Nagyon fontosnak tartom, hogy egy gyermek életében legyenek ünnepek és hagyományok. Igyekszem úgy alakítani az életünket, hogy a kisfiam már egészen pici korától érzékelje a karácsony varázslatos hangulatát, a családokkal és a barátokkal hangosan és nevetve ünnepelt szülinapok pedig remélem, nem csak nekem csodaszép események, hanem neki is, habár idén még csak a másodikat fogjuk megülni. Húsvétozz másképp!
Nem vagyunk vallásosak, bár engem úgy neveltek, hogy a szüleim fontosnak tartották a hitoktatást. Semmi bajom a vallásokkal, én is hiszek valamiben, a Bibliának, mint irodalmi műnek óriási hatását soha nem is kérdőjelezném meg, a benne lévő történeteket pedig szeretném továbbadni a fiamnak is. Tisztelem a vallási ünnepeket, szépnek találom őket, a karácsony a kedvenc ünnepem. Restellem viszont bevallani, hogy a húsvéttal egészen kicsi korom óta nem tudok mit kezdeni.
Különleges helyzetben vagyok: kisfiamat Spanyolországban nevelem, az apukája spanyol. Büszke vagyok a származásomra és mindig is magyar leszek, de képtelenség a magyar hagyományokat továbbadni úgy, hogy nem Magyarországon élünk, két nyelvű és két kultúrájú családban. A férjem mindenben támogat, soha nem kérné, hogy mondjak le a magyar hagyományokról csak azért, mert messze élünk. A karácsonyt igyekszünk úgy alakítani, hogy mixeljük a két ország szokásait, a húsvét azonban neki is ingoványos talaj: ha ismeritek az andalúziai húsvéti hagyományokat, talán nem lepődtök meg- nagyon sok helyen a mai napig döbbenetesen fanatikusan ünneplik Jézus feltámadását.
Mi ezzel nem tudunk mit kezdeni. Csodaszép, borsózik tőle a hátam akárhányszor látom a tévében, ahogyan kihozzák a kereszteket a templomokból, és végigvonulnak velük a városon, de nem tudunk azonosulni az érzéssel.
A magyar locsolkodós- nyuszis hagyományok nálunk szintén értelmüket vesztik. Már kicsiként sem értettem soha, hogy miért tojik csokitojást egy nyúl, aztán meg hogy miért jönnek a fiúk büdös kölnivel locsolkodni azért, hogy aztán én pénzt adjak nekik. Félreértés ne essék, nem nevetem ki a hagyományokat, csupán hiába tudom a kulturális hátteret, soha nem tudtam úgy igazán összerakni ezt a mondakört.
Néhány éve, még jóval a kisfiunk megszületése előtt úgy döntöttünk, hogy a húsvét nekünk más lesz: utazni fogunk. Mivel a férjem a kereskedelemben dolgozik, neki ez a pár nap megváltás. Máskor nem tudunk hosszú hétvégét beiktatni a dolgos hétköznapok rohanásába, de húsvétkor van néhány napja, és ha ügyesen szervezi, akár egy hetes utazás is belefér.
Elhatároztuk, hogy ezt a kisfiunkkal is folytatni fogjuk: megteremtettük a saját hagyományunkat. Most éppen Portoból írom nektek ezt a cikket, idén Észak- Portugáliát fedezzük fel együtt. Ezt a rugalmasságot az ő születése után tanultam meg, és bár nem volt könnyű elengedni a megszokott dolgokat, büszke vagyok rá, hogy ahelyett, hogy a hagyományok ötvözésén stresszeltem volna- mert ismerem magam, biztosan nem tudtam volna nyugodt maradni- képes voltam azt mondani, hogy változtassunk. Hogy nem baj, ha nem lesz nyuszi a fiam gyermekkorában. Majd csinálunk mi magunknak húsvétot!
Nem könnyű, tudom. Nem mindenki van olyan helyzetben, hogy megtehesse, amit mi: bár a háta közepére sem kíván egy ünnepet, mégis meg kell ünnepelnie a családi/társadalmi nyomás miatt. Nem is baj ez, hiszen minden család más. Szerintem a legfontosabb az, hogy a gyermekeinkkel legyünk az ünnepeken (legyen az karácsony, húsvét, szülinap vagy március 15-e), és velük együtt élvezzük a hagyományok kicsi csodáit.
Ti hogyan ünneplitek a húsvétot?