Nemrég olvastunk egy érdekes és elgondolkodtató cikket a HVG oldalán, amit ti is elolvashattok itt.
Mivel a Pöttyöslabdánál többen is kisgyerek mellett tértünk vissza a munkahelyünkre, adta magát a dolog, hogy megírjuk a mi verziónkat is, sőt! megkérdeztünk más anyukákat is arról, hogy mi a helyzet, ha a nő szülés után visszatérne a munka világába. Vigyázat! Hosszú tartalom, sok-sok adat és információ következik!
A helyzet az, hogy trend ide, trend oda, sokan még mindig a régi, biztos(nak hitt), megszokott munkahelyünkre szeretnénk visszatérni, hacsak a GYED és GYES ideje alatt nem találunk annyira magunkra, hogy saját vállalkozásba fogjunk. Továbbá személyes véleményem az, hogy a kisgyerekes anyukák nem hóbortból, önmegvalósítás céljából vagy kalandvágyból vágnak bele saját vállalkozásuk alapításába, hanem azért, mert nem látnak más megoldást a munka és a gyermeknevelés összehangolására. Úgy gondolom, hogy nem nevezhetünk egy kényszerlépést trendnek, vagy divatnak.
A kisgyerek mellett – bár kissé ellentmondásosnak tűnhet – de felpörög az agyunk. Nem abban a klasszikus értelemben, amelyikben többismeretlenes egyenleteket oldunk meg, vagy megtaláljuk a gyógyírt az örök kialvatlanság ellen (ha valakinek sikerült az mondjuk megoszthatná velünk!), hanem abban a tekintetben, hogy képesek leszünk átgondolni az egész napunkat – vagy ha program van kinézőben akkor akár többet is. A reggeli ébredéssel kezdődően az altatás(ok) időpontján át, a napi 5 étkezés megtervezéséig a fejünkben van a nap. Tudjuk, hogy mikor megyünk le a játszótérre és mikor indulunk fejlesztésre, de azt is, hogy elég egy lakást felújító szomszéd, és ugrik az egész napunk. Olyan szinten űzzük a logisztikát, hogy némely szakmabeli is megirigyelné.
DE! Sokunknak a folyamatos mentális igénybevétel mellé hiányzik a régi, munkának nevezett, gondolkodást és szinte kellemes monotonitást vagy éppen kiszámíthatóságot nyújtó agyi tevékenység is – hogy a társas interakcióról már ne is beszéljünk.
Amikor újra munkába állunk, eleinte ellep bennünket a sok-sok új információ és feladat, de szinte észre sem vesszük és néhány hét elteltével már láblógatva ülünk és a kollégáink idegeire megyünk, mert mindent leadtunk egy héttel a határidők lejárta előtt. Bőven van bennünk tartalék arra is, hogy a beeső, ASAP elvégzendő munkákkal is időben elkészüljünk, mert átállt az agyunk az állandó problémamegoldásra, az idő másodpercenkénti beosztására.
De mi a helyzet a való életben? Mennyire látják szívesen a régi munkaadók a kisgyermekes anyukákat? Akiknek nem sikerül visszatérni, azok mit gondolnak a mai munkaerőpiacról? Van elég részmunkaidős pozíció? Meg kell küzdenie az anyáknak a negatív sztereotípiákkal – miszerint csak kisgyerekes anyukát ne?!
Adatok – Tőletek
Engem nagyon érdekelt, hogy mi a helyzet a többi anyukával. Nagy (és csöndes) feminista vagyok, így mélységesen felháborítanak a magyarországi viszonyok – már ami a részmunkaidőt, a nők negatív diszkriminációját (t.i. interjún ha túl fiatal vagy, akkor nincs tapasztalatod, ha kicsit idősebb, akkor már „benne vagy a korban” (fordítok: bármikor lehet gyereked), ha kisgyereked van akkor… jaaajj, ha a gyerek már nagyobb, akkor túl öreg vagy, köszönjük szépen…) és elhelyezkedési nehézségeit, megkülönböztetett béreket illeti.
El kell mondanom, hogy jómagam a szerencsések közé tartozom: egy éves volt a kisfiam amikor elkezdtem otthonról napi 4 órában dolgozni – a régi munkahelyemen. Rettentő rugalmasan kezelték a helyzetet, kéthetente egyszer (vagy még ritkábban) kellett bejárnom. A következő „lépcsőfok” idén januárban következett: én kértem a napi 6 órás munkaidőt, aminek velejárója, hogy heti 3 napot az irodában töltök, a többit home office-ban nyomhatom.
A gyerekem betegségei esetén is nagyon megengedő a főnököm, bár szerencsére eddig nem kellett annyira sokat hiányoznom miatta.
De vajon a többiek is ilyen szerencsések? Egy kérdőívet állítottam össze, amit nem túl sokan, de legalább 70-an kitöltöttek, így reprezentatívnak annyira nem mondanám, de talán ad valamilyen képet a dolgok jelenlegi állásáról.
Árulkodó a kitöltők életkora is: az anyukák 81%-a 31-40 éves korú. Úgy tűnik valóban hátrébb tolódott a gyermekvállalás időszaka, de a hazai körülményeket és az elhúzódó tanulmányokat tekintve – no meg az európai trendet figyelembe véve – ez nem meglepő.
Az édesanyák 12%-a tért vissza munkába a gyerek 1 éves korában, vagy azt megelőzően. 21% 1-2 éves kora között, 25% a gyerkőc 2 éves korában, 21% 2-3 éves kora között, és 20% várta meg a bűvös 3 évet, hogy újra beálljon a mókuskerékbe.
Itt látszik, hogy milyen óriási igény van az édesanyák részéről a részmunkaidős álláslehetőségekre. Ordítóan magas a szülés után munkába állók 80%-os aránya, bár ha ezt kötelező érvényűvé tennék, vagy megszüntetnék a 3 év otthonmaradási lehetőséget az biztosan kicsapná a biztosítékot sokaknál.
A szülő nők 85,5%-a (!) rendelkezett munkahellyel, amikor megszületett a gyermeke, de csak 64%-uk tudott visszamenni eredeti munkahelyére. A többiek vagy magánvállalkozásba kezdtek, vagy új munkahely után néztek. Az utóbbi kategóriába tartozó anyák 48%-a 1-2 hónapon belül el tudott helyezkedni, de 22,2%-uknak TÖBB MINT FÉL ÉVIG tartott az álláskeresés!
A visszatérő anyákat mindössze 55%-ban volt hajlandó részmunkaidőben foglalkoztatni a munkáltató, holott törvény írja elő, hogy a gyermek 3 éves koráig a munkaadó KÖTELES RÉSZMUNKAIDŐBEN FOGLALKOZTATNI az édesanyát. Tehát a 8 órában dolgozó édesanyát 4 órában (hacsak az anya nem kéri a munkaidő emelését). Két vagy több gyermek esetén ez a munkaidő-kedvezmény a gyermek 5 éves koráig kérhető.
Az álláskeresés folyamán a válaszadók 23,3%-át érte negatív diszkrimináció, a már dolgozó anyák 20,9%-a számolt be ugyanerről, ami azt jelenti, hogy minden ötödik anyát ér valamilyen atrocitás, negatív megkülönböztetés pusztán azért, mert kisgyermeket nevel.
A részmunkaidős álláslehetőségekkel kapcsolatban viszonylag egyhangú a válasz: 91% szerint túl kevés van belőle ma Magyarországon.
Végezetül nagyon érdekelt, hogy mi a nők motivációja akkor, amikor úgy döntenek, hogy újra munkába állnak.
49,3%-uk elsősorban az anyagiak miatt kényszerül dolgozni, de magas, 21,7%-os azoknak az aránya is, akik nem merik megkockáztatni, hogy hosszabb időre kiessenek a munkaerőpiacról. 11,6% azért ment vissza, mert a gyermeke már igényelte a társaságot, így jobb híján – a gyerek bölcsődében, az édesanya pedig a munkahelyén tölti az idejét. 11,6% pedig egyszerűen azért, mert lejárt a 3 év.
Azok, akik számára nélkülözhetetlen a munka a boldogsághoz, nagyon kevesen vannak – a válaszadók 5,8%-a sorolta magát ide. Ennyit a karrieréhes asszonyokról.
Nagyon kedvesek voltak a kitöltők, személyes történeteiket is megosztották velem. Néhányat megosztok veletek is:
„Sajnos kizárólag 8 órás munkát találtam. Részmunkaidős munkára SEMMI lehetőség.”
„A legnehezebb megoldani azokat a hívásokat, online Skype csoportos hívásokat, mikor egyedül vagyok itthon a gyerekkel. Próbálom úgy altatni, felkötni hordozókendőbe. A résztvevők többnyire megértőek.”
„Sok-sok interjún jártam, szinte kivétel nélkül mindenhol megkérdezték mit csinálok a gyerekemmel ha beteg. Eleinte bevallottam hogy nincs segítségem és otthon kell lennem vele, aztán odáig jutott a dolog hogy ahová felvettek végül ott meg sem említettem hogy van gyerekem hogy ne érjen miatta negatív elbírálás. És én éreztem emiatt rosszul magam.”
„Szerencsés vagyok, támogató közegben dolgozom, nem probléma, ha a kicsi miatt kell otthon maradnom (home office nincs).”
„A munkahely váltás sem könnyű… Hiszen most hiába van, rossz szemmel nézik, pl. ha a gyerek betegsége miatt otthon maradok vele vagy egy munkaidőn kívüli összejövetelen nem tudok részt venni… emiatt sokat kritizálnak, bántanak, elbocsátással “fenyegetnek”. Sajnos a testi-lelki egészségem rovására is megy ez, most már súlyosan. Ráadásul egyedülálló anya vagyok, hatványozottan nehéz. Szóval hosszú ideje keresek másik állást, ahol nem ér diszkrimináció emiatt, és egyedülállóként mindenképp teljes állásban kell gondolkodnom, hiszen a részmunkaidős fizetés nem lenne elég. Kár, hogy a magyar mentalitásban akár home office lehetősége is negatív aspektusú…”
„Itthon nincsen kultúrája a részmunkaidős foglalkoztatásnak. A cégek nem tudnak mit kezdeni vele és csapatrombolónak tartják ha a kismama legkésőbb 3-kor befejezi a munkát és elmegy a gyerekeiért az óvodába és otthon, esténként már nem szeretne túlórázni. Sajnos, ha valaki részmunkaidőben kíván dolgozni vagy magánvállalkozóként teszi ezt meg, vagy olyan munkát vállal, amely nem a képzettségének és végzettségének megfelelő.”
„A részmunkaidő es gyermekbarát hozzáállás csak nevében volt az, a valóságban 8-10 órát kellett dolgoznom. Ha betartottam a szerződés szerint vállalt részmunkaidőt (hat óra), sok esetben hátrányos megkülönböztetés ért. A hat órának megfelelő munkából való távozás (15.30) illetve a gyermek betegsége miatti home office kapcsán is kaptam negatív kommenteket.”
Jó,de mégis mennyit kérjek? – a következő részben a fizetésekről, kedvezményekről lesz szó!