A héten beszereztem A Kis Herceg c. könyvet Gyerkőcnek. Ez a harmadik példánya itthon. Van egy kisgyermekkoromból – valahol megbújik a házban, de épp nem találom. Egy másik franciául, még kötelező olvasmányként a gimiből, és most már van Gyerkőcnek is egy magyarul. Elkezdtük olvasgatni esténként. Nem könyvelemzek, csak bevezetem a mondandómat.
Jó volna a Saint-Exupéry által megírt tiszta és ideális világot közvetíteni Gyerkőcnek, ahol az időtlen értékek véges határidőn belül átadásra kerülnek, méghozzá bombabiztosan. Egy pilóta hét nap leforgása alatt életre szóló barátságot köt egy kisfiúval; keresztülmennek az emberi élet egyetemes problémáin és mindre pofonegyszerű, logikus választ találnak. Gyerkőc abban a korszakában jár, amikor veszettül kitágul a világa. Néha már kezd vadulni is. Szerepelnek nála „vagány” és „ciki” dolgok. Felmerülnek a megalapozott igények, komolyabb érvelések, hogy miért van szüksége épp erre vagy amarra. Az esti elalváskor még fontos számára a szülői jelenlét, és a kérdései zömére még általa (is) elfogadható választ tudunk adni. De előre tartok a leválástól, amikor már se a kontroll, se a kontroll iránti igény nem lesz meg. Miért félek ettől? Mert rohamosan fogy a közös időnk, és nem vagyok benne biztos, hogy fel tudom őt vértezni az életre. Most még csak berzenkedésből mutatja ki nemtetszését, ha nem egyezik a véleményünk. De eljön majd a programszerű „nem”, amikor mindenre más választ fog adni, mint az ősök. Aztán lehet, hogy eljön majd egy „zsigeri nem” ideje is, amikor a „nem” tárgya nem az adott dolog, hanem én leszek. A nevelőszülő. A mostoha. Igen, ez egy mostoha dolog. Csúnya egy szó… Nem hinném, hogy bárkinek pozitív attitűdöt sugall: mostohatestvér, mostohán bánnak vele, mostoha sorsa van, mostohaapa…
Tágabb családi körben csupa olyan nevelőszülővel találkoztam, akik noha feladatuknak érezték más csemetéjének a nevelését és saját belátásuk és legjobb szándékuk szerint cselekedtek, ám ez mégis kevésnek bizonyult. Kérdés persze, hogy kinek a szemszögéből elégtelen a sokéves fáradozásuk. A gyermek nem tud elvárás nélkül létezni. Sőt, adott helyzetben a nevelőszülő sem tud elvárások nélkül élni. Hiszen csupa elvárást fogalmaz meg akkor, amikor tanítani próbál; ezek nem személyes elvárások, hanem általános dolgok: Ülj egyenesen, csináld meg a házit, pakold össze a cuccaidat, stb. Mégis ezeket az általános elvárásokat a szülő tolmácsolja a nevelt gyermek felé. Akaratlanul is összeütközésbe kerül a gyermeki és a szülői akarat. A gyerektől nem lehet elvárni, hogy örüljön annak, hogy kapott egy második esélyt arra, hogy egész családban nevelkedhessen. És az sem biztos, hogy majd felnőtt fejjel, summázva a dolgokat erre a belátásra fog jutni. Ebben az esetben milyen helyzet állt elő? Talán önmegnyugtatásból is, de keresem azt az érzelmi rendszert (nem találok rá jobb fogalmat), ami összeköti a jó szándékot a céllal. Még akkor is, ha a szándék célt téveszt, és a hosszas családi együttélés után valamelyik félben a nem-odatartozás válik erősebbé. Magyarán: a patch-work-szülők a legjobb szándékukkal dolgoznak azon, hogy egy egységnyi családot alkossanak, de valami mégis gellert kap, és a gyerekek nem kívánják ezt a családi „egységet”. Számos ilyen példát láttam és valahogy jó volna megnyugtatni magam, hogy ha így történne, akkor is van valahol egy valamiféle „szeretet-energiamegmaradás-törvény”, ami pozitívan zárja le a lezárhatatlant. Kiegyenesíti a kuszát és kerekíti a kudarcot. Ami elhiteti velünk, hogy semmi sem volt hiába…
Sok olyan pillanat van, amikor tudom, hogy másként, jobban kellett volna cselekednem. Ez talán bocsánatos bűn akkor, ha az édes gyermekeddel szúrod el a dolgokat, de nehezebben megbocsájtható, ha a máséval. Néha „nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkőzzek hozzá, hogyan közeledjek felé… Olyan titokzatos világ a könnyek országa.” Kis Herceg barátra lelt – nem tudom, hogy nevelőszülőként barátja tudok-e lenni egy Kis Hercegnek. Persze erre a kérdésre nem itt és nem most kapom meg a választ. De azért feltettem.
Ha tetszett a cikk, kattanj www.fater.hu oldalára, ahol az apaság és gyermeknevelés alternatív kérdéseivel és más »faterságokkal« is találkozhatsz. Várunk szeretettel!