Napjaink társadalmában az apáknak talán minden eddiginél nagyobb jelentősége van, mégis annyira háttérbe vannak szorulva. Mikor egy nő várandóssá válik, nem csak ő várja a babát, hanem – általában – egy apa is. De ki foglalkozik a várandós apával? Egyáltalán hol a helye az apáknak a családi rendszerben?
Az apaság témája azóta foglalkoztat, hogy anya lettem. Vagy még régebb óta. Perinatális pszichológusként leginkább anyák keresnek meg, de ha például egy szülésfelkészítés során az apa is jelen van, egészen máshogy alakíthatjuk a folyamatot, amiből mindenki profitál.
Nemrég fejeztem be a perinatális szaktanácsadói képzést, melyet a gyermekágyas apákról szóló kutatással zártam, aminek során betekintést nyerhettem az apaság történeti alakulásába és abba, miként változik meg az apai identitás (önmaga meghatározása apaként) az első gyerek születésével. Több tanulságot is levontam magamnak, amiket leírok ide amennyire lehet, emészhetően.
- Most talán minden eddiginél nagyobb szükség van az apai jelenlétre.
Egyrészt itt a COVID, az emberek csökkentik a kontaktusaik számát, sokszor az anya minden plusz segítsége kiesik… De COVID nélkül is a teljes nyugati kultúrára jellemző a nukleráis családszerkezet kialakulása – ahol két generáció, szülők és gyerekek élnek, tágabb rokonság nélkül. Ebben a helyzetben az anyákra fokozott teher hárul, még fontosabb az apai bevonódás, szerepvállalás, hisz a gyerekek, csecsemők nem egy szülőre lettek „kalibrálva”.
Saját vizsgálatomban minden apa jelezte, mennyire nehezére esett 1-1,5 hét után visszaállni munkába, még otthon maradtak volna pár hetet feleségüket támogatva, a babáról gondoskodva, de az állam csak 5 napot fizet, az anyagi nyomás pedig nagy az újdonsült apákon. Elgondolkodtató, hogy mikor a központi családpolitika sarkalatos pontja a gyerekszám növelése, nem lenne-e érdemes az apák szülési szabadnapjainak számát növelni, ami által sokaknak könnyebb, pozitívabb megélése lehetne a gyermekágyról, így potenciálisan több gyereket vállalnának.
- Az apák „magukra vannak hagyva”.
Nem egy apától hallottam vagy olvastam esetleírásban, hogy a várandósgondozás, a szülés során, mint biodíszletre tekintettek, leginkább útban érezte magát. Pedig belőle is akkor válik szülő, még hanem is ő hordja a testében a babát. Elég, ha arra gondolunk, a jelenlegi helyzetben mennyire esetleges az apás szülés lehetősége, az első napokban pedig nem is találkozhat a gyermekével és párjával intézményi szülés esetén.
Régi vesszőparipám, hogy nem csak szülésfelkészítőket, sokkal inkább szülő felkészítőket kellene tartani, ahol az apai jelenlét legalább olyan fontos lenne. Arról nem is beszélve, hogy friss kutatások szerint, ahol az apákat megfelelő információkkal, felkészítéssel látják el a szülés előtt, ott nagyobb kedvvel vesznek részt a gondozói tevékenységben, és a szülők párkapcsolati elégedettsége is jobb. Mindemellett sok tévhitet lehetne leépíteni, amik a szülők közti konfliktusok melegágyai (például a várandósság vagy szülés utáni szexualitás kérdése).
- Apa közösségek hiánya
Ha most minden anya, aki a cikket olvassa, megszámolná hány online vagy offline baba-mama csoport tagja, hány gyerekekkel kapcsolatos facebook csoportban van benne, hány anyáknak szóló oldalt követ, azt hiszem, igen nagy számot kapnánk. Vajon mennyi apáknak szóló ilyen jellegű csoport van? És az apák mennyire találják ezeket meg? Mennyire léteznek apa közösségek, ahol a saját tapasztalataikat, megéléseiket oszthatják meg egymással? Szerintem mind voltunk már olyan helyzetben, mikor egy sorstárs anya biztatása, hogy náluk is hasonló a helyzet, vagy ő is élt már át hasonlót, segített minket abban, hogy ne lássuk annyira negatívnak a helyzetünket. Az apák pedig leginkább az anyákon keresztül tájékozódnak, és vagy hisznek nekik vagy nem.
Vajon mi kellene ahhoz, hogy erősödjenek az apa közösségek?
A kép készítője: https://www.facebook.com/aszelfikentul
Az apák „dicséretével” zárom:
- kutatások bizonyítják, hogy az apák ugyanolyan kompetens gondozói lehetnek a gyermekeknek, mint az anyák
- nincs egységes álláspont, de úgy tűnik az apák és anyák játékstílusa különbözik. Míg az anyák hatása centripetális, a családban tartó, óvó, az apáké centrifugális, az önállósodás felé terelő. Az anyák leginkább óvó, gondoskodó módon foglalkoznak gyerekeikkel, az apák nagy intenzitású játékokkal vonódnak be (mint a birkózás, dögönyözés…)
- Azon gyermekeknél, ahol az apa is részt vett a gondozásban, évekkel később is kimutatható képességbeli előnyöket mutattak ki, mint ahol nem.
Még sorolhatnám sokáig, de szerintem a lényeg itt áll.
Kedves Édesapák! Eljött a ti időtök! Ugyanolyan fontosak vagytok, mint az anyák, még ha a szerepetek más is. Álljatok ki a jogaitokért, álljatok ki a családotokért, magatokért. Szakemberként egyre többen állunk mögöttetek, és ahol lehet, hallatjuk majd a szavunkat a bevonódó apaság ügyében. Én biztosan fogom.
Szakirodalomnakajánlom:
Andrek A. (2015). Az apává válás pszichológiája. In Pápay N., Rigó A. (Szerk.), Reproduktív egészségpszichológia (pp. 331-353). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
Andrek A. (2017). Apa születik. In Sz. Makó H., Veszprémi B. (Szerk.), A párkapcsolattól a gyermekágyig. A várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakának pszichológiája és pszichoszomatikája (pp. 120-135). Pécs: Octoport.
Csabina-Etényi Zs. (2019a). Az apaság történeti vetületben. In Varga K., Andrek A., Molnár J. E. (Szerk.), A szülés ás születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében (pp. 187-200). Budapest: Medicina könyvkiadó