Megértem, ha az első gondolatod az, hogy lehetetlen. Kevesen találkozunk olyan párral vagy élünk olyan párkapcsolatban, ahol csak béke és harmónia van. Mármint, nem csak a közösségi médiában látható látszat-boldogságban élnek, hanem TÉNYLEG felhőtlen a kapcsolatuk. Pedig elérhető, hogy ne a szópárbajoktól legyenek hangosak a mindennapjaink, az estéink.
Nézzük, milyen tipikus problémák vannak egy kapcsolatban?
- a háztartási és gyereknevelési feladatok zömét a feleség végzi, míg a férj sokat dolgozik. A nő ettől cselédnek érzi magát, a férfi pedig csak egy tartópillérnek, nem családtagnak, s mindketten így is viselkednek.
- a férj mindig a „rossz zsaru”, aki megszidja, fegyelmezi, bünteti a gyerekeket, a feleség pedig megvigasztalja őket vagy épp csak hallgat, és nem erősíti meg azt, hogy apa jól döntött és jogos a büntetés, a szidás.
- a feleség este egy kis összebújásra vágyik, hogy megnézzen egy filmet a párjával vagy hogy hosszan beszélgessenek egymással, a férj viszont másképp képzeli el a romantikus estét, ő egy szenvedélyes együttlétre vágyik.
- a gyerekek születése után anyának és apának szólítják egymást a párok, anya kezdi elveszteni nőiességét, csökken az önbizalma, figyelmét, energiáját lekötik a gyerekek, nehezen tud a napközbeni anya szerepkör után szenvedélyes vadmacskává válni este. A férj úgy érzi, már nem kap szeretetet, hiszen az a gyerekek felé irányul, és még este sem kaphatja meg azt a szerelmes, izgalmas nőt, akibe beleszeretett.
- anyós/após nem tudja elfogadni, hogy a gyermeke már felnőtt, ezért hoz(hat) önálló döntéseket, és fontosabb lehet neki a párja, gyerekei, mint anyukája/apukája. Mindenbe beleszól, kritizálja a gyermeke párját, és lelkifurdalást kelt felnőtt gyermekében, ha ő nem hívja fel naponta, nem látogatja meg rendszeresen és nem azt teszi, amit a szülők jónak látnak. Ezt persze a házastárs nem nézi jó szemmel, és örök vitaforrás az anyós/após.
Hogyan oldhatnánk meg ezeket a helyzeteket okosan? Használjuk az erőszakmentes kommunikációt! Megoldási tippeket a cikk alján olvashattok, de nézzük előbb, hogyan szoktuk ezeket a helyzeteket megoldani, ha egyáltalán megoldjuk, és nem évekig tartó, megoldatlan, kudarcízű játszmákká válnak.
A konfliktuskezelésnek 5 típusát határozta meg Kenneth L. Thomas és Ralph H. Kilmann az általuk kidolgozott konfliktuskezelő kérdőív alapján, mely az önérvényesítést és az együttműködést vizsgálja vitás helyzetekben.
- Problémamegoldó:
- Tipikus szóhasználata: „Mi az alapvető probléma?” „Hogyan tudnánk megoldani?”
- Mikor problémamegoldó stratégiát folytatunk, időt és energiát szánunk mindketten a megoldásra, kölcsönösen egyeztetünk, feltárjuk a helyzetet, kifejezzük igényeinket és kíváncsiak vagyunk a másik igényeire is. Mindkettőnk számára nyertes megoldást keresünk, maximálisan együttműködve.
- Kompromisszum-kereső:
- Tipikus szóhasználata: „Hajlandó vagyok, ha te is…”
- Mikor kompromisszumot kötünk, mindig lemondunk bizonyos igényeinkről, áldozatokat hozunk. Ezeket veszteségként éljük meg, így csak átmenetileg enyhül a helyzet, mert amikről lemondtunk, azokat egyszer még felhánytorgatjuk, és újra konfliktust okoznak majd. A kompromisszum csak félmegoldás.
- Alkalmazkodó:
- Tipikus szóhasználata: „Meggyőztél.” „El tudom fogadni…”
- Könnyen feladja céljait, elbizonytalanodik, lemond saját igényeiről. Azért teszi ezt, mert a kapcsolat, amelyben alkalmazkodik, fontos számára. A konfliktusokat kellemetlennek tartja, szereti, ha kedvesnek, engedelmesnek tűnhet a másik szemében.
- Elkerülő
- Tipikus szóhasználata: „Nem mennék bele” „Beszéljünk később”
- A konfliktusokból szeret teljesen kimaradni, és teljes passzivitásával másokat is gátol annak megoldásában. Viszont a konfliktus nem szűnik meg, csupán eltolódik, és addig a szereplők szenvednek a helyzettől.
- Versengő
- Tipikus szóhasználata: „Jobban tennéd…” „Tedd, ahogy mondom!” „Megmondtam, hogy…”
- Hatalomorientált, győzelemre törekszik, nem veszi figyelembe a másik érveit, igényeit, maximálisan önérvényesítő. Csak az fontos, hogy ő nyerjen.
Ezeket a stratégiákat általában vegyesen használjuk egy párkapcsolatban vagy akár más kapcsolatainkban. Van, hogy hasznos elkerülni a helyzetet vagy alkalmazkodni a másikhoz, ill. akár csak a saját érdekeinket szem előtt tartani. Például nem kell meggyőznünk egy bankrablót arról, hogy miért nem okos ötlet pénzt lopni, ilyenkor nyugodtan lehetünk elkerülők vagy alkalmazkodók, és csendben beletörődhetünk a helyzetbe. Az sem baj, ha néha elpakolunk a párunk, gyerekünk helyett, és nem szólunk a rumliért. De törekedjünk arra, hogy minél többször alkalmazzuk a problémamegoldó stratégiát, hisz ekkor vagyunk egyszerre együttműködőek és önérvényesítők.
Hogyan tudjuk ezt gyakorolni? Alkalmazzuk az erőszakmentes kommunikáció 4 alappillérét, azaz:
- Ténymegállapítás: ítélkezésmentes megállapítás megfogalmazása
- Érzések: saját érzéseink, majd partnerünk érzéseinek felismerése
- Szükségletek: saját, ill. partnerünk szükségleteinek beazonosítása
- Kérés: megcselekedhető, konkrét kérés megfogalmazása
Nézzük, hogyan oldhatjuk meg a fent említett tipikus vitákat problémamegoldó stratégiával, erőszakmentes kommunikációval:
- „A házicseléd és a munka hőse probléma”:
- Tény: A férjem 7 órakor ért haza, harmadszorra ezen a héten, és leült TV-t nézni. Én 6 óra óta kiteregettem a ruhákat, bepakoltam a mosogatógépet, elkészítettem a másnapi uzsonnákat és átnéztem a gyerekek leckéjét.
- Érzéseim és szükségleteim: Tehetetlenséget, kilátástalanságot érzek, mert az együttműködés, a támogatás fontos számomra. Fáradt vagyok és megértésre vágyom.
- Kérésem: Kérlek, osszuk be egymás közt, hogy ki milyen házi munkát végez, akár egy heti menetrendet kidolgozva, a gyerekeket is bevonva, hogy nekem kevesebb feladatom legyen, és legalább napi félórát azzal tölthessek, amit én szeretnék.
- Párom érzései, szükségletei, mikor ezeket hallja tőlem: Zavarodottságot érezhet, mert tisztánlátásra van szüksége abban, hogy én mit szeretnék? Fáradtságot érezhet ő is, és pihenésre, kikapcsolódásra vágyhat?
- „Jó zsaru/rossz zsaru”:
- Tény: A gyerekhez bementem a szobájába, miután megkértem, hogy tanuljon, és látom, hogy a telefonját nézi. Benyit a férjem, és azt mondja: „Fiam, csalódtam benned, büntetésből egy hétre elveszem a telefonod!” Én nem szólok, csak átölelem a fiam.
- Érzéseim, szükségleteim: Feszültséget, ijedtséget érzek, a béke, a nyugalom fontos számomra. Tehetetlenséget érzek, támogatásra vágyom.
- Kérésem: Kérlek, mielőtt ítélkezel, kiabálsz, kérdezd meg, miért van nála telefon, és együtt döntsük el, mi legyen a következménye, ha nem fogad szót.
- Férjem mit érezhet, mire lehet szüksége: Frusztrációt, egyedüllétet érezhet, mert támogatásra van szüksége? Fáradtságot érezhet, és stabilitásra, egyszerűségre vágyhat?
- „A romantikus este”:
- Tény: Mikor leülünk este a TV elé a kanapéra, hozzábújok a férjemhez, és ő rögtön csókolózni, simogatni kezd. Mikor én nem folytatom, feláll mellőlem, és ott hagy.
- Érzéseim, szükségleteim: Csalódottságot, frusztrációt érzek, mert a megértés, a szeretet fontos nekem. Zavarodottságot, tehetetlenséget érzek, mert a kölcsönös tisztelet, az érzelmi biztonság fontos nekem.
- Kérésem: Minden nap szeretnék egy fél órát, mikor csak beszélgetünk, összebújunk, kikapcsolódunk. Így tudok ráhangolódni az együttlétre. Beszéljük meg, te mit szeretnél?
- Férjem érzései, szükségletei lehetnek: Zavarodottságot érezhet, mert egyszerűségre, tisztánlátásra vágyhat? Csalódottságot érezhet, mert érzékiségre spontaneitásra, kalandra vágyhat?
- „Férfi/nő vagy apa/anya”:
- Tény: Már 2 hete nem töltöttünk egy estét sem kettesben a férjemmel, nem hoztunk össze egy együttlétet sem. Már 1 hete nem mostam hajat, sminket se hordok, 10 kilóval több vagyok, mint a gyerekek előtt. A férjem a héten egyszer sem mondta, hogy szeret, sem azt, hogy csinos vagyok.
- Érzéseim, szükségleteim: Bizonytalanságot, szorongást érzek, mert gyengédségre, magabiztosságra vágyom. Magányosságot, fáradtságot, tehetetlenséget érzek, támogatásra, megértésre, szeretetre van szükségem.
- Kérésem: Szólítsuk ezután keresztnevünkön egymást, mikor kettesben vagyunk. Kérlek, naponta mondj nekem valami szépet, dicséretet a külsőmre, a nőiességemre. Osszuk fel a gyerekek körüli teendőket, hogy jusson időm magamra is. Kettesben is töltsünk időt heti rendszerességgel!
- Férjem érzései, szükségletei mik lehetnek: Tehetetlenséget, magányosságot érezhet, az érzékiség, a gyengédség fontos volna számára? Szégyent, zavarodottságot is érezhet, mert a magabiztossága férfiasságában és a visszajelzések, elismerések fontosak számára?
- „Anyós/após”:
- Tény: Minden nap 30-40 percet beszélek édesanyámmal. Ha nem hívom fel, ő keres telefonon, és azt mondja, „nem is fontos már ő nekem, azért nem hívom”. Ha épp vacsora vagy más családi program alatt hív, akkor is felveszem a telefont. A férjem ilyenkor kéri, hogy ne vegyem fel, és vita szokott kialakulni.
- Érzéseim, szükségleteim: Frusztrációt érzek, mert a szülői szeretet, a harmónia fontos számomra. Kétségbeesést, reménytelenséget érzek, egyszerűségre, együttműködésre, támogatásra vágyom.
- Kérésem: Segíts nekem abban, hogy meghatározzuk, mikor és milyen hosszú telefonbeszélgetés elfogadható mindkettőnknek, és beszéljük aztán ezt meg négyesben anyukámmal, apukámmal. Beszéljük meg, mi az, amibe nem szeretnéd/szeretnénk, hogy beleszóljanak a szüleim, és ezt szintén együtt közöljük velük.
- A férjem érzései, szükségletei lehetnek: Érezhet reménytelenséget, mert az együttműködés, az egyszerűség fontos számára? Érezhet feszültséget, frusztrációt, mert a kölcsönös tisztelet fontos számára?
Figyeljünk arra, hogy a 4 lépést először a saját szemszögünkből vizsgáljuk meg, én-üzenetekkel kommunikáljunk, ne kritizáljuk, hibáztassuk a másikat! A kérésünk legyen egyértelmű, pontos, mindkettőnk számára ugyanúgy értelmezhető. Miután mindezt végiggondoltuk KÉRDEZZÜNK rá a párunk érzéseire, szükségleteire. Nem szabad őt analizálni, nem TUDHATJUK, pontosan mik az érzései, vágyai. Csak kíváncsiak lehetünk rá, és tippelhetünk. Ha kiderítettük az ő érzéseit és szükségleteit is, lehet, hogy átfogalmazzuk a kérésünket. Tegyük ezt addig, míg úgy látjuk, mindketten megelégszünk a megoldással.
Két további tipikus konfliktus lehet:
- a feleség élete teljesen megváltozott, mikor megszülettek a gyerekek, csak a családnak és a munkának él, míg a párja megtartotta régi szokásait, eljár a haverokkal focizni, sörözni, pecázni.
- PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ! Baj, ha a férj keres többet, baj, ha a feleség, Az is baj, ha a nő visszamegy a gyerekek után dolgozni, az is, ha otthon marad sokáig. Baj van a közös kasszával is, de még több a külön kasszával. Nehéz takarékoskodni, de ha mégis sikerül, akkor az a baj, hogy nem költünk szórakozásra.
Erre nem adnék most konkrét megoldást, hanem az erőszakmentes kommunikációt használva, írjátok meg nekünk, hogyan beszélnétek át a párotokkal ezeket a helyzeteket – a szabadidő/én-idő és a pénz kérdéseket. Írhattok hozzászólást vagy privát üzenetet is, válaszolunk rájuk!
Legyetek empatikusak, párbajok helyett kössetek békét!
Varga Szilvia Edit
Mediátor, coach