A nyári szünet kellős közepén is ránk köszönthet a hűvös, esős idő, vagy épp a túl meleg kánikula miatt kényszerülünk sokszor a négy fal közé, nem kis mozgásigényű gyermekeinkkel. El is képzelem az idilli jelenetet, ahogy a kanapén összebújva nézünk végig egy – nem leszek nagyravágyó – fél órás rajzfilmet együtt, de aztán a rideg valóság leránt a földre: valószínűleg úgy 3-5 perc után hangozna el az első „pisilnem kell!”, „szomjas vagyok!”, „nem ezt a mesét akarom!”, és a többi igénybejelentés.
Jöhet a B terv! Mit is kezdjünk esős időben a gyerekekkel?
Van az a mondás, hogy „nincs rossz idő, csak rossz öltözet”. Szóval, ha elég vagányak vagyunk, akkor gumicsizma, esőkabát, a babakocsira esőhuzat, és lehet menni ugyanúgy a szabadba. Azt azért megjegyzem, hogy nincs 100%-osan vízálló lábbeli, ha máshol nem: felül biztosan befolyik a víz a gumicsizmába is, ha elég mély pocsolyába ugranak elég nagyot. Szóval úgy 8-10 perc után általában ennek a mókának is véget kell vetnünk.
Ha van rendelkezésre álló autónk, még megmenekülhetünk a bezártság elől. Meglátogathatjuk a nagyikat, kisgyerekes barátokat, ahol együtt bandázhatnak a srácok, vagy kitalálhatunk valami zárt helyen kivitelezhető programot. A kisebbekkel tornázós, éneklős, mondókázós foglalkozásokat, a nagyobbakkal kézműves programokat tervezhetünk, vagy kereshetünk a közelben egy játszóházat, de ez ugye pénztárca kérdése is, és mindössze 1-2 órás program. Ott van még a bevásárlás, mint kellemest a hasznossal kiegészítő alternatíva, ami kisgyerekkel garantáltan nem unalmas, főleg, ha nem ültetjük bevásárlókocsiba.
Egy 3-4 évessel már tökéletes programlehetőség a buszozás, HÉV-ezés, vonatozás, metrózás, gyakorlatilag mindenféle járművel céltalanul közlekedés, amivel elüthetjük az időt, és élményeket gyűjthetünk.
De mit tegyünk, ha menthetetlenül a 4 fal közé szorulunk (hőségriadó vagy betegség miatt például)?
A szokásos mindennapos játékokon kívül elő kell rukkolnunk néhány újdonságnak számító ötlettel is.
– Kincskeresés 1.: ássunk elő rég nem látott játékokat a szekrény mélyéről, padlásról, és dőljünk hátra fél órára, amíg a kicsik felfedezik a kincseket!
– Kincskeresés 2.: rejtsünk el a szobában valamilyen tárgyat/tárgyakat, és kezdődhet a kincskeresős játék! Egy 1-2 éves még minden bizonnyal nem fogja érteni, miről van szó, de ha nagyobb testvére lelkesen kutat, utánozza majd ebben (is).
Haladó szinten rajzolhatunk kincskereső térképet is, és továbbfejleszthetjük a játékot szerepjátékká.
– Bújócska: ha már nem tudjuk, mit rejtsünk el, és/vagy elegünk van az unatkozó, nyűgös gyerekek folyamatos „anyázásából”, bújjunk el előlük! Előtte azért tájékoztassuk őket, hogy ez a játék, nehogy elfelejtsenek megkeresni. Ha attól tartunk, hogy bujkálás közben elveszítjük a kontrollt a gyerekek felett, és esetleg baj történhet, akkor inkább legyünk mi a hunyók, és bújjanak el a gyerekek. Természetesen a 2 évest is keressük sokáig, kitartóan, még akkor is, ha azt hiszi, csukott szemmel a szoba közepén állva tökéletes búvóhelyet talált.
– Portörlés: talán meglepő, hogy mint játékot sorolom fel, de nálunk ez az egyetlen házimunka, amibe a kisfiaim nem hogy hajlandóak besegíteni, de néha maguktól kérlelnek, hogy adjak nekik portörlő rongyot! (Őrizzék meg sokáig ezt a jó szokásukat!) Az esős napokon szoktam lepakolni a játékos polcokat (ez egyben kincskeresés is), és a gyerekek lelkesen tisztogatják a poros holmikat, főleg a kisautóikat.
– Kézműves foglalkozások: ilyenkor mindenféle rajzeszközt, kreatív játékot elővehetünk, hátha valami 5 percnél tovább érdekes lesz számukra. A fiúkkal készíthetünk cipősdobozból garázst, a lányokkal babaházat, amit ők színeznek ki. Ha autózni szeretnek, rajzolhatunk nagy kartonlapokra autópályát, parkolót. A lányokkal gyöngyöt is fűzhetünk, ha ehhez nincs otthon alapanyagunk, száraztésztából is mutatós ékszereket készíthetünk. A fiúk pedig nagyon szeretik a barkácsolós játékokat, nálunk apával szoktak csavarhúzózni, de még a csavarok méret szerint szétválogatását is élvezik.
Az ötletek tárháza szinte végtelen, a kérdés csak az, meddig tudnak a gyerekek egy helyben megülni.
Az igazi kihívás ilyenkor, hogy a mozgáshiányukat mérsékelni tudjuk, anélkül, hogy komolyabb sérüléseket ejtenének magukon, egymáson, vagy a berendezésen.
Az alábbi módokon tudjuk őket kicsit megmozgatni:
– Egy rugós hinta egészen 15 kg-ig bírja a terhelést, sok nyűgös napon mentett meg minket, egy jó zene és a kicsi (1-3 éves) kedvére ugrálhat, teljesen biztonságos körülmények között.
– Beszerezhetünk egy kisebb fajta trambulint is, ha a szobában van elegendő hely, így a gyerekek ki tudják ugrálni magukat anélkül, hogy az ágyat, kanapét amortizálnák. Egy ugráló-labda vagy lovacska ugyanúgy megteszi.
– Bababuli: ha már nagyon sok energia gyűlt fel a gyerekekben, vagy nagyon nem bírjuk cérnával, hangosítsunk fel egy jó zenét, és táncoljunk a gyerekekkel!
– Tornaóra: ha nagyon pici a hely a lakásban, akkor próbáljuk a gyerekeket olyan tornára rávenni, amit kis helyigénnyel el tudnak végezni, mégis jól megmozgatja őket – és nem utolsó sorban minket is! Egy helyben ugrálás, guggolás, stb.
– Buborékfújás: egy pár száz forintos befektetés, és lelkesen ugrabugráló, buborékpukkasztó gyerekeket kapunk, a 10 perc boldogság megfizethetetlen. Utána pedig további 10 perces elfoglaltságot szerzünk a lakásszerte kilöttyintett oldat feltörölgetésével.
Ha mindezeket kipipáltuk, talán sikerült a gyerekeket annyira elfárasztani, hogy visszatérhetünk az eredeti tervhez, és fél órára leülhetünk velük mesét nézni.