A koronavírus harmadik hullámának a végéhez érkeztünk. Én alig jártam el otthonról – a gyereket hoztam haza az óvodából, egyszer elvittem fociedzésre, a szomszédokkal szabadtéren beszélgettünk. Már túl voltam mindkét oltáson, amikor az egyik hétfő estén valamiért nagyon fáztam, és jól betakaróztam.
Mivel még akkor is vacogtam, jobban betakaróztam, eszembe sem jutott, hogy lázas lehetek. Amikor hajnali fél 1-kor arra ébredtem, hogy az eddigieknél is jobban fázom, gyanakodni kezdtem, hogy valami mégsem stimmel velem. A lázmérő 38,5°C-ot illetve 39°C-ot mutatott, én pedig eléggé megijedtem. Semmi egyéb bajom nem volt, így gyomorrontásra gyanakodtam. Hétfőn ugyanis gombás rizottót ebédeltem, a futár pedig a kapunkra akasztotta az ételt, amiért csak fél 10 magasságában sikerült kimennem. Ez a nyári hőségben egyébként is egy kisebb orosz rulettnek tekinthető. Fájt ugyan a torkom egy ici-picit, de ez elő szokott fordulni bármelyik hétköznap.
Reggel kicsit jobban lettem a lázcsillapítóktól, a férjem pedig elment dolgozni. Otthon maradtam egy 3 hónapos és egy majdnem 6 éves gyerekkel, lázasan, és végtelenül elcsigázva. Közben jött az izomfájdalom a végtagjaimat alig bírtam vonszolni, de szoptatni kellett, és ringatni a kisbabámat, a nagynak pedig reggelit és ebédet adni, játszani vele. Nem mondanám, hogy a második nap különösebben jól esett volna, a férjemnek szóltam is, hogy maradjon otthon másnap. Közben telefonáltam a háziorvosomnak, aki a tüneteket hallva mentőt küldött, hogy elvégezzék a PCR tesztet. Nagyon gyors volt a mentőszolgálat, kedden már telefonáltak is, és jött az SMS, hogy szerdán negyed egy körül érkeznek.
Kedd estére újabb tünettel gazdagodtam: megérkezett a hasmenés, és a gyomorfájdalom, ami 4 napig nem is hagyott el. Az orvosom egyébként mondta azt is, hogy ne menjek sehova amíg meg nem kapom az eredményt. A kedves szomszédoktól kértem szerdán izotóniás italt, mert a szoptatás és a hasmenés miatt féltem, hogy esetleg kiszáradok, és továbbra sem éreztem túl jól magam. Gyomorfertőtlenítőt szedtem, illetve olyan szert, ami bevonatot képez a belek falán, így a toxinok nem tudnak felszívódni. Hőemelkedésem volt, immár fejfájással megspékelve. A férjem otthon maradt velem ezen a napon, így tudtam pihenni, és egy kicsit kevesebbszer kellett kikelnem az ágyból. A gyorstesztem negatív lett, majd levették a normál PCR teszthez is a mintát. (amit már csak orrból vesznek, garatból nem, így nyugodtan lehetNE enni és inni a vizsgálat előtt, de az SMS-ben még mindig leírják, hogy 3 órával előtte ne fogyasszunk semmit…)
Mivel még mindig abban a tudatban éltem, hogy gyomorrontásom van, ezért diétáztam: főtt krumplit ettem, pirítóst és kekszet, ami nem igazán kedvezett a tejtermelésnek, és az energiahiányomnak sem. Gyakran fogott el a hányinger, és egyre furcsább fájdalmak jelentkeztek egyre furcsább helyeken. 5 percig fájt a szegycsontom, aztán semmi. 10 percig alig bírtam lábra állni, mert a vádlijaim mintha görcsbe rándultak volna, majd semmi. A karjaim, csakúgy, mint oltás után, fájtak 1-2 órán keresztül, majd elmúltak. Szinte minden nap új tünetet észleltem magamon, új helyen. Közben hol jobban, hol rosszabbul lettem, a fáradtság, a fejfájás, a gyomorgörcs és a hasmenés voltak a vezető tünetek.
ORS italport és prebiotikumot szereztünk be. Minden ORS ital után visszatért ez életerőm 1-2 órára, de aztán újra kimerültnek éreztem magam. Péntek reggel már öltöztettem a fiamat, őt előző csütörtökön hoztam el az oviból orrfolyással, tehát azóta velem volt itthon karanténban, de nagyon szerettük volna, ha nem marad le a ballagásról: ugrálóvár, torta és szuper móka várta VOLNA napközben… Én szerencsére folyamatosan ellenőriztem, elkészült-e az lelet. Már kora reggel feltöltötték az eeszt.gov.hu oldalra, és megdöbbenve olvastam az eredményt: pozitív.
Természetesen mindenki itthon maradt. A fiam sírt, amiért lemaradt erről a szuper napról, de megígértük, hogy kárpótoljuk majd egy másik programmal. Hamarosan hívtak a népegészségügytől is, hogy mostantól 10 napig karanténban van az egész család.
A férjem próbálta elérni a háziorvosát, hogy ő is tesztet kérjen, de nem sikerült. A lakhelyváltozás miatt azonban egyébként is orvost kellett váltanunk, így megnéztem, hogy ki az, aki éppen bent van, és telefonáltam, hogy átjelentkeznénk hozzá, egyébként pozitív lett a PCR-tesztem eredménye. Ő nem habozott, azonnal intézte a mentőt a férjemnek is, akihez szombaton már ki is jöttek, és hétfőre megkapta a negatív eredményét. Szombaton vagy vasárnap kezdtem el jobban érezni magam: ekkor már tudtam, hogy nem gyomorrontásom van, így a diétát is abbahagytam, és normális ételeket kezdtem enni, amitől a gyomorfájásom visszatért, de ekkor már nem foglalkoztam vele.
A gyerekek közben egész jól voltak: a kislányomnak volt 3-4 nehéz napja amikor nagyon sírt este, illetve melegebbnek éreztem, náthás lett és a szokásosnál is hígabb hasmenése volt. A fiam orrfolyása 3-4 nap alatt elmúlt, viszont 2-3 nap szünet után elkezdett köhécselni, ami immár 2 hete tart.
A gyerekeket ilyen állapotban ellátni több volt, mint nehéz, így emelem kalapom minden sorstárs édesanya előtt, aki koronavírusos tünetekkel gondoskodott a családjáról – na nem mintha lenne más választásunk.
A legnehezebb ebben a helyzetben mégis az, hogy a családtagjaink sem jöhetnek hozzánk és mi sem vihetjük a gyerekeket máshová, így segítség nélkül kell átvészelni a napokat. Még nehezebb, ha a gyerekek sem tünetmentesek, és őket is ápolni kell, miközben mi magunk is ápolásra szorulnánk.
Figyeljetek magatokra, mert nem csak légúti tünetekkel lehettek koronavírusosak, és az oltásról is tudjuk, hogy nem véd a vírus ellen, csak enyhíti a betegség lefolyását!