Mi is igényeltük a CSOK-ot, de csak a támogatás részét – szerencsére. Egy gyermekünk már volt, a másodikat még csak terveztük, amikor belevágtunk a lakásvásárlásba. A bankban ajánlgatták nekünk a CSOK-hitelt is, de valamiért ahhoz aztán végképp nem fűlött a fogunk. Úgy voltunk vele, hogy egy gyerek még összejöhet, de ha nem, akkor is „csak” kétmilliót kell visszafizetnünk. De ha hitelt is veszünk föl, akkor mindjárt rosszabbul járunk.
Akinek még nincsen gyermeke, és 10 éven belül, szerződés keretei között vállal be rögtön hármat, az nagyon bátor. Mondhatnám inkább, hogy merész. Akinek már van egy gyermeke, jobban tud mérlegelni. Tudja, mivel jár egy terhesség – fizikailag, lelkileg és anyagilag is. Tudja, hogy képesek egyáltalán összehozni egy babát – gyakran ugyanis „menet közben” derül ki, hogy valami miatt problémába ütköznek, és orvosi vizsgálatok sorára van szükség. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pár tagjai közül bármelyikük „steril” lenne. Lehet szó egyszerű hormonális problémáról, ami diétával vagy gyógyszerrel kezelhető, de elképzelhető hogy csak edzésre, étrend-kiegészítő alkalmazására van szükség ahhoz, hogy megfoganjon az új élet. Ennek kiderítése, kezelése viszont éveket is elvehet a 10-ből. Utána szembesülnek azzal, hogy milyen is egy kisbabáról való gondoskodás, egy gyermek nevelése, hogy mekkora anyagi terhet jelent ez havi szinten, és a házasság elég stabil-e egyáltalán ahhoz, hogy túléljék a legnehezebb 3-4 évet (a válások nagy része ugyanis a gyermek óvodáskora körül történik).
Tételezzük fel, hogy a baba hamar összejön, számoljunk 1 évvel. Mire megszületik, durván 2 évnél tartunk. A második babát sokan viszonylag kis korkülönbséggel szeretnék a világra hozni. Egy császár-arányokban kimagasló egészségügyi rendszerben joggal feltételezhetjük, hogy akár már az első szülésnél császármetszésre „van szükség” . Ebben az esetben minimum 1,5 , de inkább 2 év ajánlott két terhesség között, tehát a második baba fogantatásáig 4 évnél járunk, mire megszületik 5 év telt már el. Az „első császár, mindig császár” de pláne a „második császár, akkor biztos, hogy a harmadik is az” országa is vagyunk, így ismét 2 év „pihenőidő” következik, tehát ha minden klappol, akkor nagyjából és átlagosan 7-8 évre van szükség a vállalt feltételek teljesítésére. Ettől persze bármerre eltérést mutathatnak a családok, van, akinek 4-5 éven belül megvan a 3 gyerek, és boldog, nagy családdá válnak, van olyan is, ahol pedig egyetlen baba sem születik, és persze van, akinek menetközben jön közbe valami. Akár válás, akár a „túlvállaltuk magunkat” érzése.
Aki tehát valamilyen oknál fogva nem tudja teljesíteni a szerződésben vállaltakat, súlyos terhet vesz a nyakába, mert akár 7-9 millióval többet fizethet vissza az eredeti összegnél, ez pedig jócskán padlóra küldheti a családokat. A világgazdaság és a 24.hu cikke is elég jól szemlélteti a bukás lehetőségeit, így annak, aki még nem vágott bele az ügyintézésbe, érdemes jól utána olvasni minden eshetőségnek, hiszen például válás esetén is szükségessé válik a támogatás visszafizetése.
Hogy ezek a szerencsétlenül járt családok, szülők hogyan és miből fogják visszafizetni a súlyos milliókat, senki sem tudja. Az, hogy mennyien kerülnek emiatt vissza a nyugdíjas korú nagyszülők házába, vagy rosszabb esetben az utcára, szintén talány. Bízzunk benne, hogy az államnak erre is lesz valamilyen mentő ötlete, és nem taszítja a családokat mélyszegénységbe.
Annyi biztos, hogy már maga a CSOK ügyintézés is jelentősen igénybe veszi az idegrendszerünket, és próbára teszi a házasságot – nálunk legalábbis így volt. Összesen talán 5-6 alkalommal kellett miatta bankba mennünk – és ez még csak az igénylés. Utána jönnek a kötelezően bemutatandó dokumentumok: a születési anyakönyvi kivonat, a változás-bejelentő nyomtatvány, a lakcímkártyák és még sorolhatnám. Néha maguk az ügyintézők sincsenek a helyzet magaslatán, és simán kifelejtenek 1-2 dolgot, amire szükség van a támogatás és hitel megigényléséhez, máskor pedig olyasmit is bekérnek, ami teljesen fölösleges. De ez persze lehet, hogy csak a mi „szerencsénk” volt. Egy szó mint száz, mire aláírtuk a papírokat, addigra a pocakban volt már a kislányunk, de nem mindenkinek van ekkora mázlija. Ti igényeltétek a támogatást? És a hitelt? Mik a tapasztalatok? Úton vannak már a babák?