A lányom nyolcadikos, többször meséltem már. Az idei tanév – hogy is mondjam cizelláltan – egy cseppet “mókás”, elmesélem, most hol tartunk.
Először volt egy bő négy és fél hónap, ami azzal telt, hogy a gyerek rendre négy óra – fél öt után érkezett haza, mivel felvételi előkészítős órái voltak a tanítást követően. Aztán lefutott a felvételi január végén, ami nem volt kötelező, de “mindenkinek illik megcsinálni”.
Beadta a felvételi szándékát pár iskolába, ahonnan elvileg most nagyon várjuk az értesítéseket. Ehelyett olyan felvételi eljáráson kell bukdácsolnunk, mintha a gyerekem legalábbis az Európa Parlamentbe vagy egy multihoz akarna jelentkezni.
Az egyik gimnázium például kimaxolja itt nekünk a dolgokat. Jött egy e-mail, hogy egy csütörtöki napon várják a lányt és egy szülőt egy felvételi elbeszélgetésre.
Nem tudom, én épp mit csináltam, vagy merre jártam, mindenesetre Férj ment el vele oda. A felvételi elbeszélgetés úgy zajlott, hogy először behívták a lányt egy terembe, leültették, majd egy csomó kérdést feltettek neki. Ilyeneket, hogy mit szokott csinálni a szabad idejében (mi közük?), milyen könyveket olvasott legutóbb, miért oda jelentkezett hozzájuk, illetve megkérték, meséljen a szüleiről, de úgy kb mindent, ami csak eszébe jut.
Majd elengedték és behívták Férjet. Leültették és megkérdezték tőle, meséljen valamit a lányáról, meg mit csinál a gyerek a szabad idejében, meg milyen könyveket olvas, meg mi a hobbija, meg miért ezt az iskolát jelöltük be, meg amúgy a másik szülő kicsoda-micsoda-mit csinál.
Mindezek után megkérték a gyereket, hogy jelenjen meg szombaton is egy erőnléti felmérésre, mivel testnevelés tagozatra jelentkezett.
A felmérő a következőkből állt:
Olvasd tovább Bouvet oldalán >>