Nem alszik a babád?

2017-04-10

Szerző: Csaba Eszter

Mindent, vagy semmit a kisgyerekek alvásáról.

Erdei tábor
hirdetés

Alvó babák

Mindig csodáltam azokat az újszülött képeket, ahol a baba mindenféle szögből, de számomra legmeghatóbban, a szépen sminkelt anya karjában szunyókált. Az én babámról nincs ilyen kép. Az első hetek összemosódnak egy nagy könnyel áztatott masszává. Nem csináltam másképp semmit, mint a velem egy időben szülő ismerőseim. Ők is igény szerint reagáltak a pici jelzéseire, én is. Nekik jól aludtak a gyerekeik. 4 hónapig, fél évig, egy évig, vagy egész csecsemőkorban. Még evés közben is, pláne éjszaka.

Nem alvó babák

Az én kisfiam mégsem aludt, nemhogy órákat napközben, de félórákat sem. Sem babakocsiban, sem autóban, sem hordozva, sem szoptatva, sem cumival, sem fitness-labdán, sem a nagymamája karjában. Így gyorsan megtanultam sokat aludni, sok részletben. Így kezdtünk összeszokni, belejöttem a szoptatásba, a hordozásba. Persze, hogy irigyeltem azt, aki manikűröshöz járt a bébi szunyálása alatt. Azt, aki egyszerűen le tudott ülni enni, vagy esetleg eljutott zuhanyozni. Nekem maradt a tusolóba behúzott pihenőszék, és a folyamatos dumálás, meg néha a majomtánc. Ki kell hangsúlyoznom. Imádom a kisfiam, akkor is imádtam. Csípem, hogy hangot ad annak, ha éhes, ha szeretne valamit. Hálás vagyok azért a sorsnak, mert a kevés alvás egyik oka, hogy stabilan és jó ütemben fejlődött a beszéde és a mozgása. Hogy érdeklődő, nyitott a világra. De ha lenne egyszer egy sokat alvó, nyugodt, más temperamentumú gyerekem, őt is ugyanennyire imádnám. Egyszerűen a baj ezzel a „nemalvósdival”, hogy ezt mi anyák ezt a szekeret most egyedül toljuk.

Szakértők és egyedül küzdő anyák

Persze, rengeteget olvastam a témában. Tudom, hogy utána kell járni allergiának, feszességnek, láz nélküli gyulladásnak, stb. Át kell vészelni növekedési ugrást, mozgásfejlődési ugrást, fogzást, szeparációs szorongást, blablabla.

Közben trendek jönnek, trendek mennek. A csapból is tanácsadás folyik. Varázsszerek, varázspárna, varázskutya, varázsszakértő. De a helyzet, hogy rengeteg teljesen egészséges gyerek alszik más ritmusban, mint a felnőttek. Igénylik az altatást, a szoptatást, a ringatást, a hordozást, a babakocsis lötybölést, az éjjeli tápit, vagy a hajnali kaját. Már tudjuk, hogy ez biológiailag normális. És mindez teljesen oké lenne, ha nem egyetlen ember teljesítene szolgálatot 0-24-ben. Miközben apák, nagyik, nagypapák, nagynénik, nagybácsik, barátok húzzák az igát napi sok-sok órában távol az otthontól.



Szóval mi már tudjuk, hogy nem tesz jót a sírni hagyás, de még nem pontosan tudjuk, hogyan lehetne másképp. Vagyis, hogyan lehet másképp úgy, hogy az éjszakai műszak közben ne sírjuk tele a párnánkat. Vagy ne érezzük azt, hogy legszívesebben világgá ordítanánk a fáradtságunkat. Persze most jöhetnek a kritikusok, akik szerint anyáink, nagyanyáink is kibírták, és egy szavuk nem volt. Nos, igen, lehet a cél a kibírás, mi is erre hajtunk. De örülünk, hogy szavunk lehet. Hogy közösségünk lehet. Hogy szabad elpanaszolni a tehetetlenséget, a bizonytalanságot.
Mert így pukkasztjuk ki a magányos szenvedés buborékját. Így léphet be az együttérzés, a támogatás, sőt még a humorral fűszerezett megkönnyebbülés is az anyaságunkba. Igen, ez az! Nem vagy egyedül, nem rontottál el semmit!

És kérlek, amikor valaki azt meséli, hogy az ő babája születésétől jó alvó, csak hozzá kellett szoktatni, akkor azért picit gyanakodj. És kérdezd meg a három-, vagy négygyerekes anyákat a tapasztalataikról. Akik közül sokan elmesélik majd, hogy meglepte őket a harmadik gyerek azzal, hogy teljesen máshogy viselkedett, mint idősebb testvérei. Aki nem aludt, csak szoptatva, vagy ringatva, vagy babakocsiban. Vagy éppen éjszaka órákat fent volt. Hogy milyen minden egyes gyereknél újratanulni az anyaságot? Hogy a valódi tapasztalás az, amikor már érzed, egyre kevésbé bizonytalanodsz el. És persze, hogy érdemes olvasni, utánajárni, érdeklődni. De a te megoldásod mindig egyéni lesz, mert önmagadat és a babádat csak te ismered! Kérlek, hogy hidd el, a kisbabád képes ebben is az érésre. Egyre könnyebb lesz, egyre többet pihenhetsz. Ha teheted, addig „hagyd a dagadt ruhát másra”, és minden szusszanásnyi percet használj pihenésre! Bízz az ösztöneidben, de ha már nagyon fáradt vagy, merj segítséget kérni!


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: