Meglepő, hogy mekkora szakadék tátong még ma is a császáros és a természetes úton történő szülés megítélésében. Két dolgot viszont nem szabad elfelejteni: vannak helyzetek, amikor a császármetszés az egyetlen egy megoldás a várandóság lezárására. A császármetszés egy hasi műtét, ami koránt sem kockázatmentes, de végképp nem úri passzió.
A napokban volt 10 éve, hogy az utolsó hasi metszést ejtették rajtam, melynek eredményeként egészséges kisbabám született. A fiam gyönyörűen fejlődött a várandóság alatt, gyarapodott, fejlődött és én is pont úgy változtam a 40 hét alatt, ahogy annak lennie kellett.
De itt ezen a ponton gyertek és ugorjatok vissza velem az első várandóságom utolsó heteihez.
Az első császár
A lányom, az első gyermekem. Csoda időszak volt vele a pocakosság. Minden tankönyvszerűen haladt vele is, egészségesen alakultunk, formálódtunk, egészen a véghajráig. Azt mondják, a jóslófájások a szülés előtt akár több héttel is jelentkezhetnek. Én bizony vártam őket, de nem jöttek. Semmilyen fájdalom nem jelentkezett. Emlékszem a 38. héten végig szakadt az eső és irtó nagy viharok kísérték a napok múlását. Gondoltam, ha más nem, hát ez biztosan hatni fog a testemre, de semmi nem történt. Rendszeresen monitoroztak, így tudtuk, hogy a lányunk köszöni nagyon jól van odabent, minden értékem jó volt. 2 nappal a betöltött 40. hét előtt, a férjemmel ’túrákat’ szerveztünk. Sétáltunk, lépcsőztünk, komótosan szedtem a fokokat, hátha ez majd beindít valamit. De semmi. A betöltött 40. hét után 2 nappal már sopánkodtam, hogy mi lesz- mi lesz, mikor jön ez a gyerek. Változatlanul minden érték normális volt. Majd jött az éjszaka. Aki volt már várandós, az tudja, hogy hátról direktbe egyenesen felülni nem szokott egy kismama és nem is javasolt neki ez a mozdulat. Én viszont így ültem fel egy rémület kíséretében egy, korábban a hasamban sosem érzett, hatalmas mozgásra.
Levert a víz, megijedtem, mert a nagy mozgás után a lányom semmire nem reagált, nem mozgott, nem rúgott, óriási csend lett odabent.
Éjfél volt, így mindent összekapva, kilőttünk a kórház felé. Monitorra tettek, majd közölték, hogy ez a gyerek békésen alszik, irányban van, lent is van, de valószínűleg már nincs sok helye azért ficánkolt nekem akkorát. Az éjszakai tapasztalás és a 40 hét + 3 nap miatt viszont jobbnak látták, ha bent maradok. Hajnalban újra monitorra tettek, ahol egy kisebb konzílium gyűlt össze felettem, ami során 3 szülész-nőgyógyász azt állapította meg, hogy itt bizony az oxigén ellátással gond van, olyannyira, hogy azonnali császárra lesz szükség.
Így is lett. Pár óra leforgása alatt, a békés gyerek oxigén ellátása kritikusra fordult, így az azonnali császármetszés megmentette az életét.