Május 15. a kenguruzás világnapja. Hogy mi az a kenguruzás? Az a módszer, amikor a koraszülött babákat ruha nélkül a szüleik mellkasára helyezik minél többször, és pusztán ennek a kontaktusnak elképesztő élettani hatásai vannak az apró újszülöttekre. És egyébként nem csak nekik.
Egy koraszülött anyukájának lenni semmi máshoz nem hasonlítható. Minél korábban és minél kisebb súllyal érkezik a baba, annál nagyobb az aggodalom, hogy minden rendben lesz-e. Mikor egy baba időre érkezik, a szülők általában kiteljesednek, boldogok és elégedettek. A korszülött babák ellenben túl korán érkeznek, az anyák még nem érettek meg lélekben sem arra, hogy kiengedjék a babákat, ráadásul a korababák éretlenségük miatt sokkal jobban különböznek a vágyott, a szülők fejében élő csecsemőktől, mint időre született társaik. A korababa érkezése aggodalmat hoz, a boldogság és megkönnyebbülés érzése általában később érkezik meg, amikor úgy tudják megélni, hogy a baba „megszilárdult” ebben az életben. Sokszor találkozunk szakmai körökben azzal, hogy egyes korababák szülei kezdetben nehezen engedik meg maguknak, hogy önfeledten szeressék a babáikat, hogy igazán kötődhessenek hozzájuk, mivel kimondva vagy kimondatlanul félnek a potenciális veszteségtől.
A kenguru módszer egyszerre használ a babának és segíti a szülőket abban, hogy a nehéz érzéseik enyhüljenek, hisz megtapasztalni saját bőrükön, kezükben a gyermeküket, nem egy üvegen keresztül nézni, igazán megerősítő, és valóságossá, élővé teszi az apróságot.
Minden gyermeknek alapvető szükséglete a szülés után bőrkontaktusba kerülni a szüleivel. Így van az emberi faj kitalálva, a biológiai sajátosságaink azt követelnék, hogy amennyit csak lehet, az újszülött, a csecsemő a szüleivel szoros kontaktusban legyen, hisz evolúciós szempontból is az volt a magától értetődő viselkedés, hogy ahogy az ősi családokban, törzsekben baba született, nem állt meg a hétköznapi élet, a csecsemő a családtagok testére kötve ment a törzzsel vonulásnál. Ha valahol letéve otthagyták volna, az egyenlő lett volna egy halálos ítélettel. Ezt a mai napig érzik a babák, ezért sem szeretik, ha félálomban egy kiságyba szeretnék tenni a szüleik őket. Tehát az életmód is azt kívánta, hogy testkontaktusban legyen, de anatómiailag is rengeteg haszna van: a szülői test hőszabályozóként hat a babára, ha kell fűti, ha kell hűti őt; a függőleges testhelyzet segíti a csecsemő emésztését, enyhíti a hasfájást, a szülői légzés ritmusa támogatja a baba normális légzésritmusát, nyugtatólag hat a babára és a szülőre is. Mindezért szoktam ajánlani, hogy ha egy szülő teheti, hordozza csecsemőjét (anatómiailag megfelelő hordozóban – ironikus, de pont a kenguru, aminek semmi köze a kenguru módszerhez, nem megfelelő kialakítású), aludjon – megfelelő körülmények között – testkontaktusban újszülöttjével, mert mindennek elképesztő haszna van a baba szervezetére és pszichéjére.
Tehát vissza a kenguru módszerhez. Rengeteg kutatás készült a témában, melyek azt vizsgálták, milyen hatása van a koraszülöttek esetében a kenguru módszernek. Ezek közül felsorolok egy párat: a rendszeres kenguruzás 65%-kal csökkenti a fertőzések valószínűségét, 72%-kal a kóros kihűlést és 40%-kal a baba elvesztésének valószínűségét. A hosszútávú hatások (mind pszichés mind fiziológiai téren) akár több évtizeddel később is kimutathatóak. A kenguruzott korababák gyorsabban gyarapodnak, hamarabb távozhatnak a kórházból. A bőrkontaktus, mint minden babánál, a koraszülötteknél és szüleiknél is stresszcsökkentő hatású, csökkenti a szülői depresszió kialakulását, segíti a tejbelövellést az anyánál, ami különösen koraszülöttek esetében létszükséges lehet.
Remélem egy nap minden kórház minden perinatális intenzív osztályán alapvetés lesz a kenguru módszer általános használata.
És egy utolsó személyes gondolat. A középsőfiam sietve érkezett. Nem jött sokkal hamarabb hála Istennek, és a súlya megfelelő volt, de megismertem a bizonytalanság, az ijedelmet, a „nem így terveztem” érzését. Most itt ül mellettem, korához képest magas, nagyon értelmes és brutálisan huncut nagyfiú. De a mai napig valahogy ő más, mint a fivérei, akik időre jöttek. Nem külső szemlélőnek. Nekem. Tudom, hogy annak, hogy mégsem idegeskedtem szét magam, nagyon fontos része volt, hogy állapotából fakadóan végig mellettem lehetett.
Kívánom minden korababa édesanyjának és édesapjának, hogy megtapasztalhassa, milyen mikor egy pici élet rajta szuszog, biztonságban, szeretetben és utána megélhessék a szoros testkontaktust egy életen át igényeik szerint.