“Épp egy új környékre költöztünk, és amikor találkoztam a néhány házzal arrébb lakó idős nénivel, pánikba esett, mikor mondtam, hogy igen, kicsi gyerekeink vannak. Majd azt mondta, végülis addig nem baj, amíg csendesek. És teljesen komolyan gondolta.
Próbáltam nevetni, mintha csak viccelne. De gyakran látom, hogy az embereket idegesíti, amikor megjelenünk a teljes családdal. Már az zavarja őket, hogy esetleg valamilyen módon zavarni tudjuk őket. Ha a repülőtéren becsekkolunk, a mögöttünk álló sóhajjal érkeznek, “jaj ne már”. Legszívesebben megfordulnék, és elmagyaráznám neki, hogy mi is fizettünk a jegyért, ugyanannyi jogunk van itt lenni, mint neki.
A gyerekek normális elemei a társadalomnak, ez mindig is így volt. Nincs jogod egy gyerek-mentes világhoz, ez van. Neked nem kell gyereket vállalni, elmehetsz annyi felnőtteknek szóló programra, amennyire csak szeretnél. De nem várhatod el, hogy ne vigyük el a gyerekeinket olyan helyekre, ami neked is és nekünk is szórakoztató vagy szükséges: parkokba, boltba, étterembe, repülőre.
Megtanítjuk a gyerekeinket, hogy tiszteljék az embereket, odafigyeljenek rájuk, adják át a helyet az idősebbeknek. Mindig mondják, hogy köszönöm és kérem. Még nem megy nekik tökéletesen, dehát a felnőtteknek se mindig. Nem fogok elnézést kérni a gyerekeimért csak azért, mert gyerekek.
Ezek az idegesítő gyerekek a jövő. Az idegesítő dolgaikat pedig nem azért csinálják, hogy téged bosszantsanak. Ha sír a repülőn, te kapcsolhatsz zenét, ő viszont nem kapcsolhatja ki a félelmet, ami miatt sír.
Nem szeretném azt mondani, hogy gonosz az, akit idegesítenek a gyerekeim. Néha engem is idegesítenek.. De a gyerekek az élet részei. Ennyi. Rengeteg boldogságot és vidámságot adnak a világnak.”
Forrás: ScaryMommy