A szerelem hajnalán, amikor két fiatal (vagy akár kevésbé fiatal) egymásra talál, ritkán esik szó az anyagiakról – különösen a hosszú távú kiadásokról, bevételekről, vagyonfelosztásról. De amint házasság kötettik, talán mégis érdemes átgondolni, hogy ki mit vitt a „csapatba”, és az esetleges különválás esetén kinek mi jut majd. Nem túl romantikus gondolat, amikor az ember alig lát ki a boldogságtól, viszont annál érettebb és előrelátóbb. Ráadásul sok kínszenvedéstől szabadíthatja meg mindkét felet.
Reggel a gyereket az óvodába vittem, amikor az egyik rádiócsatornán beszélgettek a témáról. Hazafelé alig akartam kiszállni, de mégis inkább úgy döntöttem, hogy bejövök a lakásba, ám az elhangzottak továbbra sem hagytak nyugodni. A Pöttyöslabda csapatában is beszélgettünk a házassági szerződésről – van, aki kötött, van, aki nem, van, aki alternatív módon, de mégis megállapodott a közösen szerzett vagyon sorsáról, van, aki épp most gondolja újra a már meglévőt, és van, aki folyamatosan frissen tartja a szerződést az új vagyontárgyak megjelenésével.
Jómagam teljesen vagyontalanul érkeztem a házasságunkba, a férjem nevén több ingatlan is van. Tisztességes, egyszerű családból származom, eszem ágában sem lenne kiforgatni senkit a vagyonából. Egyetlen kívánságom csak annyi, hogy a gyerekek nevére kerüljenek az ingatlanok, és hogy ne kelljen a híd alá mennem. Mi nem kötöttünk szerződést, de a lakásvásárlásnál olyan hányadban állapodtunk meg, ami nagyjából megfelel a valóságnak. Eleinte nem esett jól erről egyezkedni, de végül beláttam, hogy jobb lesz ez így. Alapvetően azt vallom, hogy üres kézzel jövünk a világra és úgy is távozunk, de azért a köztes időt el kell tölteni valahol…
Persze reménykedni lehet, hogy az esetleges válás esetén kulturáltan meg tudunk egyezni (amit egyébként így is gondolok), de aki veszekedett már úgy igazán a társával, az jól tudja, hogy egy-egy hevesebb pillanatban nem feltétlenül a legjobb arcunkat mutatjuk… Miért ne fordulhatna elő velünk vagy a házastársunkkal is, hogy sértettségünkben meggondoljuk magunkat, és mégsem intelligens módon szeretnénk megoldani az elválást?
Mit mond a törvény?
A ma hatályos törvény szerint, válás (vagyis a vagyonközösség megszűnése) esetén két lehetőség van a vagyon felosztására: az egyik a házassági szerződésben foglaltak alapján történő vagyonfelosztás, a másik pedig az úgynevezett „méltányosság” alapján történő felosztás. (Ha bővebben érdekel, olvasd el ezt a cikket!). A bíróság rengeteg szempontot figyelembe vesz, de jól tudjuk, hogy egy megromlott kapcsolat végén a vagyonért – vagy az igazságért? – folytatott ádáz küzdelemben sokan szinte bármire képesek. Kezdődik a sárdobálás, a perek végeláthatatlan sora, és nem egyszer végzi valamelyik házastárs teljesen kisemmizve.
Büszkeség és balítélet
Amikor összekötjük az életünket valakivel, nem szeretünk a kapcsolat végére gondolni. Sokan azért, mert annyira szerelmesek, hogy elképzelni sem tudják, hogy ennek a házasságnak valaha vége lehet, mások pedig talán büszkeségből sem hajlandók az ügyvédet meglátogatni – hiszen be kellene látniuk, hogy a választásuk talán nem 100%-ig biztos. De vajon megéri kockáztatni? Mi van, ha rosszul döntünk?
„Ha szerződés kell, ott ette meg a fene az egészet!”, „Ez bizalmi kérdés!”, „Régen rossz, hogy ha még a házasság előtt azon gondolkodik az ember, hogy hogyan készül fel a válásra.” – ez csak néhány, a házassági szerződést ellenző vélemények közül.
Furcsa, hogy amikor munkaszerződésről vagy egy adás-vételi szerződésről beszélünk, senki nem kérdőjelezi meg annak létjogosultságát. Amikor ugyanezt egy házasságban összeolvadó vagyonnal kapcsolatban szeretné valaki írásba foglalni, rögvest megjegyzések érkeznek: nem is szerelmesek, nem is szeretik egymást, minek házasodnak össze, ha el akarnak válni…
„Nekem is volt, akkor nem teljesen ebben a formában, de lefektettük, hogy ki mit hozott, áldom apámék eszét, hogy annó ragaszkodtak hozzá, most a híd alatt lennék.”, „10 éve folyik a vagyonmegosztás perem, még első fokon sincs ítélet. Úgyhogy IGEN!!! (…kötnék házassági szerződést –a szerk.)” „Lehetünk szentimentálisak, de nem érdemes. Ha egy kapcsolatnak vége, legyen az élettársi, vagy házasság, az embernek újra kell kezdenie az életét. Én párszor megnyomtam már a „reset” gombot, és mindig, mindent buktam, ezért gondolom, hogy szükséges a házassági szerződés.”
Nyomós érvek sorakoznak a házassági szerződést támogatók körében is.
Ahogyan a műsorban is elhangzott, hogy biztosítást sem azért kötünk, mert balesetet akarunk szenvedni, hanem azért, mert föl szeretnénk készülni a legrosszabbra.
Ti mit gondoltok? Kötöttetek házassági szerződést, vagy megállapodtatok egyéb módon a közös vagyon felosztásáról? Vagy ahol szerződés kell, az a házasság már amúgy is mehet a levesbe? Írjátok meg!