Sokak, talán a legtöbbek számára a szexualitásról beszélni nehéz vagy egyenesen tabu, és ez csak fokozódik, ha a téma a várandósság, szülés, gyermekágy kapcsán merül fel. Rengeteg a tévhit, mellyel a kismamák és apák találkoznak, és az irreális elképzelések, akár elvárások sajnos ugyanilyen mennyiségben tűnnek fel, melyek megnehezítik a pár életét. Lássuk mi a helyzet a szülés utáni együttlétek kapcsán.
Szex a szülésen túl
A szex két ember között az egyik legmélyebb intimitási szint, mely egy védett kapcsolatban a katartikus élmény lehet, és ami egy egészséges párkapcsolat fenntartásához alapvető.
Az előző cikkben a várandósság alatti szexualitás kérdését jártuk körbe, jelen írásban a szülés utáni szexuális életről lesz szó.
Először beszéljünk az együtt szülés hatásáról a szexuális életre.
Úgy érzem itt is egy komoly tévhit van. Nem egy intézményi szülés körül tevékenykedő szakembertől hallottam már, hogy óvni kell az apákat, nehogy „olyasmit” lássanak a szülés közben, meg hogy maradjanak a kismama fejénél, nehogy a látvány befolyásolja a későbbi szexuális életet. Azt gondolom, hogy minden férfi fel tudja mérni, hogy bent szeretne-e lenni a szülésnél, és aki nem, azt nem szabad presszionálni. De egy baba megszületése, főleg ha háborítatlanul történik, semmi olyant nem tartalmaz, ami a későbbiekben libidócsökkentő hatású lehetne. Persze a beavatkozásokkal tűzdelt szülés, egy másik helyzet, hiszen például egy gátmetszés vagy varrás végignézése, aggodalmat válthat ki az apából a későbbiekben. VáltHAT. Amit jelen helyzetben a kutatások mutatnak, az az, hogy az apák számára leginkább a traumatizáció lehetőségét rejti, az az eszközös szülésbefejezés (fogó, vákuum). Ebben az esetben azt gondolom, hogy fokozottan kell figyelnünk a kísérő férfire.
Az együtt szülés általában elmondható, hogy egy megerősítő jellegű esemény a pár számára, ami mélyíti az intimitásukat, főleg ha az egész egy védett, háborítatlan helyzetben mehet végbe, ahol az apák is kompetensnek érezhetik magukat (nem pedig „tehetetlen biodíszletnek”, ahogyan sajnos sok édesapa fogalmaz az élményei kapcsán).
Persze mindezektől van eltérő helyzet, megélés. Fontos, hogy mindezekről a pár tudjon később beszélni, vagy adott esetben a feldolgozásban segítséget kérni.
Saját kutatásomban találkoztam azzal a helyzettel, hogy sok pár nincsen tisztában azzal, hogy a szülés után milyen változások zajlanak majd le akár a nőkben, akár a szex terén kettejük között. Egy külön írást, sőt könyvet meg lehetne tölteni arról, hogy furcsa módon mindenki a szülésre készülődik, de a gyermekágyas időszak sokkal marginálisabb téma a felkészítőkön. Emlékszem, hogy mikor az első gyermekem született húszas éveim második felében, még engem is meglepett, hogy mennyi ideig ürül a lochia (gyermekágyas vérzés), pedig kétféle szülésfelkészítőre is jártunk, igaz mindkettőt egészségügyisek szervezték, de az akkor még gyermektelen barátnőim között nem egy fennakadt a témán (igen, erről is kérdeztek, mert nekem lett először babám, és minden is érdekelte őket).
Tehát a gyermekágy egy nagyon- nagyon intenzív időszak, amikor a legtöbb szülőpár azt sem tudja hol áll a feje. Az anyák – kiemelten, ha szoptatnak és ezáltal extra oxitocint termelnek – testkontaktusát jellemzően kielégíti a baba körüli gondoskodás, és jellemzően az apák vágya is alacsonyabb, egyrészt a jellemző kialvatlanság miatt, másrészt, mert a gyermekkel aktívan tevékenykedő apák tesztoszteronszintje a kezdeti időszakban csökken (kedves apák, ne háborodjatok fel, vagy ijedjetek meg, ez egy nagyon hasznos dolog, és a szint később visszaáll). Ugyanakkor az apák szex iránti igénye általában hamarabb jelentkezik, és ha nem készülnek fel rá, hogy az ilyen irányú együttlétek a szülés után még hosszan nem lesznek ugyanolyanok, akkor ez feszültséget szülhet. A saját felkészítőim során azt szoktam a pároknak javasolni, hogy fejezzék ki egymás felé a szükségleteiket, és találjanak azokra megfelelő, sokszor kompromisszumos megoldásokat. Az intimitásnak rengeteg formája van, nem csak közösülés során lehet egymásnak örömet okozni, és az a vérzés során még nem is kifejezetten ajánlott (itt kiemelném, hogy nincs sehol kikötve, hogy 6 hétig nem szabad együtt lenni a szülés után, noha a legtöbben megvárják az orvosi kontroll vizsgálatot – de ez mindenki saját döntése). A gyermekágy és az azt követő időszak kiválóan alkalmas arra, hogy a pár tagjai újra felfedezzék egymás testét, és azt, hogy mi okoz örömet. A legtöbb nőnél a szülés után megváltozik a szexszel kapcsolatban a testérzete: lehet egy nagyobb tudatosság is, de például a beavatkozások (pl gátmetszés) is okozhatnak eltéréseket, akár fájdalmat. Fontos, hogy mindkét fél tiszteletben tartsa a másik érzéseit, megéléseit, és elfogadja azt a tempót, amiben újra tudják építeni az együttléteiket. Van, akinél ez pár hét alatt megtörténik és van olyan, akinél ez hónapok, akár másfél év kérdése is lehet.
Hogy mi a tanács ilyen helyzetekben? Beszéljünk egymással. Ha az egyik félnek betöltetlen szükségletei vannak, amiket nem is tud a másik felé kifejezni, az feszültséget és konfliktust fog szülni. A megoldás közös feladat. Ha pedig úgy érezzük, elakadtunk, merjünk segítséget kérni.