Nincs igazán kedve hozzá, mert a Gizi néni mindig olyan hangosan szuszog, János bácsi pedig majd kiszorítja belőle a szuszt is; mégis megteszi. Megöleli őket. Csak hogy „jó kisfiú” legyen, hogy ne haragudj meg rá. De közben mi zajlik a lelkében? Cikkünkből kiderül.
Nézd csak, ki van itt! Szia János bácsi! Gyere csak ide bogaram, öleld meg szépen a nagybátyádat! Olyan régen láttuk már! Na, ne csináld! Csak egy kis ölelés, hadd örüljön!
Ha nem is mindannyiunknak, de sokunknak megvolt a maga „János bácsija” gyerekkorából, akit vonakodva, a huszadik felszólításra – csak hogy a szüleit ne bántsa meg – megölelt végül. Pedig a háta közepére sem kívánta. Mondani viszont nem merte. Sok szülő erőlteti, hogy a gyereke puszit adjon, vagy megöleljen egy rokont, vagy egy családi barátot; még akkor is, ha a kicsi egyértelműen mondja, vagy jelzi; nincs ínyére a dolog.
Persze, hogy az öleléssel alapvetően semmi gond; bizalmat, jó szándékot, szeretetet és egészséges kapcsolódási szándékot fejezünk ki vele a hozzánk közel állók számára. Mindaddig, amíg mindkét fél beleegyezésével, teljes egyetértésével történik. Ha ennek ellenére kényszeríted ilyen helyzetbe a gyerekedet, annak komolyabb következményei lehetnek. Összeszedtünk néhányat.