Előre szeretnélek figyelmeztetni benneteket, hogy nem vagyok jártas a film-és sorozatértékelésekben, ezért ne is várjatok profi kritikát tőlem. Csak egyszerű, mezei, koronavírus-karanténtól meggyötört, főzés-mosás-takarítás háromszögtől egyre beszűkültebb, a mindennapos gyurmázástól pedig vagy ötszáz neuronnal kevesebbel rendelkező anyukaként elmesélem, hogy találtam egy baromi jó sorozatot!
Nagy sorozat-rajongók vagyunk a férjemmel. Még anno a Maffiózókkal kezdtük, azóta a nappalinkat megjárta már többszáz régi és új folytatásos történet (nem találok szinonimát a sorozat szóra:)). A klasszikus Trónok Harca, A férjem védelmében, az Így jártam anyátokkal, a Lost, A Breaking Bad- mondom, volt itt minden jó. És sajnos sok nagyon szar minősíthetetlenül rossz alkotás is, amit sokszor túl későn hagytunk félbe.
Ezek után érthető talán, hogy szkeptikus vagyok a szokatlan témákkal, és elsőre az Unorthodox plakátja sem fogott meg igazán, de aztán valahogy csak belevágtunk.
És milyen jól tettük, már az első rész után sajnáltam, hogy csak négy epizód készült belőle!
Deborah Feldman 2012-es önéletrajzi írását dolgozza fel a sorozat. Nem követi teljesen az ő életútját, de az alapok tőle jönnek. Éppen ezért bármennyire döbbenetes is, egy percig nem kérdőjeleztem meg a történet hitelességét.
Esty, a főszereplő, egy tizenkilenc éves lány, aki New York zsidó negyedében nő fel a nagymamájával és az alkoholista édesapjával. A williamsburgi ultraortodox közösség egy elképesztően zárt világ: a lányokat korán férjhez adják természetesen közvetítőn keresztül, jövendőbelijükkel csak egyszer találkozhatnak az esküvő előtt. Egész gyermekkorukban csak egyetlen dologra “készülnek”: hogy minél több gyermeket szüljenek. A magyar eredetű szatmári ultraortodox irányzat célja ugyanis az, hogy a holokausztban meggyilkolt zsidók által hagyott űrt betöltsék, vagyis hogy újranépesítsék a közösséget. A nők nem olvashatnak világi témájú írásokat, nem hallgathatnak zenét, nem játszhatnak hangszeren, és hiába élnek a világ talán legszínesebb városának szívében, kerületük határait nem léphetik át. Nem dolgoznak, “csak” gyereket nevelnek, de azt nagyon sokat: egy átlagos ultraortodox családban nyolc (!) gyerek van.
A XXI. századi modern világban élő anyaként gombóccal a torkomban néztem Esther Saphiro sorsát.
Ő más mint a többiek. Többre vágyik. Megfojtja az a zárt buborék, amiben él. Nem is csodálom…Házassága nem működik: képtelen elhálni azt, a hosszú hónapok ügyetlenkedését az egész közösség szánakozva követi.
Tudja, hogy ennek nem így kellene lennie, de információja persze szinte semmi nincsen. Se a testi részéről, se arról, hogy az bizony nem túl egészséges, hogy az anyóspajti (meg az egész család) ennyire belemászik az életükbe. Édesanyja egészen kicsi korában elhagyta őt és a fanatikus csoportot, az utolsó rész visszaemlékezéseiben derül ki, hogy mi is történt valójában. Nem akarok szpojlerezni, csak annyit mondok, hogy kevés olyan indokot tudnék felsorolni, ami számomra igazolja azt, ha egy anya lemond a gyerekéről, de Esty anyjának sorsát megkönnyeztem. A lány neki köszönheti, hogy végül sikerül elszöknie.
Berlinbe egyetlen borítékkal érkezik, abban van az útlevele és a kevéske pénze. Elég hihetetlen, hogy milyen gyorsan barátságot köt egy bohém művészcsapattal, és mennyire hirtelen képes felfedezni ezt a teljesen új világot, de megbocsájtható a sorozatnak ez a kis csúsztatás. Ettől még nem veszít a drámai értékéből.
Férje utánamegy egy segítővel- Moises maga is elhagyta a közösséget, de aztán végül mégis visszatért, valódi természetét azonban nehéz megtagadnia. Farkas a bárányok között: ő mindaz, ami egyébként tiltott az ultraortodox férfiaknak. Végül mégis segít Esthernek, hogy megtalálja a helyét- hogy szándékosan-e, nem hiszem, de végül mégsem tudtam őt utálni. Yanky, Esty férje a tipikus vallásfanatikus zsidó megtestesítője, amiért persze nem hibáztathatjuk, hiszen ebben a zárt szemellenzősségben felnőni ezeknek a fiúknak teljesen természetes dolog. Érdekes személyiségek mindannyian, a színészek játéka pedig zseniális, egytől egyig hatalmasat játszanak.
Nem akarok elárulni többet erről a döbbenetesen eltérő hangulatú sorozatról, csak annyit mondok, hogy minden perce megéri! Különleges élmény, hogy jiddisül beszélnek benne, Esty utolsó epizódbeli alakításától pedig még mindig libabőrös a karom, pedig már két hete, hogy láttam.
Nézzétek meg, igazi felüdülés ebben a koronavírusos bezártságban!
Kép forrása: https://media.melty.fr/article-4126185-ajust_1020/unorthodox.jpg