Elférjtelenedve

2017-05-09

Szerző: Kovács Móni

Az úgy volt, hogy az én drága férjemnek egy hétre való munkája gyűlt össze az egzotikus magyar vidéken, így ennyi ideig kellett kiscsaládunknak nélkülöznie. Nem gondoltam át én ezt a dolgot, mielőtt belementem, na nem mintha bárki megkérdezte volna a véleményemet.

Oxigén hotel
hirdetés

Szóval a nyakamba szakadt minden: a hajnali kutyasétáltatás, a gyerekkel kapcsolatos összes tennivaló a foglalkozásokkal, fejlesztésekkel együtt, meg a napi 4 órás munka, plusz egy kötelező megjelenés a munkahelyen, melynek időtartama 1 óra, de a kivitelezés 5,5 órát vesz igénybe (11:30-kor lakáselhagyás, 17:00-kor hazaérkezés). A többiről majd mindjárt.

Szóval a sok nehézség ellenére azért volt jó dolog is ebben a 7 napban, mindjárt végig is veszem a pro és kontra érveket, hátha valamelyikőtök kedvet kap egy ilyen kis kalandra, és a férjét elküldi egy hét nyaralásra, hogy otthon mindent csinálhassatok helyette. Vagy nem.

Előnyök

Csönd
Nem tudom van-e rajtam kívül anya, akit idegesít, hogy a férje pont akkor nyitja ki a cukrászdából hozott csomagot, amikor letette a gyerekét aludni. Hogy pont akkor indul mosdóba délután, amikor elszenderedett az a drága ded. Hogy éjjel horkol, mint egy barlangi medve, vagy ha nem, akkor köhög, vagy orrot fúj. Hát őszintén mondom, ennek a sok zajnak a hiánya szinte kisimította volna az idegeimet, ha…

Tévé
Hétköznap általában apa hazaesése után a tévé is bekapcsolódik valami titokzatos algoritmusnak hála, és hát ott a férfiembernek ösztönösen kell össze-vissza kapcsolgatnia percenként legalább negyvenszer, ami nem csak hogy kiégeti az agyam, de még jól össze is zavar. Ha végre mégis sikerül megállapodnunk egy csatornánál, akkor a reklámidőben egyszerűen MUSZÁJ elkapcsolni, hogy végül leragadjunk egy Hitler életéről szóló,  kismilliomodik dokumentumfilmnél. Szoktam viccelni, hogy a férjem jobban ismeri Hitlert, mint engem. Pedig ez nem is vicc.

Nyugalom
Szétnéztem egy pillanatra a szobában, nem mintha büszke lennék a látványra, sőt, sokkal inkább kedvem lenne a kezembe temetni az arcom (és el is aludni így), de tökmindegy, tudom, hogy nem jön vendég, és úgyse csinálja meg helyettem senki, VISZONT! Most nem látja a férj, így nem is teszi szóvá. A kávésbögrék egymás hegyén hátán, a játékok szanaszét, a ruhák halomban. Mielőtt azt hinnéd, hogy tojok az egészre, meg kell cáfoljalak, mert folyamatosan mosok, elpakolok, porszívózok, felsöprök és mosogatok, de egyszerűen nem tudok ennyi felé szakadni (lásd a bevezető). Így most aluszik már a felborult dzsip, meg a földön heverő póló is.

És jöjjenek a hátrányok, mert azért azok is vannak ám!



Logisztika
Nincs kit megkérni, hogy ugorjon be sajtért a boltba, vagy dobjon el bennünket ide vagy oda. Szegény apataxinak van amúgy is elég gondja hétköznap, de azért csak tud levenni a vállamról ezt és azt, ami neki talán csak pár perc, vagy fél óra extra meló, de nekem egy fél délután átszervezésével sikerülne csak megoldani az adott dolgot. Elképzelhetetlenül nagy segítség, amikor elmegy érte, elviszi, megveszi, elintézi helyettem. Hála és köszönet!

Segítség
Hajlamos vagyok állandóan piszkálni, hogy nem csinál semmit, de azért néha csak szokott. Ilyenkor veszem észre, hogy csak elpakol néha maga után és utánunk is, elmosogat, vagy bármi, mert most extrán sok a meló.  Persze lehet, hogy csak az amúgy is feszült helyzet miatt érzem azt, hogy mindjárt elpattannak az idegszálaim, és szívem szerint az ablakon dobálnám ki a piszkos tányérokat, az elromlott pórázt, a kutyával együtt. Apropó, kutya…

Kutyasétáltatás
A hajnali és az esti utolsó séta mindig a férjemé, és milyen jól is van ez így. Egyszerűen zombi módba kapcsoltam pár napja, mert eddig „csak” a gyerekhez kellett igazodnom az ébredés és lefekvés időpontját illetően, de most belépett az eb is! Az eb gyakran már negyed 6-kor toporog, hogy azonnal WC-znie kell, és nem ritka, hogy ezt a gyermek is megneszeli. Így történt, hogy a minap ¾ 6-kor félálomban toltam a kocsit, és sétáltattam a kutyát. A titkos „leosonok, mert már/még alszik a gyerek, csak nem ébred fel!” akciókat pedig én is utálom, attól függetlenül, hogy általában 3 perc tokkal vonóval az egész hadművelet. Nem szívesen hagyom egyedül a gyerkőcöt, akkor sem, ha alszik, de a szükség nagy úr, ugye.



És végül: azok a drága pillanatok
Egyszerűen imádom, amikor a fiam és a férjem együtt játszanak, vagy csak egymásra néznek. Elolvad a szívem, remeg a lábam, és igyekszem az arcvonásaikat ezekben a pillanatokban a lelkembe vésni, mert így akarok emlékezni rájuk mindig, ha épp nem látom őket.  A család esszenciája, amikor mind együtt vagyunk.

Szóval mindent összevetve nem rossz, ha nincs itt apa, sőt az alvás kifejezetten jobb és könnyebb így, az idegeim mégis vékonyabbak lettek, a combjaim pedig sajnos csak vastagabbak (nem is mondtam, hogy az extra energiát sütikből merítettem… jaaajjj).


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: