáját. A kiváltó okok, megbetegítő dinamikák feltárásával aztán az egyénre szabott segítség is lehetővé válik.

deliaga eva 03

Mit szeretsz a munkádban? Hogy zajlik egy foglalkozás a gyermekkel?

A munkám során egyrészt nagyon inspirálónak tartom a szülőkkel való beszélgetéseket, ahol kiderül, hogy mi okoz nekik nehézséget. Közösen együtt gondolkodva sikerül jobban feltárni a gyermek nézőpontját és megérteni, hogy ő miért működik úgy egy helyzetben, vajon ő mit él át. Ez a nézőpontváltás segíti a szülőket is abban, hogy más fényben lássák a problémát és közösen együttgondolkodva konstruktív megoldást is találhatunk. Másrészről imádok gyerekekkel együtt dolgozni. Szinte hihetetlen, de az a munkám, hogy játsszak! Ez persze kicsit elnagyolt megfogalmazás, de minden esetben szükségem van kreativitásra, találékonyságra és a jó kapcsolatteremtő készségemre ahhoz, hogy egy kisgyerek közel engedjen magához, elkezdjen bízni bennem, ami a közös együttműködésünk alapfeltétele. Mikor először jön egy gyermek, sokszor tapasztalom, hogy zavarban van, szorong, vagy éppen feszült. Ezt igyekszem oldani, beszélgetünk kicsit, kimutatom, hogy nekem minden fontos, ami vele kapcsolatos. Ha kell, kérdezek, vagy csak rátalálunk közösen egy témára, amiről szívesen mesél. A foglalkozások maximálisan gyermekközpontúak, sosem erőltetem egy eredeti elképzelésemet, mindig igazodok az adott gyermek képességéhez, érdeklődési területéhez. Így a bemutatkozó beszélgetés után szoktunk játszani, vagy rajzolni. Engedem, hogy a gyermek válasszon játékot, a szobában megtalálható sok-sok féle játéklehetőség közül. Számomra az is nagyon informatív, hogy mit választ. Szabályjátékot, ami kötöttebb, például társast? Vagy szerepjátékot, ahol jobban meg kell mutatnia saját magát? Bevon engem a játékba, vagy inkább egyedül játszik? Ezek mind-mind megfigyelési szempontok, ami jellemző az egész működésemre. Figyelek. Igyekszem teljes körűen, mindenre odafigyelni, hiszen sokat elárul a családi viszonyokról, hogy akár a váróba hogyan érkeznek meg, velem hogyan teremt kapcsolatot a gyermek, vagy hogy reagál pl. egy kudarchelyzetre. Ezekből a sok apró információkból áll bennem is össsze a gyermek jelleme, személyisége. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon hálásak az egyéni figyelemért, a minőségi együtt töltött időért, a közös játékért. Az elfogadó légkörnek, a személyre szabott figyelemnek önmagában is terápiás a hatása.

A családdal összeegyeztethető a munkád?

Sokan azt hiszik, hogy egy pszichológus otthon is szakemberként működik. Én inkább azt tapasztalom magamon, hogy a tanulmányaim, képzéseim, az önismereti élményeim, az élettapasztalatom, mind hozzáadnak, ahhoz, aki vagyok. Jelen van az ösztönös érdeklődésem az emberek iránt, az ön reflektív működésem, az intuícióm, a megérzéseim. Mindezek összessége mindig velem van, szerepet játszik a magánéletemben is, bár egyáltalán nem törekszem családi körben a szakértő szerepre. Mióta megismertem a párom most 7 éves nagyfiát és mióta én is édesanya lettem úgy érzem, még hitelesebben tudom segíteni a hozzám fordulókat.

Mire vágysz a jövőben, mik a terveid?

A Pöttyöslabda.hu-tól érkezett felkérés, hogy saját rovatom legyen nagyon megtisztelő a számomra. Figyelve az oldal híreit, aktualitásait mindig tájékozódhatok, hogy melyek azok az aktuális témák, melyek foglakoztatják a szülőket. Ezekre reagálva, kicsit más szemszögből megvilágítva a felmerült témákat, szeretnék hozzájárulni a gyermekneveléssel kapcsolatos tévhitek eloszlatásához és a mindennapokban jól használható pozitív szülői attitűd megerősítéséhez. A pszichológiai ismeretterjesztés mindig is szívügyem volt, így örülök, ha gyermekpszichológusként a gyakorlatban szerzett tapasztalataimat megfogalmazva hozzájárulhatok az oldal magas színvonalához.
Terveim között szerepel egy gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló segítő mesekönyv írása és kiadása, ahol a szülők a mesék mellett találhatnak megoldási javaslatokat, olyan mindennapos felmerülő nehézségekre, mint pl. dac, félelmek, az új dolgok elfogadása, rivalizálás, kudarctűrés. Sok tervem van, szeretem az új kihívásokat, folyamatosan fejlődök és tanulok, a pszichológia tudománya töretlenül lenyűgöz és motivál, így tudok segíteni a hozzám fordulóknak.

Deliága Éva Pöttyöslabdán eddig megjelent cikkei:

A 'mi jelenségről' – meddig egészséges a szimbiózis a gyermekkel?
Hogyan éljük túl a dackorszakot? Segítség, a gyermekem egy kíméletlen diktátor!
Visszafejlődik a gyerekem?!
Miért nem mondta senki, hogy ez ilyen nehéz?


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: