Igen, tudom, én vagyok az az idegesítő anyuka, aki képes mindennek a pozitív oldalát nézni. Mert mindennek van, csak néha sokáig kell keresni. Úgyhogy átgondoltam, mire jó a vészhelyzet, és mit tudunk belőle tanítani gyerekeinknek – kézmosáson túl is.
Tudatos szülőknek azt gondolom, hogy nagyon fontos a
pozitív gondolkodás.
Az, hogy ne hagyjuk, hogy a félelem legyűrjön bennünket és próbáljunk a pozitív dolgokra koncentrálni, nagyon közhelyesen hangzik. Igazából az is, de az van a közhelyekkel, hogy többségük tulajdonképpen igaz. Attól, hogy pánikolsz, a helyzet nem fog változni. Ha viszont elkezdesz dolgozni azon, hogyan tudod kihozni jelenlegi helyzetedből a legjobbat; terveket szősz, listát írsz, átszervezel dolgokat, észre fogod venni, hogy mindenre van alternatív megoldás. A tervezés olyan sikerélményt ad, amely eltereli a figyelmed a pánikhelyzetről.
Ha ezekben nem vagy olyan jó, akkor csatlakozz másokhoz, fogjatok össze és teremtsetek
közösséget.
Nyilván tudom, hogy azt most mindenki kerüli, nem is úgy gondoltam. Szerencsére ez a 21. század, és mindenre van online lehetőség. Ne csak a barátaidra és a családodra gondolj! Bámulatos, mennyi új kezdeményezés indult el Facebook-on és Instagram-on, ezernyi új kapcsolat teremtődik, ne maradj ki! A közösség ereje és lelkesedése fel fog dobni téged is.
A jó közösség megtaláláshoz viszont fontos, hogy
kritikusan gondolkodj.
A kritikus gondolkodás egyébként is az egyik olyan készség a négyből, amit a szakértők fejlesztésre javasolnak a mai gyerekeknél, ki-tudja-mit-hoz-a-jövő – alapon. Itt az idő, hogy gyakorold te is. A hírdömpingben rettenetesen nehéz eldönteni, mi a hír és mi a rémhír, úgyhogy kétszer nézz utána, hiteles-e a forrásod, és biztosan megalapozott – e az információ, amit olvasol. De tudod mit, néha még azon is érdemes elgondolkodni, hogy szükséged van –e arra az információra egyáltalán. A kritikus gondolkodás olyan létfontosságú döntéseknél is nagy segítség tud lenni, miszerint biztosan meg kell-e venned a századik tekercs wc-papírt, vagy van bidé otthon.
Ha már elég pozitív, szociális és kritikus vagy, elmagyarázhatod a gyereke(i)dnek, hogy mi az a
felelősségtudat.
Azzal, hogy fokozottan figyel az alapvető higiéniára, nem megy oviba, iskolába, játszóházba – azaz leginkább sehova – nemcsak saját magát védi, hanem a környezetében élőket is. Az én gyerekem szeret „felelős” lenni, akkor is, ha nem teljesen érti, mi az. Ő nagyon büszke, ha fontos feladatot kap– és mi lenne fontosabb a felelősségnél?
A digitális távoktatásra való átállással úgy néz ki, többet kell tanulnunk gyerekeinkkel otthon (vagy legalábbis támogatnunk kell ebben őket. Így érdemes az
együttműködés
készségén is dolgozni. Mert így szülőként ugyan több feladatunk lesz, és jogosnak érzem az aggodalmat, hogyan tanulunk a gyerekkel és dolgozunk is egyszerre. Szerintem úgy, hogy átcsoportosítjuk az otthoni feladatokat: több segítséget kérünk a házimunkában gyerekeinktől, a felszabaduló időnket pedig az elsős, másodikas, harmadikas… mateknak szentelhetjük.
És hogy akkor mivel kösse le magát a gyerek, amikor mi dolgozunk otthon, ő pedig épp nem távtanul? Még mielőtt elkezded bújni a netet ötletekért, várj egy kicsit. Bízz a gyerek
kreatív
képességeiben, mert van neki! Mutass neki irányt, de ne oldd meg a teljes szabadidejét helyette – ha hagyod szabadon szárnyalni, fel fogja találni magát. Ha ötletre van szükséged: számos szolgáltató tett ingyenesen elérhetővé rendkívül értékes tartalmakat itt a Facebook- on is, én mégis inkább a Pinterestet javaslom. Már egészen fiatal gyerekek tudják kezelni, segítséggel vagy akár anélkül is, és nagy előnye, hogy az ötletfolyamból saját maguk tudnak választani az érdeklődési körüknek megfelelően.
Végezetül, szerintem a
türelem
kulcsfontosságú. Tudom persze, hogy könnyű mondani, és hogy most az is olyan, mint a kézfertőtlenítő: hiánycikk. A lányomnál azonban azt figyeltem meg, hogy sokkal türelmesebb akkor, ha tudja, meddig kell várnia. Nem vagyok ugyan jós, úgyhogy most én sem tudom, meddig lesz vészhelyzet, és természetesen azt sem, milyen további következményekkel jár majd. Abban azonban biztos vagyok, hogy örökké nem fog elhúzódni – és talán pár hónap múlva új tapasztalatokkal és bölcsebben térhetünk vissza régi-új életünkhöz.
Kitartás mindenkinek!