Quantcast

Meztelen szülők

pottyos

Te megmutatod a tested a gyerekeidnek?

Csak elszaladtál lezuhanyozni, de máris csattognak a kis talpak az előszoba padlóján. Pár éve még eszedbe sem jutott köntösbe bújni, amikor már melegítette a nap a szobát, de a vizslató szempillás szemek elgondolkodtatnak. Vajon szabad előtte meztelenkednem? Kétségbeesetten kutatsz az emlékeid között, hogy a szüleid hogy álltak a meztelenséghez, amikor te kislány voltál, de csak halvány emlékfoszlányok sejlenek fel a múltból. Vegyük sorra, milyen vezérfonalak mentén indulhatsz el szülőként a meztelenség, a testtudat, és a szexuális felvilágosítás témában.

Engedd meg, hogy a legfontosabbal kezdjem. A szexuális nevelés NEM egyenlő a 7. osztályos 45 perces iskolai órával, amikor tanár, diák, védőnő kipirult komolysággal, tudományos-(fantasztikus) kifejezésekkel körülírta a menstruáció és a szexuális élet húsbavágóan tárgyias menetét. Nem így kezdődik, és nem ekkor kezdődik. Vagy, ha igen, nos, abból van a baj. Ez alapján be kell látnunk, hogy ebben (is) hangsúlyos a szülők szerepe. Nyugi, nem kell szakkönyveket bújni, vagy megijedni. Empátia, és önazonosság, ez a két kulcsszó most.

A felvilágosítás célja nem csak az információ átadása. A biológia tankönyvet átlapozva minden alapvető információhoz hozzájut majd a gyerekünk. Miről szól akkor? A SAJÁT testünk megismeréséről, változásairól és elfogadásának képességéről. Nem csak fiziológiás, hanem lélektani szempontból is. Ha meg akarod tanítani a gyerekednek, hogy képes legyen védeni a teste határait, más esetekben pedig, érett felnőtt párkapcsolat során képes legyen az egybeolvadás és önátadás eufórikus érzésére, akkor utat kell találnod a két véglet között a nevelés során is. Ennek az alapja pedig, mint oly sokszor, a példamutatás.

Micsoda óriási ellentmondás az, hogy egy meztelenül születő baba testét idegen emberek fogdossák, majd hónapról hónapra ruhátlanul van kiterítve a vizsgálóasztalon, ellenőrzik, hogy leszálltak-e a heréi, vagy felnőttek csövet dugnak a fenekébe, hogy kakiljon. Az ő testének tehát nincsenek határai, de a felnőttek teste előtte, számára tabu. Méhecskékkel, gólyával fűszerezve. Furcsa ellentét, ugye? Pontosan tudjuk, hogy a szülői gondoskodás egyik alapfeltétele az első években a bőrkontaktus, hiszen nem csak érzelmi támogatást ad, de a gyerek testi működésének (légzés, hőmérséklet, emésztés…stb.) szabályozását is segíti. Ösztönösen tudjuk, tudnánk, hogy szinte másra nincs is szüksége, mint a mi testünkre. Szimbiózis, mondja a tudomány. 30 éves korodra, ha nem nagycsaládban nőttél fel, az első hónapokban akár furcsa, talán kellemetlen érzéseid is lehetnek azzal kapcsolatban, hogy át kell adnod a tested a baba számára. Szerencsére közben olyan visszajelzéseket kapsz, ami neked is a mély és mindent átható szeretet és kölcsönösség érzését adják. Aztán elkezd nőni a gyerek, önálló kis lény, érdeklődő tekintettel, kérdésekkel, és mindent érző és megfigyelő aggyal. Itt a lehetőség, hogy időről időre pont annyit kapjon az emberi test megismeréséhez, amennyi a számára kell. Egyre bővülő körökben, ahogy ennek az oktatási rendszerben is fel kéne épülnie.

Egy régi munkahelyemen középső csoportos óvodások reklámújságokat nézegettek körbeülve. Az egyik kislány rábökött valamire. Ez egy tampon, mondta higgadtan. A bomba robbant, óvó néni felháborodva megszidta a kislányt. Csak én, és az összes többi gyerek nem érettük a dolgot. Ez a kislány ismeri a felnőtt nők testének működését. Ez borzasztó? Jobb lenne, ha kérdéseit elhessegetve tizenéves koráig titkolnák előtte, mit jelent a menstruáció? Jobb lenne, ha halálra rémülne az első vérfoltoktól? Ilyen messze vagyunk most a természettől. Így válunk anyaként kiszolgáltatottá a saját testünkben, abban az országban, ahol egy szülészorvos képes egy császáros nőnek azt mondani, most én szülök maga helyett.

Mit tehetsz akkor mégis te a tabuk korában? Egyetlen hiteles kulcs, és megszerezhető tudás az önismereted. Maga a serdülőkorod, a szexuális életed, terhesség, a szülés és a szoptatás ennek az önismereti útnak szerves és meghatározó része. A te tini korod, vagy a szülésed milyen volt? Mikor érzed úgy mostanában, hogy igen, a tested a tiéd, és át tudod ölelni feltételek nélkül. Nem kell sietni, nincsenek kötelező feladatok. Ha most másra van csak erőd, akkor az is elég, ha engeded a gyermekednek a saját teste megismerését, megengeded a kérdéseket, és elfogadod az érdeklődést. Legfőképpen pedig nem alázod, vagy ijeszted meg.

Szó sincs azonban arról, hogy olyat kell tenned, ami neked kellemetlen. Viszont ha eddig lazán sétáltál meztelenül otthon, akkor nem kell ezentúl sem elbújni a fürdőszoba kulcsra zárt falai mögött. Ugyanis a meztelen test látványa nem árt a gyereknek. Eljön az az időszak, amikor zavarba jönnek, illetve ők maguk is szégyenlőssé válnak. Ezeket a jelzéseket el kell fogadni, és tiszteletben kell tartani. Az én kétévesem egyértelműen mondja, ha szeretné, hogy az apukája pólót vegyen. Egyszerűen rászól. És nem kényszerítjük arra, hogy bárkit meg kelljen érintenie, puszilnia, vagy ölelnie. Mint ahogy egy kisiskolás és egy serdülő is megérdemli a privát szférát, ahova el tud vonulni, amikor csak akar.

De amíg egy gyereknek nagy esélye van arra, hogy jobb esetben egy Miley Cirus klipben, rosszabb esetben sutyiban elért pornóban lát először meztelen felnőtt testet, addig komolyan kell vennünk a saját szerepünket is. Mi a következménye, ha otthon elzárkózunk a test megismerésétől? Nem csak az oly sokszor emlegetett torz kép magáról a szexualitásról, hanem az állandó összehasonlítás a photoshoppolt sztárokkal, és megalkotott színészekkel. Önbizalomhiány, negatív énkép, bizonytalanság. Milyen szuper lenne, ha azokban az időszakokban, amikor magát a gyermeket sem feszéjezi, látna emberi testet? Látna szoptatást, fejést, látna szőrt, hurkákat, terhességi csíkot, izomzatot. Ki mellett lehetne nagyobb biztonságban magát az emberi valót megismerni, mint a saját szüleink mellett?

Hogy hol van a határ? A saját határaidat neked kell ebben megismerned. Ezzel együtt időről időre figyelni érdemes az ő visszajelzéseit is. Abban biztos lehetsz, hogy amíg te igyekszel megszeretni magadat, tanulni magadról, és ápolod, tiszteled a tested, addig pont a jó úton jársz, találd meg benne a saját, közös, családi ösvényeteket!

Ez is tetszeni fog

Meztelen szülők

pottyos

Csak elszaladtál lezuhanyozni, de máris csattognak a kis talpak az előszoba padlóján. Pár éve még eszedbe sem jutott köntösbe bújni, amikor már melegítette a nap a szobát, de a vizslató szempillás szemek elgondolkodtatnak. Vajon szabad előtte meztelenkednem? Kétségbeesetten kutatsz az emlékeid között, hogy a szüleid hogy álltak a meztelenséghez, amikor te kislány voltál, de csak halvány emlékfoszlányok sejlenek fel a múltból. Vegyük sorra, milyen vezérfonalak mentén indulhatsz el szülőként a meztelenség, a testtudat, és a szexuális felvilágosítás témában.

Engedd meg, hogy a legfontosabbal kezdjem. A szexuális nevelés NEM egyenlő a 7. osztályos 45 perces iskolai órával, amikor tanár, diák, védőnő kipirult komolysággal, tudományos-(fantasztikus) kifejezésekkel körülírta a menstruáció és a szexuális élet húsbavágóan tárgyias menetét. Nem így kezdődik, és nem ekkor kezdődik. Vagy, ha igen, nos, abból van a baj. Ez alapján be kell látnunk, hogy ebben (is) hangsúlyos a szülők szerepe. Nyugi, nem kell szakkönyveket bújni, vagy megijedni. Empátia, és önazonosság, ez a két kulcsszó most.

A felvilágosítás célja nem csak az információ átadása. A biológia tankönyvet átlapozva minden alapvető információhoz hozzájut majd a gyerekünk. Miről szól akkor? A SAJÁT testünk megismeréséről, változásairól és elfogadásának képességéről. Nem csak fiziológiás, hanem lélektani szempontból is. Ha meg akarod tanítani a gyerekednek, hogy képes legyen védeni a teste határait, más esetekben pedig, érett felnőtt párkapcsolat során képes legyen az egybeolvadás és önátadás eufórikus érzésére, akkor utat kell találnod a két véglet között a nevelés során is. Ennek az alapja pedig, mint oly sokszor, a példamutatás.

Micsoda óriási ellentmondás az, hogy egy meztelenül születő baba testét idegen emberek fogdossák, majd hónapról hónapra ruhátlanul van kiterítve a vizsgálóasztalon, ellenőrzik, hogy leszálltak-e a heréi, vagy felnőttek csövet dugnak a fenekébe, hogy kakiljon. Az ő testének tehát nincsenek határai, de a felnőttek teste előtte, számára tabu. Méhecskékkel, gólyával fűszerezve. Furcsa ellentét, ugye? Pontosan tudjuk, hogy a szülői gondoskodás egyik alapfeltétele az első években a bőrkontaktus, hiszen nem csak érzelmi támogatást ad, de a gyerek testi működésének (légzés, hőmérséklet, emésztés…stb.) szabályozását is segíti. Ösztönösen tudjuk, tudnánk, hogy szinte másra nincs is szüksége, mint a mi testünkre. Szimbiózis, mondja a tudomány. 30 éves korodra, ha nem nagycsaládban nőttél fel, az első hónapokban akár furcsa, talán kellemetlen érzéseid is lehetnek azzal kapcsolatban, hogy át kell adnod a tested a baba számára. Szerencsére közben olyan visszajelzéseket kapsz, ami neked is a mély és mindent átható szeretet és kölcsönösség érzését adják. Aztán elkezd nőni a gyerek, önálló kis lény, érdeklődő tekintettel, kérdésekkel, és mindent érző és megfigyelő aggyal. Itt a lehetőség, hogy időről időre pont annyit kapjon az emberi test megismeréséhez, amennyi a számára kell. Egyre bővülő körökben, ahogy ennek az oktatási rendszerben is fel kéne épülnie.

Egy régi munkahelyemen középső csoportos óvodások reklámújságokat nézegettek körbeülve. Az egyik kislány rábökött valamire. Ez egy tampon, mondta higgadtan. A bomba robbant, óvó néni felháborodva megszidta a kislányt. Csak én, és az összes többi gyerek nem érettük a dolgot. Ez a kislány ismeri a felnőtt nők testének működését. Ez borzasztó? Jobb lenne, ha kérdéseit elhessegetve tizenéves koráig titkolnák előtte, mit jelent a menstruáció? Jobb lenne, ha halálra rémülne az első vérfoltoktól? Ilyen messze vagyunk most a természettől. Így válunk anyaként kiszolgáltatottá a saját testünkben, abban az országban, ahol egy szülészorvos képes egy császáros nőnek azt mondani, most én szülök maga helyett.

Mit tehetsz akkor mégis te a tabuk korában? Egyetlen hiteles kulcs, és megszerezhető tudás az önismereted. Maga a serdülőkorod, a szexuális életed, terhesség, a szülés és a szoptatás ennek az önismereti útnak szerves és meghatározó része. A te tini korod, vagy a szülésed milyen volt? Mikor érzed úgy mostanában, hogy igen, a tested a tiéd, és át tudod ölelni feltételek nélkül. Nem kell sietni, nincsenek kötelező feladatok. Ha most másra van csak erőd, akkor az is elég, ha engeded a gyermekednek a saját teste megismerését, megengeded a kérdéseket, és elfogadod az érdeklődést. Legfőképpen pedig nem alázod, vagy ijeszted meg.

Szó sincs azonban arról, hogy olyat kell tenned, ami neked kellemetlen. Viszont ha eddig lazán sétáltál meztelenül otthon, akkor nem kell ezentúl sem elbújni a fürdőszoba kulcsra zárt falai mögött. Ugyanis a meztelen test látványa nem árt a gyereknek. Eljön az az időszak, amikor zavarba jönnek, illetve ők maguk is szégyenlőssé válnak. Ezeket a jelzéseket el kell fogadni, és tiszteletben kell tartani. Az én kétévesem egyértelműen mondja, ha szeretné, hogy az apukája pólót vegyen. Egyszerűen rászól. És nem kényszerítjük arra, hogy bárkit meg kelljen érintenie, puszilnia, vagy ölelnie. Mint ahogy egy kisiskolás és egy serdülő is megérdemli a privát szférát, ahova el tud vonulni, amikor csak akar.

De amíg egy gyereknek nagy esélye van arra, hogy jobb esetben egy Miley Cirus klipben, rosszabb esetben sutyiban elért pornóban lát először meztelen felnőtt testet, addig komolyan kell vennünk a saját szerepünket is. Mi a következménye, ha otthon elzárkózunk a test megismerésétől? Nem csak az oly sokszor emlegetett torz kép magáról a szexualitásról, hanem az állandó összehasonlítás a photoshoppolt sztárokkal, és megalkotott színészekkel. Önbizalomhiány, negatív énkép, bizonytalanság. Milyen szuper lenne, ha azokban az időszakokban, amikor magát a gyermeket sem feszéjezi, látna emberi testet? Látna szoptatást, fejést, látna szőrt, hurkákat, terhességi csíkot, izomzatot. Ki mellett lehetne nagyobb biztonságban magát az emberi valót megismerni, mint a saját szüleink mellett?

Hogy hol van a határ? A saját határaidat neked kell ebben megismerned. Ezzel együtt időről időre figyelni érdemes az ő visszajelzéseit is. Abban biztos lehetsz, hogy amíg te igyekszel megszeretni magadat, tanulni magadról, és ápolod, tiszteled a tested, addig pont a jó úton jársz, találd meg benne a saját, közös, családi ösvényeteket!

Ez is tetszeni fog