“Ez a legszebb kor” – mondják neked a 3 éves gyerekedre pillantva, te pedig udvariasan mosolyogsz, miközben arra gondolsz: “viccelsz velem? Ez a gyerek egy kis ördög!”
Amikor a gyerek két éves volt, azt hitted, ez most egy nehéz kor, de megelégedtél magaddal, mert úgy érezted, egész jól bírod, van neked ehhez türelmed. Aztán a gyerek három lett, és rájöttél, hogy a két éves egy kisangyal volt. Hirtelen elkezdenek hiányozni a két éves hisztirohamok, mert visszatekintve kedvesnek és viccesnek tűnnek.
Alább tehát egy GYIK, ha még te is a három éves kor előtt tartasz:
Miért olyan borzasztóak a három évesek?
Miért zöld a fű? És miért kék az ég? Nem tudni. Egy gyerekpszichológus biztos el tudná magyarázni, hogy a fejlődésben miért van szükség erre a szakaszra, de mi csak annyit tudunk mondani, hogy készítsd fel magad a káosz időszakára.
Mi motivál egy három évest?
Egy célja van: a pszichológiai állapotod lerombolása. Nagy szakértői annak, hogyan feszegessék a határaid, és amikor már odaérnek, akkor még eggyel nagyobb sebességre kapcsolnak. Miközben ezt teszik, látod a szemükben a kalkulációt.
Ülsz a laptopnál. Próbálsz megírni valamit. Jön a gyerek, és próbálja magára felhívni a figyelmed. Rángat, a szádba teszi a kezét, próbál odanyúlni a billentyűzethez. De te kitartasz. Hogy, egy hirtelen mozdulattal, észre sem veszed, már össze is maszatolta a képernyőt, amit muszáj letakarítanod, ha folytatni szeretnéd. Megnyerte a figyelmed? Bizony meg.
Meddig megy el?
Amint három éves lesz, a füle megszűnik működni, és az a cél, hogy az őrületbe kergessen, első helyre kerül a listáján. Az üvöltés, rugdosás, dobálózás akármeddig elfajulhat, és, bizony, tudod olyan rossz lenni, amennyire nem is gondoltad volna.
Két fő taktikája van. Az egyik, hogy a legegyszerűbb, rutinszerű cselekvéseket is kínszenvedéssé alakítja. Például, ha ki kell szállni az autóból, és időre mentek, akkor a kiszállás műveletét egy tíz perces vita, könyörgés harccá alakítja. A másik, hogy hosszan nyúz valamiért, például, hogy menjetek le a játszótérre, kér, nyaggat, egy idő után beadod a derekad, lementek, de akkor már nincs kedve. Ez persze nem tűnik olyan kezelhetetlennek első hallásra, de amikor már sokadszorra csinálja, akkor nagyon bosszantó.
Mit kell tenni, ha végül a popsijára csapsz?
Kérj elnézést. Öleld meg. Fizesd le valamivel.
Ki lehet bírni ezt az időszakot?
Igen, de ki kell alakítanod egy túlélőkészletet. Csoki, egyéb édesség, ilyenek.
Ez a korszak nehéz. De ez is csak egy korszak, amin előbb-utóbb túl lesz. Ha 16 évesen is ilyen még, akkor vidd el pszichológushoz.
Szóval, csak próbálj meg nevetni sokat, és mindig legyen nálad csoki!
Forrás: ScaryMommy