Ha még nem láttad a Netflix „Social dilemma” dokumentumfilmjét, ideje felvenni a listádba. Ha tinédzserkorú, aktív mobilhasználó gyerekeid vannak, akkor készüljetek egy közös délutáni filmezésre, sok-sok beszélgetéssel, mert garantáltan lesznek felvetődő kérdések, érvek, ellenérvek, de egy valami biztos: a közösségi médiahasználatról nem fogtok úgy gondolkodni, ahogy korábban.
A technológia forradalma
Egészen elképesztő mértékben fejlődött a világban a technológia az elmúlt 40-50 év folyamán. Gondoljunk csak bele: a legelső számítógépek a 40-es években készültek el, de az igazi áttörés a 60-as években érkezett meg. Nagyjából a 80-as évek közepén jutottunk el oda, hogy iskolánként 100 diákra jutott 1 számítógép – már amelyik iskolában egyáltalán megengedhették maguknak az efféle luxust. A többi – ahogy mondják – már történelem. Napjainkban pedig majd’ minden gyerek egy mikroszámítógéppel a zsebében rohangál nap mint nap, amely adatok millióihoz nyújt hozzáférést a nap minden percében.
Az emberi gyarlóság
Mennyire fejlődött mindeközben az emberi agy? – Nos, evolúciós mértékben gyakorlatilag semennyit. Ez azt jelenti, hogy míg a technológia lehetővé teszi a hozzánk, illetve a rólunk szóló információk tömeges áramlását felénk, az agyunk egyszerűen képtelen feldolgozni ezt a mennyiségű véleményáradatot. Ahogy a filmben is elhangzik: nem arra vagyunk kitalálva, hogy emberek százainak, ezreinek (millióinak!) véleményét vegyük figyelembe, hiszen 30-40 évvel ezelőtt még csak a családtagjaink, osztálytársaink vagy kollégáink rólunk kialakult képe jutott el hozzánk direkt és szűretlen formában – már amennyiben elénk mertek állni vele. Ma már feltöltünk egy képet, és nagyjából ötpercenként jön rá lájk, komment, vagy megosztás. Ez a rettenetes tempójú és mennyiségű információáradat nem bír feltétlenül pozitív tartalommal, így ne csodálkozzunk, hogy a gyerekeink nem birkóznak meg túl jól vele.
Igaz vagy hamis?
Ez a hatalmas mennyiségű információdömping mégsem a legveszélyesebb, ami a közösségi oldalakon leselkedik ránk. Megjelentek az álhírek, saját műfajjá vált a „fake news”, ami ellen védekezni egészen egyszerűen képtelenség. Bár a Facebook megígérte, hogy további mesterséges intelligenciákat fejleszt majd, amelyek segítik kiszűrni a valótlanságokat, ez a küldetés gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az algoritmus nem gondolkodik, nem ismeri fel, hogy egy hír igazi, vagy hamis. Csak azt figyeli, hogy az emberek hogyan viselkednek, mire kattintanak. A hozzánk hasonló emberek mire kattintanak. Így a mi profilunkkal megegyező érdeklődésű emberek által kedvelt híreket és hirdetéseket fogja felvillantani gyakorlatilag tizedmásodpercre előre kiszámított pillanatban.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki hisz az összeesküvés-elméletekben, akkor az ezzel kapcsolatos személyek követését ajánlja fel, az ilyen jellegű csoportokat és híreket jeleníti meg a számára. Nem kérdés, hogy egy idő után kialakul a „saját online univerzumunk”, és azt fogjuk hinni, hogy mindenki úgy gondolkodik, ahogy mi, a többiek pedig csupán szerencsétlen hülyék. Ez a világ kellemes lesz számunkra, otthonos – mint a drog után, úgy vágyakozunk majd a saját terünk után, ahol minden békés, és mindenkinek a miénkkel egyező a véleménye.
Polarizáció, a társadalom szétzúzása
Nézzük csak meg a COVID-19 kapcsán kialakult helyzetet: a „vírustagadók” és a szabályokat követő és betartó emberek csoportjai a létező össze platformon támadják egymást, ami kinek jó? Az embereknek nem, de a reklámhelyet értékesítő vállalatoknak igen: „tölts minél több időt a közösségi oldalon: kommentelj, ossz meg, lájkolj, hogy közben minél több reklámot tudjunk neked mutatni!” Egyetlen céljuk csupán a figyelmünk megszerzése és lekötése, a viselkedésünk olyan irányú megváltoztatása, amely nagyobb valószínűséggel tesz bennünket vásárlókká. (Rosszabb esetben politikai célok, terrorcselekmények megvalósításához is felhasználhatnak bennünket!)
Negatív kritika – a személyes kapcsolatok nem alakulnak ki
A közösségi média használata mondanunk sem kell, hogy legjobban a kiskamasz és a kamasz korosztályt veszélyezteti. Amerikában a kiskamaszok között 1,5-szeresére nőtt az öngyilkosságok száma, és több, mint kétszer annyi a depressziós gyerek a közösségi média platformok megjelenése óta. A gyerekek önbizalma a szétfilterezett, hazug képeket látva és a negatív kommenteket olvasva gyakorlatilag szétporlad, így jóval kisebb eséllyel alakítanak ki közeli, intim, szerelmi viszonyt a társaikkal – így kimaradhat a szerelem az életükből kiskamasz, kamasz korukban, ami pedig már személyiségbeli változásokat is okoz.
Akkor ezt ismételjük el: A közösségi média megváltoztathatja… sőt, nem is… MEGVÁLTOZTATJA a gyerekek személyiségét.
A gyermekeink a jövőjükkel fizetnek a lájkokért. Vajon megéri?
A film 1,5 óráját képtelenség belesűríteni egyetlen cikkbe, mégis kiemelném az egyik bennfentes három legfontosabb tanácsát a telefonnyomkodással és a közösségi médiával kapcsolatosan:
- Lefekvés előtt ki kell vinni a mobilt a hálószobából. Mindegy, hogy fél órával korábban, vagy épp elalvás előtt, de NE LEGYEN BENT!
- Ne legyen közösségi médiahozzáférés a gyerekeknek 16 éves korukig (de minimum 14 éves korig, a középiskoláig!).
- Beszéljünk a gyerekeinkkel és kérdezzük meg tőlük, naponta mennyi időt szeretnének tölteni az eszközeikkel (számítógép, tablet, PS, xbox, telefon), mit gondolnak mennyi a reális? Meg fogunk lepődni, hogy mennyire észszerű időt tudnak megadni! Mindenesetre közösen készítsünk időbeosztást.
+1 – mutassunk jó példát, valamint készüljünk fel a közösségi média veszélyeiből, hogy a gyermekünk számára érthető módon tudjuk átadni neki ezt a fontos tudásanyagot is. Erről a témáról részletesebben ITT tájékozódhattok, de a legjobb, ha minél többet olvastok ezekben a témakörökben (cyberbullying, pedofília, személyiségi jogok, stb.) Legyél tudatos a médiafogyasztásban is, és a gyermekedet is tanítsd meg erre!
Én a film megtekintése után eltávolítottam az Instagramot és a Facebook-ot is a telefonomról. Egyelőre még szokatlan a helyzet, nagyon megszoktam az állandó görgetést, mégis megijeszt, hogy mennyiszer nyúlok a telefonom után, és mennyi időt töltöttem eddig ezzel az időrabló tevékenységgel. Vettem viszont egy jó könyvet, így szerencsére mindig van mihez nyúlni, ha nagyon unatkoznék…