Lapozgattam a ruhaállványon lévő felsőket. Örültem, hogy végre be tudtam ugrani a ruhaboltba. De ez az öröm nem maradt bennem sokáig. Egy középkorú nő ünneplő ruhát keresett a tíz- tizenkét év körüli lányának. Az anyuka sietősen körbejárt az üzletben és felmérte a kínálatot. A lány behúzott nyakkal ácsorgott, egyik lábáról a másikra billegett. Keze a szájában. Hallottam, ahogy a fogaival a körmét pattogtatja. Tanácstalanságukat, egy bolti eladó hamar felismerte, és megkérdezte milyen darabot szeretnének.

Ünneplő ruhát keresek a lányomnak. Fehér blúzt és sötét színű szoknyát. Ne legyen feszülős, mert a kisasszonynak beépített úszógumiijai vannak. – fejével a kislány felé bökött és tekintete szúrósan a hasán állt meg. – Ezért is jöttünk felnőtt boltba. Érti, a mérete miatt!”

Lebénultam. A leányzó szégyenében elpirult, megfordult és gyorsan lapozni kezdte velem szemben a felsőket. Majd néhány pillanat múlva egymás tekintetét fürkésztük. Vakító zöld szemeiben félelmet és megvetést láttam. Irigyeltem természetes színű vöröses szőke haját és a kecses száját. A szemem megtelt könnyel, majd lassan végigcsurgott a torkomban.

A háttérben hallottuk a további beszélgetést.  Az eladó kedvesen megjegyezte a hölgynek, hogy nem gondolja, hogy gyermeke méretei extrémek lennének, és ne találnának ruhát gyerek boltban. Közben gyorsan hozott a fiatalos kollekcióból néhány igazán csinos, de kellően egyszerű darabokat. Továbbra is dermedten álltam, a hideg, kemény szavak között. Aztán, csak annyira tudtam kinyitni a számat, hogy odasúgjam neki: szerintem gyönyörű vagy. Mielőtt megindultak volna szememből az arcomon keresztül a könnyek, és ezt ő megláthatta volna, sarkon fordultam és kifutottam az üzletből. Amikor kiértem a levegőre, megkönnyebbültem. Egy pillanatra.

Majd bevillant, hogy múltkor ugyanezt éreztem, amikor a játszótéren egy kisfiú levetette magát a földre, mert még maradni szeretett volna. Erre az anyja megkérdezte tőle; Te normális vagy?Úgy, gurulj végig a porban, többet nem mosok rád! Kis hülye.

Szóljak, vagy ne szóljak? Egyáltalán közbe léphetek? Átlépem a határt, ha kikérem a gyerek nevében? Vagy „kioktathatom” a szülőt, arról, hogy mit él meg a gyerek, ha így beszélnek vele? Jogom van mások dolgába beleszólni?

Amennyiben A szomszédok, diáktársak, tanárok, másik szülő vagy testvérek végig nézik ezeket az atrocitásokat, és nem szólnak semmit vajon Felnőtt korában az elszenvedett jogosan teheti fel a kérdést, hogy miért nem mentett meg senki, ha tudtátok, hogy bántanak?

A sajtóban gyakran találkozunk bántalmazásokról szóló hírekkel, leggyakrabban fizikai és szexuális esetekről hallhatunk. Nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű, de az elhanyagolás (érzelmi, fizikai, oktatás/nevelés) is egy atrocitási forma.  Az előzőekből sejthetjük, hogy az érzelmi bántalmazás (melynek számos további fajtája van, pl: verbális bántalmazás) milyen nagy számban lehet jelen a társadalomban, csak nem tudunk róla. Mert nincsen tapintható, látható következménye. Csendben a háttérben történik: otthon, az iskolában/oviban, edzésen, vagy a barátok között.

1. táblázat forrás: Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 8–9. szám.A bántalmazott gyermekek –Gyermekjogok és gyermekbántalmazás Pintér Ádám és Tóth Judit Nikoletta KSH

A szóbeli bántalmazások során (is) az erősebb fél arra törekszik, hogy a gyengébbet megalázza, és dominanciát szerezzen felette. Nem kíváncsi a másik fél véleményére. Fellépésével félelmet akar kelteni, összezavarni a másikat, hogy aztán kontrollálni tudja a szenvedő fél cselekedeteit. A dominánsra jellemző a saját önbecsülésének hiánya, valamint feltételezhető, hogy korábban ő is bántalmazott volt. Ne higgyük, hogy ahhoz hogy ezek a becsmérlő, megfélemlítő, vagy hibáztató kommunikációs stílusok, csak korábban szintén elszenvedőknél alakulhatnak ki. Bármilyen szülő, tanár, társ ráléphet egy ilyen útra, mely számára feszültség levezetést jelent, közben pedig akár kicsiben is, de bántalmazóvá válik.

Ha saját magunknál érezzük, hogy reakcióink között, felfokozott idegállapotban verbális kontrollt használunk, vagy gyermekünket valaki ilyen módon közelíti meg, akkor legyünk azzal tisztában, hogy a gyerek bántalmazott állapotba kerül, melynek következményei lesznek. Nézzük meg, hogy melyek a lehetséges változatai[1];

Titkolózás, ellenkezés, leértékelés, vicceskedés/viccnek tálalt bántalmazás, beszélgetés bojkottálása vagy elterelése, hibáztatás, vádaskodás, ítélkezés, kritika, lekicsinylés, bagatellizálás, aláásás, megfélemlítés, sértegetés, elfelejtés, parancsolgatás, tagadás, erőszakos düh.

Mit tehetünk, ha lelkiismeret furdalásunk van, miután nagyot veszekedtünk a gyerekkel. És mit tegyünk, ha a kiskorú a fenti bánásmódokról számol be nekünk?

1. Amikor beszámol ilyen élményekről, azonnal engedjünk teret, hogy mindent elmondjon.
2. Érdemes még egyszer olyan környezetet kialakítani, ahol ismét vissza tudunk kérdezni a részletekre!
3. Nyugtassuk meg, hogy hiszünk neki.
4. Ha a szüleivel szembeni érzéseket osztja meg, keressünk fel pszichológust, család terapeutát. De megkereshetjük az iskolapszichológust is, hogy segítsen a család belső kommunikációjában.
5. Ha iskolában, különóra kapcsán, merül fel ilyen élmény, azonnal keressük fel az igazgatót/intézmény vezetőt.
6. Amennyiben barátok között tapasztal ilyet a gyerek, keressük meg a szülőket és beszéljük meg velük az esetet.
7. Fontos, hogy a kiskorú érezze, hogy olyan dolog történt, ami a normálistól eltér, valamint kiáll mellette valaki!

Mit tehetsz azért, hogy a gyerekedet felkészítsd az ilyen helyzetekre:

1. Biztosítsd a felől, hogy meghallgatod, ami vele történik, jó és rossz is.
2. Nincs olyan, amit szégyellnie kellene. Ha szükséges támogasd meg olyan történetek elmesélésével, amik a környezetedben játszódtak le és megoldáskezeléssel jóra fordultak.
3. Nézzetek utána, hogy kik azok a felnőtt személyek, akikhez azonnal, helyben fordulhat segítségért, suliban, különórán.
4. Gyakoroljatok be néhány olyan mondatot (meghökkentő tények közlése, oda nem illő új téma felvetése, arra utaló gondolatok, hogy lepattannak a bántó megjegyzések), amivel meg tudja szakítani a bántalmazó monológját és abban a pillanatban ki tudjon lépni a helyzetből!
5. Több gyereknél önbizalom fejlesztő hatású, ha küzdősportra jár és tisztába kerül azzal, hogy teste mire képes, ha meg kell védenie magát.

[1] Forrás: asszertivakademia.hu és Patricia Evans: The Verbally Abusive Relationship