Nagyon dühös lettem, amikor az ovink elkezdett bennünket amolyan negatív marketinggel bombázni. Hogy nagyon nagy a vírusfertőzés esélye, hapcizó, orrfolyó gyerek lehet allergiás, de koronavírus-hordozó is. Hogy ha már visszük, akkor legalább hozzuk el ebéd után. Hogy nem mehetünk be, csak átadhatjuk, majd a megbeszélt időben mehetünk érte. Hogy nem biztos, hogy a saját óvó nénije lesz vele. Hogy ügyeleti rendben, összevont csoportok lesznek – de hát nem arról volt szó, hogy „normál” üzemben kezdik meg a működést? Hogy nyunyóka az teljességgel ki van zárva. És ahogy jöttek ezek a szigorúnak tűnő, riogató információk, én egyre mérgesebb lettem: hát miért nem akarnak ezek az óvónők dolgozni?
Június 2-től újranyitnak az óvodák, bölcsődék
Vagy mégsem. A szépen belógatott ígéret nem volt jó másra, csak hogy összeugrassza az idegileg amúgy is megviselt szülőket, és a vírustól rettegő bölcsődei, óvodai dolgozókat. Az eddig ügyeletben, 5 gyerek/csoportban manőverező óvónők (óvodapedagógusok) viszonylag biztonságban érezhették magukat, mert nem volt sok gyerek a csoportban, és az a kevés is orvosi igazolást lobogtatva érkezett az intézménybe, miszerint egészséges.
Ez június 2-től megszűnik. Nem kell több igazolás, és nincs létszámstop sem. Érthető tehát az aggodalom, hogy a kevésbé törődő szülők beteg gyereket is be fognak majd vinni az oviba, a többiek a nyavalyát szépen elkapják, meggyengül az immunrendszerük, ami a mostani helyzetben nem túl szerencsés.
Hiába ugyanis a sok óvintézkedés, a kézmosás, a gyerekeket nem lehet plexiüveg mögül terelgetni, nevelgetni, és szinte teljességgel lehetetlen rábírni őket arra, hogy ne érjenek egymáshoz a nyálas/taknyos kezeikkel. Gusztustalan, de akinek volt már bölcsődés vagy óvodás korú gyereke, az tudja, hogy mennek a dolgok. Ezek az apró kis kezek összefogdossák a játékokat, a mászókákat, csak győzzenek az óvó- és dajka nénik fertőtleníteni utánuk.
Az óvónők is emberek
Elég volt azonban a kérdésemre egyetlen kijózanító válasz: azért nem akarnak sok gyereket az óvodába, mert félnek. Mert az óvodapedagógusok átlagéletkora Magyarországon 48 év. Mert sok a krónikus beteg. Mert nekik is van idős, beteg hozzátartozójuk vagy immunbeteg gyerekük, testvérük. Mert ők sem szeretnének lélegeztetőgépre kerülni.
Nagyon nehéz bölcsődés vagy óvodás korú gyerekkel a négy fal között maradni továbbra is, hiszen hónapok óta sokan ezt tesszük – gyakran munka mellett. A gyerekeinkkel feszültek, ingerültek vagyunk, sokszor csendre intjük őket, és kevés figyelem és idő jut rájuk, amikor pedig mindenki azt várná tőlünk, hogy foglalkozzunk velük. Mindenhonnan ömlik, hogy legyünk boldogok, amiért együtt a család, pedig szívünk szerint világgá szaladnánk.
Sokunknak jelenthet fényt az alagút végén az óvodák/bölcsődék újranyitása, de azért tartsuk szem előtt, hogy a veszély még nem múlt el. Épp az újranyitás előtt találtak például 5 tünetmentes fertőzöttet egy budaörsi óvodában. Milyen szép is volna, ha minden intézményben tesztelnék a dolgozókat, mielőtt a gyerekeket beengedjük, és milyen szép is volna, ha a gyerekeinket is tesztelnék, mielőtt közösségbe adjuk őket. De sajnos jelenleg a tesztek – a hivatalosak legalábbis – családi szinten a megfizethetetlen kategóriába tartoznak.
Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és óriási a bizonytalanság mindannyiunkban. Mert mi van, ha nem visszük a gyereket óvodába/bölcsődébe nyáron? Valahogy megoldjuk, oké, de mi lesz szeptembertől? Meddig lesznek veszélyben a gyermekeink? Meddig lesznek veszélyben a pedagógusok, óvodapedagógusok, kisgyermeknevelők, dadusok és dajkák? Mi lesz a munkahelyünkkel – ha még megvan egyáltalán. Akinek nincs hogyan és mikor keressen újat, ha állandóan a gyerekére kell vigyáznia?
Bízzunk benne, hogy a következő hetek és hónapok mindenki számára megnyugtató válaszokat hoznak.