„Ha nem hozza azt a Jézuska, amit kérek tőle, majd jól megverem!”

2017-12-11

Szerző: Deliága Éva, gyermekpszichológus

Itt a karácsony, az ajándékozás, hoppá, nem is: a szeretet ünnepe. Hogy is van ez? A fogyasztói társadalom pillanatok alatt elér a háromévesekhez is, és ezzel párhuzamosan megjelenik a követelőzés. A szülő örömet szeretne szerezni gyermekének, ezért igyekszik kipuhatolni, hogy mire vágyik. Azonban:

A daliás Ivandoe herceg kalandjai
hirdetés

- Ha a gyermek hozzá van ahhoz szokva, hogy elég csak kiejtenie valamit a száján, és máris érkezik az ajándék.

- Ha el van halmozva az összes ünnepkor rengeteg értékes holmival.

- Ha az ünnepek gyors egymásutánban követik egymást.

Akkor sajnos oda fajulhat a dolog, amit a címbéli mondatban olvashattunk. „Ha nem hozza azt a Jézuska, amit kérek tőle, majd jól megverem!” ez a mondat bizony egy hat éves kisfiú szájából hangzott el.

Nem jó ez az irány, hogy a gyerek rendel és kap.

Aztán még többet akar és azt is megkapja. Hogy hét évesen okostelefont kér, nyolc évesen laptopot, ha így haladunk, akkor tizennégy évesen majd hold körüli utazást fog kérni?

Mik lennének a helyes arányok, hol a határ?

A gyerekek rendkívül befolyásolhatóak, vágyaik elemi erővel hatnak rájuk. Egymástól meg a reklámokból is látják a drága játékokat, kütyüket, és előállnak teljesen elszállt, méregdrága kívánságokkal. A szülő meg érezze rosszul magát, ha nem tud, vagy nem szeretne 50 ezer forintos edzőcipőt venni, vagy más több tízezer forintos kütyüt?

Ki kell szállni ebből az ördögi körből, mert soha nincs vége! Ha megkapja az okostelefont, jövőre majd az újabb modell kell. Tényleg 150 ezres telefon kell egy általános iskolás gyereknek?

Nagy különbség, hogy mire vágyik a gyerek és, mire van szüksége.

Minőségi időre a családjával, szeretetteli, elfogadó közegre az óvodában vagy iskolában, hasznosan strukturált napra, hobbira, barátokra, sikerélményre, jó érzelmi kapcsolatokra van valójában szüksége.

Ebből van elsősorban hiánya a gyerekeknek és ezt az űrt töltik be ’menőzéssel’, drága holmik megvásárlásával, hogy figyelmet és elismerést söpörjenek be társaiktól, és, hogy egy pillanatra érezzék az új tárgy birtoklásának örömét. Fontos felismerni, hogy nem feltétlenül attól lesz boldogabb egy gyerek, ha azt kapja, amit követel, hanem ha abból kap, amire valóban -érzelmileg-szüksége van. Szeretet, figyelem, elismerés, intimitás. Erre vágynak a gyerekek, amellett, hogy nyitottak a világ újdonságaira.

A helyes arányok akkor teremthetőek meg, ha sikerül levenni a tárgyi ajándékjozásról a hangsúlyt. A gyerek szülinapjára, meg év közben úgyis megkapja, amit vágyként megfogalmaz.

A karácsony szóljon inkább a közös élményekről, az egymásnak készített apró figyelmességekről, a kézzel készített ajándékokról.

Ön is tehet azért, hogy a saját családjában olyan értéket teremtsen, vagy olyan szokást vezessen be, ami megkíméli a pénztárcáját az esztelen költekezéstől, és még a gyermeknek is feltölti az érzelemtankját. Közös ráhangolódás, készülődés, az otthon meglévő játékokkal való közös játék, az alkotás öröme mind ilyen lehet. Legyen a hangsúly a téli szünetben a közös családi élményeken, ne a tárgyi ajándékokon!


Címkék: nevelés , pszichológia , karácsony , ajándékozás

Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: