Szakmai ártalom talán, de egyszerűen imádok blogokat olvasni. Sokkal jobban szeretek új receptet találni, ha valamilyen történet van körülötte, sokkal jobban tetszik egy városbemutatás, ha személyes élményekkel van tele. Amióta anya vagyok, figyelmem önkéntelenül is a szülőség mindennapjait bemutató blogok felé fordult, sőt, egy éve a sajátomat is útjára indítottam.
Az első sokkoló (de így is leírhatatlanul boldog!) évben még kétségbeesve olyan anyukablogokat követtem, amikben tanácsokat kaphattam (volna) a szoptatás és a nemalvás nehézségeihez. Aztán ahogy javult a helyzet, egyre lazább és magabiztosabb anya lettem és felengedhettem: ekkor találtam rá az elképesztően szórakoztató apuka blogokra. Persze ezekben sem minden csak játék és mese, a blogoló apukák is kegyetlen őszinteséggel mesélnek a gyerekes életről, de annyira megtetszett, hogy az ő szemszögükből láthatom a szülőség minden szépségét és buktatóját, hogy azóta is izgatottan várok minden egyes új cikket, posztot, sztorit. Sajnos még kevés apablogger van Magyarországon, nem sokan mernek ebben a témában megnyílni, de a kedvenceim elképesztően magas színvonalon írnak. Megérdemlik, hogy sokan olvassák őket, felsorolom tehát nektek a -szerintem- legjobbakat.
Top 5 magyar apablogger
Tamásra még Instagramon találtam rá néhány hónappal ezelőtt, és rögtön a kedvencem lett. Elképesztően humorosan ír a mindennapjaikról, és nem takargatja a nehéz pillanatokat sem- persze az önirónia és a vicc ezekből a bejegyzésekből sem hiányzik.
Tündéri kisfia, Milán és csodaszép cserfes kislánya, Szoffancs aranyköpéseit olyan bejegyzésekben teszi közé, hogy sokszor hangosan felnevetek (ami azért baj, mert altatás közben szoktam olvasgatni). Leginkább azokat a posztjait szeretem, amelyekben őszintén (de mégis humorral) ír arról, hogy ő hogyan éli meg az apaságot.
Többezer követője van már Facebookon és Instagramon is, ám mint egy vele készült interjúban elmondja, őt nem az “influenszerség” motiválja. Apatársainak szeretne segíteni hogy tudják, nincsenek egyedül a problémáikkal. Szerintem zseniálisan csinálja, remélem, sok apuka olvassa.
János coming outjában ez áll:
“Nem kívánok rejtőzködni többé.
Nem akarom, hogy nevetség tárgya legyen az apaságom.
Nem tűröm, hogy nőies dolognak tartsák, hogy teljes értékű apa vagyok.
Azt szeretném, hogy férfi létemre előítélet nélkül bárhol kimondhassam hangosan: hiányzik a kislányom, ha nincs velem!”
Őszintén és sokszor szívbemarkolóan ír olyan komoly témákról, blogja azonban egyáltalán nem komor. Gyönyörű kislányának képeit élvezet nézegetni, Emily már most, oviba járva is igazi nő.
Apás szülésről szóló írását kötelezővé tenném minden leendő apuka számára.
Ez nem egy könnyed, gyermeki aranyköpésekkel és apai csetlés-botlásokkal teli blog. Szél Dávid tanácsadó szakpszichológusként dolgozik, business coach és apablogger. A nők/ anyák egyenjogúságát hirdeti, a férfiak/apák emancipációjának szószólója. Félelem nélkül mondja ki, amit gondol, az összes, nőket támogató írását megtapsolom. Nem tesz lakatot a szájára, és hatalmas szakmai tudásának köszönhetően olyan jelenségekről, eseményekről beszél, amikről bizony mi, átlagemberek sokszor mélyen hallgatunk. Icuka, csöcsök, szopóajkak című írásának már a kezdése is polgárpukkasztó lehet, tartalma azonban olyan problémákat tárgyal, amelyek nagyon fontosak gyermekeink életében. Olvassátok el a bejegyzéseit, garantálom, hogy lesz min gondolkodni utánuk.
Akármennyire próbálkoztam is, egyszerűen nem tudom úgy bemutatni ezt a zseniális író- apát, mint ahogyan ő írja le saját magát tavaly Büfik és bukások címmel megjelent könyve bevezetésében:
“Megkérdeztem a kisfiamtól, hogy boldog gyerek-e, mire önérzetesen közölte, hogy nem, mert ő egy tigris. Nem hazudott… És én sem fogok nektek ebben a könyvben. Hiszen nem teszem a WMN.hu-n sem, ahol két éve brutális nyíltsággal, töretlen derűvel és ijesztő népszerűséggel írok arról, hogyan élem meg férfiként az apaság tragikomikus és tanulságos kalandjait. Nevettetni és elgondolkodtatni akarok. Már több tízezer nő üzente, hogy sikerült. Illetve, hogy gebedjek meg, mert nem tudnak szoptatni a kacagástól vagy a meghatottságtól. Az én apanaplóm nem okoskodó és kioktató. Nincsenek benne frusztráló tanácsok, amitől csak még rosszabb szülőnek érzed magad. Az én szövegeim olyanok, mint a boldog gyerekek: mosdatlanok, fésületlenek, kirobbanóan vidámak, néha talán fárasztóak, de az első betűtől az utolsóig felszabadítóan őszinték. Azt üzenik: nem vagytok tökéletesek, de elég jók vagytok. És nem vagytok egyedül. Lépjetek be velem a tigris ketrecébe!”
Zsolt médiaoktató, kommunikációs szakember, Tomika és Anna apukája, aki olyan humorral és őszinteséggel ír családja mindennapjairól, hogy teljesen a függője lettem. Élvezettel olvasom a bejegyzéseit, könyvén pedig könnyesre nevettem magam.
Gábor programozó, vállalkozó, a nagydumás Boti apukája. Különösen közel áll a szívemhez, mert Szegeden élnek, a városban, ahol egyetemi életem öt csodás évét töltöttem. Szívmelengető a városi gyermekprogram- ajánlóit olvasni, hiszen tudom, miről beszél, tudom, merre járnak.
Nagyon bírom őt, feleségével igazán menő párost alkotnak: Gábor egy vajdasági punkzenekar dobosa volt, Kriszta csodaszép lila ruhában mondta ki neki az igent.
Fanyar humorral mesél az életükről, igazán szimpatikus kis családot ismerhetünk meg az írásaiból. Vicces bölcsességein nagyokat szoktam nevetni.
Nagyon örülök, hogy az Internetnek hála végre az apák is szóhoz jutnak. Egyre többen mernek klaviatúrát ragadni és kendőzetlenül írni arról, hogy ők hogyan élik meg a szülőséget.
Ti milyen apuka bloggereket olvastok?