Középkorú, kifejezetten háziasnak mondott, esztétikailag némileg leromlott állapotú, de némi befektetéssel könnyen felújítható, gyermekszerető, önálló, férjezett nő, egy vagy két gyermekkel kommuna céljából hasonló adottságú társait keresi.
Jelige: csak a kertészfiú jöhet!
A házasság intézményének többezer éves fennállása alatt valahogy nem sikerült jobbat kitalálnunk még. Olyan, mint a demokrácia, meg a kapitalizmus: ezer sebből vérzik, tele van megoldatlan problémával, de a 21. századig nem találtunk ki mást, vagy jobbat. Nem mondom, hogy rossz dolog, de hogy nem a legoptimálisabb installáció a nőknek azokban a társadalmakban (szóval gyakorlatilag az összesben), ahol a nőkre hárul a nagyobb teher, az biztos.
Pedig unod, unom, unjuk mind néha, és bizony elfáradunk nap, mint nap egymás után. És könnyebb is lenne. Így meg unalmas, amikor összeszorított fogakkal vagy lemondó sóhajjal próbálunk keresztülgázolni a fürdőpadlón hagyott alsónadrágok, a hálóban eldobott koszos zoknik, és a nappaliban szanaszét heverő mosatlanok között. És amikor a gyerek beteg, és a mi dolgunk beadni a gyógyszert, egész nap ölben hurcolni a 10+ kilós feneküket, éjszaka kelni, lázat mérni és lázat csillapítani is. Amikor úgyis nekünk kell kivenni szabadságot, vagy betegség, vagy más miatt, mert bölcsiszünet van, meg betegség, meg amúgy is esedékes az éves szakorvosi felülvizsgálata a bőrének. Ráadásul nekünk kell nézni szívet szaggató sírását mert épp most kapott egy szurit, vagy vérvételen voltunk.
Unalmas, hogy mindig hajnalban kelsz, és későn fekszel. Amikor a gyerek elalszik, te még végigsöpröd a lakást, és mint egy kifordított hurrikán, helyére igazítasz mindent, kiteregetsz, elhajtogatod a zoknikat és tiszta ágyneműt húzol, majd még reggelre is bekészíted a mosogatógépet és reggelit, meg a bölcsődei havidíjat kiszámolva éppen, elmosogatsz, és végül fél tizenegy felé kirángatod a kukát is a kapu elé… Pizsamában, ha már volt időd fürdeni. Ha nem, akkor majd zuhanyzás közben elgondolkozol, hogy ma körmöt vágj, vagy hajat moss, mert a kettőhöz együtt már nincs erőd. És amikor a nap legszebb pillanata az, amikor végre a hátadra fekszel kiterítve.
Aztán jönnek a napok, rohansz a hévhez reggel, hogy a munkába érj, és délután is, hogy a bölcsődébe is időben. Legyen otthon friss gyümölcs és friss kenyér. Meg persze friss tejtermék, kizárólag Cserpesből, mert az a jó a gyerekeknek, és a férfi érzékeny gyomrának. Betegségre nincs idő, vagy legfeljebb egy délelőtt. Te tényleg nem lehetsz beteg. Ha kimozdulnál, szervezd meg, mert a férfi dolgozik, ő fenntart családilag, ezért ő a fontosabb. Ha szerencséd van, meg bébiszitter, meg ki is könyökölted magadnak, lehet néha szabad estéd rosszalló sóhajok nélkül.
Ismerős? Megvannak a zoknik is, és az elhagyott bögrék, meg a férfiak, akiknek mindig fontosabb a dolguk? Néhányan már annyit beszélgettünk róla, végül kitaláltuk a megoldást: Nők Kommunában gyerekkel. 4-6 nő, 4-8 gyerekkel. Mindent megterveztünk.
Megosztjátok a munkát: mindenki azt csinálja, amiben jó. Ha én nem bírok kivasalni 2 blúznál többet egyálltó helyemben, de szívesen pakolok és takarítok, miért ne ezt csináljam? A gyerekekre közösen vigyázunk: nem lesz többé gond, hogy betegen ki vigyáz rá, vagy, hogy ki legyen vele, míg te a barátaiddal találkoznál egy este, vagy színházba mennél. A fodrász, a kozmetikus és a körmös már házhoz jön már ekkora tömegért. Reális esélye van, hogy nem csak májustól szeptemberig sikerül a kéthetes családi nyaralás előtt egyszer borotválkoznod ott. A gyerekeknek mindig van társasága: nem neked kell 0-24-ben szórakoztatnod. A játékokból nem kell minden háztartásba – a drága IKEA konyhából is elég lesz egy a több gyereknek. Mennyiségi kedvezmények a bevásárlásoknál adottak. Amúgy is: egyszerűsödik a bevásárlás, nem négyen vásároltok be, hanem egy ember 4 felnőttre és 4+ gyerekre.
És a férfiak? Dehogy zárjuk ki őket, sok a dolguk. Először is végre annyit dolgozhatnak, amennyit akarnak, hogy legyen miből a kommunát fenntartó havi apanázsukat befizetni. Aztán ott vannak a gyerekek: jöjjenek, vigyék őket, vagy csak legyenek velük. És ha letették a gyerekeket, vihetik a gyerek anyját vacsorázni. Jöhetnek a romantikus andalgások és séták. Csókok és rendszeres szex. Aztán szépen mehetnek haza, mert a mi otthonunk már a kommuna.
(És miért a kertészfiú? Hát, ő azért jönne, mert van, aki akarta egészen otthon hagyni a férjét. Kompromisszumos megoldásként megengedtük neki, hogy a kerti kisházba költöztesse. És szemet hunyunk afelett, ha hetente néha kijár hozzá szexelni…)