Gyerektípusok a játszótéren

2017-09-22

Szerző: Kovács Móni

Sok szó esett már a szülőkről és anyákról akik nap mint nap megfordulnak a játszótereken. No de mi a helyzet a gyerekekkel?

Cheer up moms!
hirdetés

1. A picúrka

Ő a legkisebb a játszótéren, általában fél éves vagy még fiatalabb. Jellemzően nagyobb testvér kísérőjeként érkezik és a babakocsiban vészeli át a játszótéren töltött időt. A szerencsésebb picúrt kiveszi az anyukája, és még cicit is kap egy félreeső padon. A pechesebbeknek be kell érniük a teával, és kiflicsücsökkel. Az igazán hardcore anyukák nem teketóriázva még a homokozóba is beültetik a kicsit – ha már tud egyedül ülni – amit a legtöbb anyuka (pláne ha tapasztalt játszóterező) megrökönyödve figyel. Igen. Ők már tudják mi minden történhet abban a homokban…

2. Totyogó veszélyforrás

A totyogónak megvan az az édes bája (?), hogy bármelyik pillanatban irányt válthat. Fogalma sincs merre megy és mit akar, de azt azonnal. Az édesanyja árnyékként követi, a csúszdán együtt csúsznak, a kocsit fél méterre lemaradva követi, ha kell, kavicsot szed, hegyet mászik, az imbolyogva közlekedő gyermekét egy pillanatra sem hagyja egyedül. A totyogó jellemzője, hogy nagyon hangos és leginkább használt kifejezése a „NEM!” esetleg „NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!” amit igen gyakran gyakorol anyukája legnagyobb örömére.  A tapasztalt anyuka megértéssel, a szundikáló „picúrka” anyukája mérgesen fordul a totyogó szülei felé. Nagyon jól tudják, hogy a karikás szemű ősökre egy feles, esetleg egy alvással eltöltött hétvége lenne a legjobb hatással. Azt is pontosan tudják, hogy erre esély sincs.

3. Vad motoros

A totyogókból is lehet vad motoros, de jellemzően a picit idősebb korosztály tagjai alkotják ezt a csoportot. A szülők alig győzik a földön kúszó-mászó csemetéiket felkapni a szigorúan teperő kis vadorzó elől. A felnőttek sincsenek tőle teljes biztonságban, mert nem lehet tudni, hogy a fékezés tudományát is elsajátította-e már a sofőr, vagy csak a vakszerencsén múlik, hogy nem hajt neki a kapunak. Jobb óvakodni tőle, és kellő távolságot tartani – biztos, ami biztos. Kicsit idősebb kiadása a vad rolleres. De láttam már vad biciklist is!!!

4. Az óvodai csoport

A kisgyerekesek egyik rémálma. Ki ne utálná, amikor leviszi ártatlan kisgyermekét, esetleg totyogóját, hogy végre a hintázás vagy autótologatás szenvedélyének hódoljon, és megjelenik egy csapat – a gyerekhez mért – óriás. Az ovis csoport imád a legkisebbek játékaira felcsimpaszkodni, akkor is, ha már kiválóan hintázik egyedül, és kevéssé kooperatív, ha a játékokon való osztozkodásról van szó. Bónuszpont a gyerekre nem figyelő óvónéni, akit látszólag nem érdekel, hogy a rábízott gyerekek már három kisgyerekes anyukát is elüldöztek a területről. Jajj.

5. Az iskolai csoport

Az előző, csak idősebb kiadásban. Ráadásul a rohangáló colos gyerekek a játék hevében hajlamosak nem a lábuk elé nézni, és simán elsodorni a totyogókat. Valamilyen titokzatos módon imádnak a homokozóban pletykálni, és minden magaslati tereptárgyat befoglalni, hogy megbeszélhessék ki kibe szerelmes. A napközis nevelők a telefonjukba bújva rejtőzködnek egy félreeső padon, és a természet törvényeire bízva remélik, hogy mindenki megold minden konfliktust, és senkinek nem törik ki a nyaka.

6. A barátkozós

Nagyobb gyerekeknél szokott előfordulni, hogy sok szeretettel fordulnak kisebb társaik felé. A szülők eleinte gyanakodva, mintegy félve figyelik az idősebb ügyködését, mert biztosra veszik, hogy ártó szándékkal közelít a kicsihez. Néhány perc elteltével azonban kiderül, hogy tényleg barátkozni próbál. Az anyukák könnyes szemmel adnak hálát, hogy még léteznek ilyen gyerekek, és boldogan figyelik, amint kicsinyük az idősebb minden szavát és mozdulatát lesi.
Kisebb kiadásban is találkozhatunk vele. Cserebere-képessége még fejletlen, hajlamos mindent elvenni, vagy ellenkezőleg – csupa szükségtelen játékkal elhalmozni kiszemelt kis barátját. Értetlenül forgatja a fejét, ha az „áldozat” nem veszi az adást. Előbb utóbb felhagy a kísérlettel, és odébbáll.

7. Az antiszoc

Csak olyan játékkal játszik, aminek 5 méteres körzetében egy lélek sincsen. Csak egyedül szeret hintázni, ha érkezik a szomszédos kis kosárba valaki, egy hangos „NEM!”-mel adja tudtára, hogy menjen onnan. Ha ez nem történik meg, kikéredzkedik, és tiszta terepet keres magának. Közelítésre sírással, vagy meneküléssel reagál. Végső elkeseredettségében inkább haza akar menni, SŐT! előfordulhat,  hogy nagyobb tömeg láttán arra kéri anyukáját, hogy a játszótér kapujához érve inkább haladjanak tovább. Koncertre, maszatolókra, ringatóra – szóval semmilyen szociális eseményre – esélytelen elrángatni, mert bőg. Elképzelhető, hogy természetes zárkózottsága mellett idegrendszeri éretlenséggel is küszködik, érdemes lehet szakembernek megmutatni.

8. A kíváncsi

Mindenki babakocsijába beletúr, szűnni nem akaró kérdésekkel halmozza el anyukáját, amit nem átall nem túl diszkréten feltenni. Édesanyja gyakran piruló arccal válaszolja meg, hogy miért olyan nagy annak a néninek a feneke, vagy ezredszer is elmagyarázza, hogy nem szabad más táskájából kivenni a túrórudit.  

9. A koszos

A legtágabb csoport, hiszen minden gyerek ide tartozik, talán a picúrkák kivételével. Nyáron a csaptelepnél lebzsel, és a lábujjai között is vastagon megtapad a homok. A sarazástól összekent ruhájának a rutinos szülő már külön nejlonszatyrot is bepakol. Ősszel beleugrál a tócsába, esetleg simán bele is ül. Négykézláb mászik a sárban, gilisztát, csigát hoz lelkesen mutogatva. Télen a hóba, havas latyakba is beleveti magát, hogy órák hosszat nedves overálban mászkálhasson. Anyukája retteg, hogy tüdőgyulladást kap (nyáron a víz, ősszel az izzadás, télen a nyirkos ruhák miatt.)

Kihagytam volna valakit? Segítsetek! :)


Címkék: gyerek , játszótér

Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: