Quantcast
Kezdőlap EgészségFejlesztés, nevelés, pszichológia Mindjárt olyan pofont adok, hogy lerepül a fejed!

Mindjárt olyan pofont adok, hogy lerepül a fejed!

Horváth Viki

Nem kell azért ám ezt ilyen komolyan venni. Az én anyukám még soha nem adott nekem akkora pofont, hogy lerepüljön a fejem. Csak sokkal kisebbeket szokott, de azért az is eléggé fájdalmas. Olyankor olyan, mintha égne az arcom, de mégsem ott fáj igazán, hanem a szívem körül. Az anyukám, ha megüt, azt is kiabálja, hogy már végképp nem bír velem. Ezért mindig nagyon szégyellem magam, és szeretném elmondani, hogy neki nem kell bírnia velem, mert én igazán próbálok bírni magammal; csak ilyenkor inkább sírok, és ezt nem bírom abbahagyni. Néha azt hiszem, az anyukám nem tudja, milyen nehéz gyereknek lenni. Folyton jól viselkedni, odafigyelni, nem hozzányúlni, vigyázni, nem hangoskodni, nem visítozni, rendet rakni, nem elrontani, azonnal abbahagyni és végre felfogni.

Az osztálytársam, a Panna anyukája soha nem ad pofont a Pannának, és nem üt a fenekére sem. Néha a Panna is szokott büntetést kapni, ha nem viselkedik jól, nem figyel oda, hozzányúl, nem vigyáz, hangoskodik, visítozik, nem rak rendet, elrontja, nem hagyja abba azonnal, vagy nem fogja fel végre, de nem olyan sokszor, mert a Panna anyukája szerint nem baj, ha egy gyerekkel párszor elszalad a ló, és olyan nincs, hogy valaki mindig bír magával.  Néha a Panna anyukája is kiabál, ha mérges, de ezért bocsánatot szokott kérni, mert a Panna anyukája szerint a kiabálás sincs teljesen rendben. És aztán megöleli a Pannát, és kibékülnek. Azt én is látom iskola után, hogy a Panna anyukája mindig ölelgeti a Pannát, és össze-vissza puszilgatja. Én is nagyon szeretném, ha az anyukám ölelgetne iskola után és össze-vissza puszilgatna, de értem a nagymamám jön az iskolába.

A Panna egyszer azt mondta, az ő anyukája azt egyáltalán nem érti, az én anyukámnak minek gyerek, ha folyton ver. Szerinte az ilyen szülőkre kismacskát sem szabadna bízni, nemhogy gyereket. És hogy ezt miért hagyja az apukám. Így aztán én megkérdeztem az apukámat, ő miért hagyja ezt, de erre az apukám nagyon mérges lett, és azt kiabálta, hogy majd megértem, ha felnőtt leszek, és ember lesz belőlem. Mert ő és az anyukám is kaptak annak idején egy-két atyai pofont, és nézzem meg, mindjárt megjött az eszük. És különben is, ettől lett belőlük ember. Én megnéztem, de mégsem értem pontosan. Szerintem akkor is ember lett volna belőlük, ha nem kapnak ilyen atyai pofonokat, mert nem tudom elképzelni, mi mássá válhattak volna. Azt viszont el tudom képzelni, hogy nekik is szorított a szívük, amikor az anyukájuk azt kiabálta, hogy: „Mindjárt olyan pofont adok, hogy lerepül a fejed”.

Én nagyon szeretem az anyukámat, és nem szeretném, ha másik anyukám lenne helyette. De olyan jó volna, ha az én anyukám is inkább magához ölelne, amikor nem bír velem. Mint a Pannáé.

Ez is tetszeni fog