Nézd meg ezt a képet. A Migration Aid Facebook-oldalán találsz többet is. Nem régi, a napokban készült. Meddig bírod visszafojtani a könnyeidet? Nekem pár másodpercnél tovább nem sikerül. Egy nem is olyan távoli országban így „élnek” a gyerekek. Már ha túlélik a bombázásokat és a fegyveres összecsapásokat. Lehetne az én gyerekem is. Lehetne a tiéd is. Újra háború van, és megint a gyerekek húzzák a rövidebbet.
Szíria és Törökország harca
Néhány nappal ezelőtt újabb háború tört ki, ráadásul nem is olyan messze tőlünk. Azért mégis elég messze ahhoz, hogy ne halljuk a gépfegyverek hangját és örülhessünk: a mi otthonunk nincs veszélyben. Elég messze ahhoz, hogy mire a menekültek ideérnek, elfelejtsük azt, hogy a török-szír összecsapás első áldozata egy keresztény család lehetett és egészen biztos az, hogy az első nyolc áldozat között gyerekek is voltak! Ha tudni akarod és érteni, hogy mi folyik a térségben, olvasd el ezt a cikket!
Nehéz indulatok nélkül írni, de őszintén szólva lesz@rom, hogy a halott gyerekek muszlimok, zen buddhisták vagy keresztények, mert gyerekek. Tudjátok mit ír a UNICEF? Hogy 1986 és 1996 között a háborúkban elhunyt gyermekek száma 2 MILLIÓ volt! 4-5 millió gyermek vált mozgásképtelenné, vagy mozgásában korlátozottá (vagyis nyomorékká), 12 millió elveszítette az otthonát, több mint egymillióan lettek árvák, vagy szakították el őket a családjuktól és több 10 millióan szenvedtek el valószínűleg életre szóló traumát. GYEREKEK, az isten szerelmére!
A háborúról nem mi tehetünk – mondod te – de nincs igazad! Nézd meg kire szavaztál legutóbb! Nézd meg azt is, milyen politikát folytat a jelenlegi kormány. Biztosan tudod, hogy „Az Európai Unió közös állásfoglalásban akarta figyelmeztetni Törökországot a Szíria északi részén, a kurdok ellen indított hadművelet veszélyeire, de a közös kiállásból nem lett semmi a hadművelet megkezdése előtt, mert Magyarország megvétózta a szövegtervet.” Az EU-ból egyedüliként Magyarország. A tárgyalások tovább folytatódtak, de közben a törökök megkezdték a támadást… A magyar politikusok ezt nem kívánták kommentálni. Ezt pedig én nem kívánnám kommentálni…
Túl sok a halott gyerek!
A UNICEF idén szeptemberben is felhívta a figyelmet a háború legnagyobb veszteségére: a halott gyermekekre. Iskolatáskákból készítettek elgondolkodtató installációt New Yorkban szembesítve a politikai döntéshozók felelősségét az ügyben.
2018-ban több, mint 12.000 gyermeket és csecsemőt gyilkoltak meg háborús konfliktusokban, de a valós szám valószínűleg ennél magasabb, mert nem jelentettek minden halálesetet.
Meddig fordítjuk még el a fejünket? Meddig takarózunk még másokkal? Mikor hagyjuk már abba a gyűlölködést és hagyjuk békében élni a nemzeteket? Mikor lesz már elég a hatalomból és a területbirtoklásból? Hány millió gyermek vére fog még hullani ebben a világban?
Elég messze vagyunk ahhoz, hogy kerítést húzzunk a határon, hogy megkeményítsük a szívünket, és hogy elhiggyük: minden menekült gonosztevő. De szerencsére mindig lesznek, akik segítenek, akik befogadják a szüleiket elvesztett gyerekeket, akik akár saját költségükön gondoskodnak egy családról, akik segítenek továbbmenni, új otthont teremteni, vagy csak új utat keresni. Én biztosan segíteni fogok most is. Segíts te is a magad módján!
Nyitókép forrása:
https://vdc-nsy.com/wp-content/uploads/2019/10/76b1c54f-8ed9-473b-9337-750201282f34.jpg