Volt már olyan titkos vágyatok, amit csak nagy sokára mertetek megfogalmazni? Annyira nagyon titkos, hogy sokáig még magatok előtt sem mertétek bevallani? Néha prózai dolgok is okozhatnak vágyódást. Az én egyik titkos vágyam sokáig az volt, hogy Gyerkőc végre Apának szólítson.
Hogy megértsetek: Gyerkőc a nevelt Kisfiam. Amikor megismerkedtem vele, ő még csak három éves volt. Összetett gondolatokat mozgatott meg bennem ez a hirtelen apaság. Egyrészt láttam a feladatot, amit a gyereknevelés jelent, másrészt a hiányzó első három év következményeit, az édesapa hiányát és a dacreakcióit is. Eleinte csak félve mertem közeledni Gyerkőchöz. Hiszen meg kell szelídítenem egy Kisrókát, tanítanom kell, bevezetnem a világba, ösztönözni és játszani vele, kordában tartani és segíteni egyaránt, védelmezni, etetni, keményen és gyengéden körülvenni. De mindenek felett, szeretnem kell. Ne akadjunk fent a „kell” megfogalmazáson. Sok mindent és sok minden kell, az is, amit nem muszáj. Amit viszont muszáj, az gyakran nem kell. Így voltam én is az „Apával”. Apának kell lennem, de nem muszáj. Ellenben kell ez a lépés ahhoz, hogy megtaláljam a helyem, a feladatom és önmagamat is ebben a világban. És ugyan Apának kell lennem, de nem kell, hogy „Apának” szólítson. Így hangzott kapcsolatunk legelején a megállapodás. Mellesleg úgyis kiforrja magát, hogyan szólít majd a gyermek. Egyelőre adta magát a keresztnevem, ami nem Béla. Logikus, ha mindenki más így hív, Gyerkőc is így fog szólítani. Nagy előnye, hogy hallgatok is rá, tehát kialakult a pavlovi reflex: ha valahol Bélát hallok, megrándul a fejem.
Így lettem keresztnéven szólított apuka. Szerettünk volna tapintattal lenni az édesapa és Gyerkőc iránt. A vér szerinti és így a szó szerinti apaság a kettejük dolga. Így vágtunk neki a közös utazásnak. Sajnos nem emlékszem pontosan, mikortól mertem bevallani magamnak, hogy azért jólesne, ha néha nem csak Béla, hanem Apa is lehetnék. Hadd legyek szimbolikusan is az, aki a dolgos hétköznapokban vagyok. Gyerkőccel szépen lassan csiszolódtunk, ismerkedtünk, megtapasztaltuk egymást. Nagy ajándék volt mindenből az elsőt átélni: első közös autókázás, első közös bicajozás, első közös hintázás. Amikor először somfordált oda hozzám, hogy a karomra feküdjön, a nagyszülői ebéd után kidőltem a kanapéra, Gyerkőc pedig hasonló megfontolásból odafészkelte magát a karomra. Első fagyizás, első hiszti, első fenékre verés, első birkózás… és az első „Apa”. Siettem érte az óvodába. Éppen az öltözőben sürgettem, hogy cserélje át a nadrágját, amikor is céltudatosan és egyben kíváncsian odabökte, mintegy nekem szegezve az apaságom. Apaságom? Helyesbítek: az apaságunk! Hiszen Gyerkőc nélkül fikarcnyit sem lennék apa. Készült rá? Vagy csak kicsúszhatott? Aztán megint csak hetekig Béla voltam. De belül roppant büszkeséget éreztem, hogy Gyerkőc, akinek ez az egész apai mutatvány készült az elmúlt időszakban, hogy pont ő bökte ki. Hatalmas dicséretként éltem meg; egy bivalyerős ölelés. Elmeséltem itthon, de csak itthon, mert ott van az érme másik oldala is. Megérdemlem? Szabad? Mi van az édessel? Később voltak is ehhez hasonló megjegyzései: „Én csak az édeset szeretem. Mert mindenből az édes a jó.” Általánosságban tehát maradtam Béla. Szituációfüggően azonban már Apává váltam. Főleg kifelé, amolyan biztos hivatkozási pontként. Ismerős érzés ez, hiszen jó tudatni a külvilággal, hogy van apukám. Még ha nem is a nullodik évemtől, de van. A továbbiakban már gyakran az apukájaként mutatott be, végigüvöltött a játszótéren, hogy megkérdi Apát, maradhat-e még egy kicsit hintázni.
Szeretném, ha ez az Apa nem devalválódna. Időközben null-pontos Apa is lettem, mert megszületett a kislányunk, és így már alanyi jogon is jár a szóban forgó apaság. De az apaság szó szoros értelmétől még mindig el tudok vonatkoztatni. Továbbra is úgy gondolom, jobb racionálisan közelíteni az apaság felé, semmint alanyi úton. Elméleti síkon ér véget a cikk, pedig a gyakorlatból fakad.
Ha tetszett a cikk, kattanj www.fater.hu oldalára, ahol az apaság és gyermeknevelés alternatív kérdéseivel és más »faterságokkal« is találkozhatsz. Várunk szeretettel!