Tedd és ne tedd: 8 tipp a szobatisztasághoz

2013-11-13

Ha elérkezik az idő a pelus elhagyására, itt van néhány hasznos tanács ahhoz, mit tegyünk, és főleg mit ne tegyünk a wc-re szoktatáskor.

Erdei tábor
hirdetés

Ha elérkezik az idő a pelus elhagyására, itt van néhány hasznos tanács ahhoz, mit tegyünk, és főleg mit ne tegyünk a wc-re szoktatáskor.

Beszéljünk a biliről
Szoktassuk hozzá a gyereket a bilihez jóval azelőtt, hogy készen állna a szobatisztaságra. Hagyjuk, hadd üljön rá a wc-re, bilire miközben mi zuhanyozunk, vagy, ha a nagyobb testvére épp használja a mosdót. 18 hónapos kora körül már elkezdhetünk a témába vágó könyveket is olvasni velük, hogy amikor tényleg elérkezik az idő, ne legyen számukra ismeretlen fogalom.

Ne legyenek irreális elvárásaink
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a gyerekek akkor lesznek szobatiszták, amikor arra felkészültek, nem később és nem hamarabb. Csak azért, mert a szülő azt akarja, hogy a gyereke szobatiszta legyen, nem fog megtörténni, ha a gyermek érzelmileg nincs felkészülve rá. Ez egy természetes folyamat, amit nem lehet erőltetni. Tehát ne várjuk el egy 15 hónapos gyerektől, hogy bilibe pisiljen, és ne sürgessük, hogy levegye a pelenkát csak azért, mert jön a második baba. És ne tűzzünk ki határidőt arra vonatkozóan, hogy mikorra legyen szobatiszta, mert valakinek három nap, más gyerekeknek egy hétig is eltart. Ha túl hamar ültetjük a vécére, azzal frusztráljuk őt is és saját magunkat is, sokkal nehezebbé és hosszabbá téve ezzel a folyamatot.

bili

Hagyjuk, hogy a gyerek vezessen minket
Figyeljünk a jelekre, hogy a gyerek készen áll a szobatisztaságra, mint például: hosszabb ideig száraz marad a pelusa, egyedül öltözik, rendszeres időközönként pisil és kakil, sokat beszél a vécéről, és általában véve érdekli a téma. Ha ezeknek a jeleknek a többségét mutatja, hagyjuk, hogy egyedül fedezze fel a mellékhelyiséget és a bilit, és tegyük egyértelművé, hogy segítünk neki. Ha a gyerek egyáltalán nem mutat érdeklődést, akkor nincs még felkészülve.

Ne mutassunk csalódottságot
Kevés rosszabb dolog van, mint amikor a gyerek csalódást okoz a szüleinek. Tehát ne tegyük még feszültebbé azzal, hogy elégedetlenek vagyunk, amikor nem sikerül neki elsőre. Ne hasonlítsuk össze nagyobb testvérrel, vagy más gyerekekkel, mert az sem fog segíteni. A szobatisztaság mérföldkő a gyerek, és nem a szülő életében, ezért próbáljunk a lehető legpozitívabban hozzáállni. Ünnepeljük meg a sikert, ne törődjünk a balesetekkel, és ne feledjük: a szobatisztaság egy tanulási folyamat, ami sok gyakorlást igényel, de a végén a gyermekünk sikerrel jár majd.

bili2

Tartsunk kéznél s.o.s. felszerelést
A szoktatás alatt mindig készüljünk fel azokra az esetekre, amikor nem vagyunk otthon, vagy nincs kéznél egy bili, vagy a vécé. Az elején elég valószínű, hogy sok baleset fog érni minket, így mindig legyen nálunk egy váltás ruha, extra alsónemű, vagy akár néhány pelenka is.

Ne vigyük túlzásba a jutalmazást
A pozitív megerősítés mindig jobb, mint a büntetés, de ne lőjünk túl a célon a jutalmazással se. Néhány matrica, vagy alkalmanként egy kocka csoki bőven elég, ne ígérjünk utazást Disney World-be egy-egy sikeres bilizés után, mert így a gyerek a jutalomért fog vécére menni és csak rosszul érzi magát, ha nem sikerül. Nem kell minden egyes sikeres próbálkozás után megjutalmazni, elvégre az életben sem így működnek a dolgok!

Kérdezzünk a gyerekorvostól
A kétéves státuszvizsgálat során kérdezzük meg a gyerekorvosunkat, hogy készen áll-e a gyermekünk a szobatisztaságra. Ne féljünk tanácsot, vagy tippeket kérni tőle, hogy egy-egy módszer jó ötlet-e, hiszen ezzel magunkat is megerősíthetjük, megnyugtathatjuk, hogy jó úton járunk.

Ne várjunk állandó sikert
Ha a gyerek napközben szobatiszta, az még nem garancia arra, hogy éjjel, vagy a délutáni alvásidő alatt is az lesz. Vannak gyerekek, akiknek akár évekig is eltarthat, mire megválnak az alvás alatti pelenkától. Az éjszakai bepisilés normális és legtöbbször magától megoldódik. Ha egy gyerek száraz marad éjszaka, de nappal bepisil, valószínű, hogy szüksége van még több bíztatásra, hogy helyreálljanak a dolgok. Ha aggódunk emiatt, beszéljünk az orvosunkkal, védőnőnkkel, de ne feledjük, a szobatisztaságnál, csak úgy, mint a gyereknevelés oly sok területén, a türelem kulcsfontosságú.


Kapcsolódó cikkek

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel: