Hát mit tegyünk még, hogy szüljetek végre?

A kormány friss, ropogós, milliárdos, értelmetlen konzultációs kérdőíve megint nagyot fut.

Egy ideje mosolyogva nézegetem a városban szanaszét fellelhető, gyerekvállalásra buzdító plakátokat. „A gyermekvállalás életre szóló kaland, ne hagyd ki!” Nem tudok ilyenkor nem arra gondolni, hogy hányszor hittem azt, hogy most biztos meghal a gyerekem, mert annyira sír/lázas/fullad vagy akármi. Hogy hányszor hittem, hogy én meghalok – elsősorban a fáradtságtól. Hogy hányszor hittem azt, hogy a férjem meghal, mert úgy gondoltam, hogy most bizisten kinyírom! Hogy hányszor gondoltam arra, bár visszacsinálhatnám az egészet…

Tehát ebben a mámoros gyermekbarát hangulatban vagyok már egy jó ideje és legnagyobb örömömre úgy gondolták a kedves miniszter urak, hogy megkérdeznek bennünket, engem is, személy szerint, mint nőt, hogy mit gondolok a családokról. Helyesebben azt kérdezik meg tőlem, hogy ők mit gondolnak, és olyan kérdésekbe bújtattak fontos és/vagy teljesen érdektelen kérdéseket, amikre tulajdonképpen nem lehet jól válaszolni.

Igazán megtisztelve érzem magam, kár hogy Orbán Viktor női kérdésekkel nem foglalkozik (akkor most mégis?), kár, hogy Magyarországon a politikusfeleség szart sem ér, ha nem tud rétest sütni és az is kár, hogy nálunk olyan sok a vak komondor a családok udvarán, hogy szinte meg sem lehet számlálni.

Már a kérdőívek kézbesítésénél is kibukik a toldozott-foltozott rendszer hibája: a III. kerületben lakunk, az állandó lakcímem a XV. kerületben van, a férjemé a XIII.-ban. Akkor most mi egy család vagyunk? Vagy nem? Hogy nálunk ki hogyan jut hozzá „legálisan” és gyorsan a nemzeti konzultáció aranyat érő borítékjaihoz az jól átgondolt logisztikát és alapos idő-menedzsment ismereteket kíván. Ezért inkább elkértem az egészet befotózva, mert ha vissza is küldeném, akkor is csak f@szt rajzolnék rá, mert ennél jobbat még senki nem talált ki.

Lássuk hát a szipi-szupi, 9 milliárdos kérdőívet.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”

WOW. Megdöbbentett a kérdés intrója is, hogy hogy keveredtek ide a migránsok, nem tudom. Emésztgetem az egész felvetést, próbálom feltárni az ok-okozati összefüggéseket, de nem megy.

De azt hiszem inkább nem értek egyet a kérdéssel, mert nem a családokat kell támogatni, hanem azokat a fiatalokat – és kevésbé fiatalokat – akik itt élnek és nem akarnak megrohadni. Sajnos jóval nagyobb gáz van annál, hogy csak a családok kapjanak támogatásokat. Ahhoz, hogy valakikből család legyen, merni kell gyereket vállalni. A népességfogyás csökkenését például az euró bevezetésével, az európai országok bérszínvonalához való felemelkedéssel és kevesebb lopással lehetne elérni.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az új családtámogatási programokat a továbbiakban is munkavégzéshez kell kötni?”

Kinek kell a munkát végeznie? Az asszonynak? Vagy a férjnek? Mégis milyen támogatást tudnának felajánlani, ami számottevő segítséget jelenthet? További adókedvezményt? De miből, az isten szerelmére?! A magyar dolgozók nagy része szürkén van bejelentve – egy kis bejelentett összeg, egy kis zsebbe csusszanó. A büdös életbe nem éri el senki azt a bérszínvonalat, amiből jelentős mennyiségű pluszpénz maradhatna a családi kasszában.

Szóval kellenek a gyerekek, de aki beállna rendesen szülőgépnek, az ne is álmodozzon támogatásokról. Apa meg tartsa el a 10 fős családot a közmunkabérből. Jól értem, hogy erre gondoltak az urak?

Forrás: hvg.hu

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez?”

Az van, hogy nem mindenki házasodik fiatalon, tessék elképzelni, sőt, sokan egyáltalán nem is akarnak összeházasodni, de mégis szeretnének gyereket vállalni, sőt, olyanok is vannak, akik összeházasodnak és gyereket is vállalnának, de nem jön össze nekik. Nevetségesnek tartom egy ilyen összetett kérdés besuvasztását egy ilyen nyomi kérdésbe. Plusz ez már megint kizárja azokat, akik régebb óta házasok és már gyerekeik is vannak. Nem tudtok jót kérdezni, ne is reménykedjetek.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy több gyermek vállalása esetén több támogatást kell adni?” „Egyetért-e Ön azzal, hogy a legalább három gyermeket vállaló édesanyáknak kiemelt támogatást kell adni?”

Sajnos megint kurvára mellé lőttetek, egy gyerekem van, és adjatok nekem is több támogatást, meg a férjemnek is! Különben nem lesz kettő gyerek se, nemhogy három! Amúgy meg a nagycsaládosok eddig is több pénzt és nagyobb kedvezményt kaptak. Lúzerek!

„Támogatja-e Ön azt, hogy az állam ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét?”

Az eddigi főállású anyaság mi volt? Science fiction? Óh, Uram, Teremtőm! (no nem az enyém, azé aki hisz benne)

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány támogassa a gyermeküket nevelő nők munkavállalását?”

Ezt hogy képzeljem el? Be tetszik menni a munkahelyemre fizetésemelést kérni? Vagy le tetszik ülni tárgyalni a főnökömmel, hogy ugyan már, elég nekem napi 5 órát dolgozni, de a bérem maradjon változatlan? Nem mondom, a GYED extra jó volt, akkor sikerült annyit keresnem, hogy nem -60ezren állt az egyenlegem hó végére, de az állam szerint valamiért csak 3 éves koráig gyerek a gyerek, utána mindenki mehet amerre lát. Megszűnik a GYES, megszűnik a kisgyermekes bérlet, nekem ez havi mínusz 35ezret jelent.

Mivel egy gyerekem van és az anyagiak miatt (no meg mert vén vagyok) sanszos, hogy nem lesz második – bár én is gyermeket nevelő nő vagyok – már nem is számítok. Ugye. A férfiakról pedig már ne is beszéljünk.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a beteg gyermeküket otthon ápoló családtagok nagyobb támogatást kapjanak?”

Úgy érzitek a 100.000 bruttó az nagyobb támogatás? Mondjuk a jelenleginél nagyobb, de még mindig semmire nem elég. És akkor még nem beszéltünk a gyógykezelések színvonaláról, elérhetőségéről, a gyerekek beintegrálásáról, a társadalomba való beilleszkedésükről, későbbi munkavállalásukról. Ja, hogy az már kit érdekel, nem igaz?

„Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is védenie kell?”

Igen, egyetértek, kár hogy magasan tesztek rá. Elég megnézni az elmúlt 2-3 hét történéseit: kisgyerekes családapa erőszakol meg egy többszörös bajnok futónőt, gyerekeket molesztáló édesapa szakítja el a gyerekeit a biztonságos nagyszülői házból. Minden a szeretetről, a gyerekek szellemi, lelki és fizikai fejlődéséről szól, ugye? Drága kormányunk. A lényeg, hogy heti öt tesióra meg kötelező hittan van, hiszen ha ráerőszakoljuk a gyerekeinkre, amit nem akarnak, az tutira jót tesz majd nekik!