Egy anyuka őszinte történetét olvashatjátok, aki úgy döntött, szülés után nem megy vissza dolgozni. Most már bizonyos távolságból szemléli a döntést, és így mesél róla.
“Hadd kezdjem ezzel: nem azért vagyok itt, hogy bárki fölött ítélkezzek. Én is tudom, hogy minden döntésnek van előnye és hátránya, nincs olyan, hogy a jó döntés. Nehéz otthon maradó anyukának lenni. Nehéz dolgozó anyukának lenni. Ez most nem egy “a szomszéd fűje mindig zöldebb” írás lesz. És nem is arról szól, hogy hogyan bántam meg a döntésem. Nem bántam meg, hogy otthon maradtam a gyerekkel. Azok életem legjobb napjai közé tartoznak. De most már elég távolságban vagyok az egésztől, hogy lássam a hibákat is, amiket elkövettem.
A gyerekek lusták lettek és túlságosan függenek az anyjuktól
Egyszer hallottam, hogy az anya a nap, aki körül a gyermekei, mint bolygók keringenek. Ez egy nagyon szép metafora, de ha jobban belegondolunk, a nap sem pihenhet le egy kicsit se anélkül, hogy valami természeti kataztrófa bekövetkezne, ezzel az analógiával az anyának is folyamatos készültségben kell lenni. Otthon maradó anyaként én is ezt éltem át: megengedtem magamnak, hogy túlságosan szükségletté váljak a gyerekeim számára a puszta létezéshez, ha elmegyek otthonról, felborul a rend.
Persze, minden anya örül neki, ha fontos, de ez elérhet egy olyan pontot, ahol már túlzás. Nekem ez az a pont volt, amikor rájöttem, hogy a gyerekeim még soha nem takarították ki a fürdőszobát, és nem tudják a saját zoknijaikat összepárosítani. Ezt eddig mindig megcsináltam helyettük, mert otthon maradó anyukaként volt rá időm, és törődésből meg is tettem. Cserébe ők nagyon kényelmesen elvoltak, és bizonyos, a koruknak megfelelő készségeket nem fejlesztettek ki.
Az a helyzet, hogy én tényleg azt hittem, függetlenségre nevelem a gyerekeimet. Sok feladatuk volt, amiket el is vártam, hogy teljesítsenek, de mivel mindig takarítottam utánuk, ilyen szempontból teljesen lusták lettek. A bomba akkor robbant, amikor újra elkezdtem dolgozni.
Sok idő = értékes idő?
Abba a hibába estem, hogy azt hittem, mivel gyakorlatilag minden ébren töltött pillanatomat a gyerekekkel töltöm, ezzel a “gyerekkel foglalkozás” rubrikát ki is pipálhatom. Valójában viszont nem jó kapcsolatunk alakult ki, hanem csak kielégítettem a szükségleteiket.
Amikor már véges lett egy nap az az idő, amit a gyerekekkel töltök, elkezdtem sokkal értelmesebben kitölteni azokat. Programokkal, játékkal, beszélgetéssel.
Egydimenzióssá és sértetté válás
Volt olyan idő, amikor az anyaság tökéletesen kielégített. Aztán volt idő, amikor már nem, és úgy éreztem, a gyerekeim minden időmet elveszik. Azt keztdem érezni, hogy teljesen elveszítettem az identitásomat, semmi nem voltam már a szülőségen kívül, és buta módon emiatt sértett kezdtem lenni – pedig rajtam kívül ez senki hibája nem volt.
Arról pedig nem kell sokat beszélni, hogy egy sértett anya nem a legideálisabb a gyerek számára. Ezen aztán segített, amikor visszamentem dolgozni, de sajnálom, hogy nem vettem észre korábban.
Ha visszamehetnék az időben, újra az otthon maradás mellett döntenék-e? Gondolkodás nélkül mondom, hogy igen. De ezúttal igyekeznék elkerülni a korábbi hibákat, hogy se nekem, se a gyerekeknek ne üssön vissza a döntésem.”
Forrás: parenting.com