Novák Katalin legújabb, csodálatosan animált propagandavideója a nőkről – nőknek szellemében készül(hetett), viszont nagyon súlyos problémák vannak vele. Értem én, hogy el kell kezdeni – vagy inkább folytatni szükséges – a magyar nők leminősítésének, otthontartásának, szülőgéppé transzformálásának megkezdett folyamatát, de tényleg létezik ember, aki szerint ez az üzenet nem problémás?
A videó akár még szimpatikus is lehetett volna, ha nem egy olyan országban élünk, ahol egyébként is kimagasló a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma, ahol a nőket egyébként sem veszik emberszámba, csak potenciális gyermek-előállító készüléknek tekintik. Mindaddig, amíg várandósak nem lesznek, mert onnantól aztán elengedik a kezüket, a szülészeti erőszak lesz a következő állami „bánásmód”, amiben az újdonsült kismamáknak része lehet. Persze vannak olyan szerencsések, akik ezt megússzák, de lássuk be: nagyon-nagyon sok nő – a statisztikák szerint kb a szülő nők 20%-a – szenved el akarata ellenére súlyos fizikai vagy lelki bántalmazást élete legszebbnek remélt eseménye közben. A sort folytathatjuk nyugodtan: kisgyermekkel elhelyezkedni ma már több, mint művészet – feltéve, ha jut bölcsődei/óvodai férőhely az annyira kívánt kisgyermekeknek, és ha talál a nő részmunkaidős állást, hogy a hőn vágyott gyerekek ne reggel 7-től este 6-ig legyenek egy szociális vagy oktatási intézmény falai között. Gyerekek, akik csak akkor jók, ha tökéletesek. Aki SNI-s, születési rendellenességgel jött a világra, autista, viselkedési zavara van – tehát bármi, amivel egy kicsit is többet kell „foglalkozni”- akkor azt a család (akarom mondani: az anya) saját hatáskörben lesz szíves megoldani. Az oktatásban a problémás gyereknek ugyanis nincs helye.
De nem baj, mert Novák Katalin szerint a nő így is kiteljesedhet. Hogy nem gond az, ha valaki „csak” anya. Nem kell annyit keresni, mint a férjünk, hát hova is gondolunk, ne méregessük már magunkat holmi nagyszerű férfiakhoz. Mi elégedjünk meg annyival, hogy szülünk, évekig neveljük a gyerekeinket a négy fal között, hogy pár év múlva örömmel és dalolva ápolhassuk hanyatló egészségű szüleinket, rokonainkat. Nem tudom ugyan, hogy honnan akaszt le minden magyar nő egy olyan férjet, aki mellett teljes állású anya lehet, de szóljatok és több ezer nő dolgát könnyítitek meg! Mert nekünk bizony két fizetés is éppen elég ahhoz, hogy befizessük a csekkeket és kaját vegyünk – pedig még csak egy gyerek van a háznál. No de vissza az üzenethez.
A nők nagyon teherbíróak. Minden kibírunk. Még azt is, hogy az egyébként ki nem mondott társadalmi elvárásokat ezúttal egy miniszterasszony olvassa a saját fajtájának fejére, és immár szinte törvénybe foglalja, hogy mi is egy nő dolga. Átvállalni más terheit, és vállalni a felelősséget – nagyjából mindenért. Ugyanakkor ne adjuk fel a karrierünket, mert hát ki mondja, hogy nem lehet egyszerre csinálni a kettőt? Karrier+család. Olyan könnyű a matek! Neki is sikerült, akkor bárkinek sikerülhet, nem ?
Elképesztő, hogy az elmúlt évek alatt a női egyenjogúságért, a férfiak és nők közti bérkülönbség megszüntetéséért folytatott párbeszédeket, esetleg elért eredményeket milyen játszi könnyedséggel, egy mosollyal az arcán veszi semmibe a családokért felelős (???) tárca nélküli miniszter.
De nem kell meglepődnünk, az elmúlt időszakban már többször, több platformon is megmondták a nőknek, hogy a szülés női privilégium, tulajdonképpen nőként csakis ezért érdemes élnünk, hogy gyermekeket hozzunk a világra, illetve azé a világ, aki teleszüli.
De álljon itt egy közel sem teljes lista, hogy mitől lehetne egy nő sikeres:
- Ne kezdjük el már az óvodában, hogy a kislányok szépek, a kisfiúk pedig ügyesek és erősek. A lányok is lehetnek olimpiai bajnokok, vagy mérnök zsenik.
- Egyenlő esélyek az oktatásban. Nem léteznek „fiúk” vagy „lányos” tantárgyak, szakmák.
- Egyenlő esélyek az állásinterjúkon: nem létezhet(ne) olyan kérdés, amit kizárólag nőknek tesznek fel: „Van férje?” „Szeretnének gyereket?” „Mikor szeretne gyereket?” „Hogy oldja meg, ha beteg a gyereke?” – ezt a férfiaktól ugye nem szokták megkérdezni?
- Egyenlő bérek: ugyanazért a munkáért ugyanannyi munkabér jár.
- A láthatatlan munka elismerése: szép dolog a CSED, a GYED meg a nevetséges GYES is, de valahogy még mindig nem jutott el az emberek (főleg a férfiak, de úgy látszik jócskán akadnak nők is) tudatáig, hogy a láthatatlan munka is munka. A ledolgozott 6-8 óra után a nők még további 3-4 órát güriznek otthon naponta.
Novák Katalinnal két dolog közös bennünk: én is szeretek sütni. ÉS valóban: más körülmények vesznek körül bennünket. Én például nem kapok többszázezer forintot azért, hogy a nőtársaimat lealacsonyító, bugyuta videón, mosolyogva osszam az észt.
De hát nem lehet mindenki ilyen szerencsés, nem igaz? Továbbá várom a videó folytatását a felelősséget vállaló férfiakról is, akik gondoskodnak a családról, idősekről, és mások terheit is cipelik. Vajon kivel fogják elkészíteni?