Nyafog, hisztis és semmihez sincs kedve? Nem csoda, hiszen teljesen ki-, és lemerült az egész napos koncentrálásban. Pedig messze még a nap vége és még leckét is kellene írni. Eláruljuk, hogyan segíthetsz neki, hogy túllendüljön ezen az állapoton.
– De Mama, még csak most értünk haza! Annyira elfáradtam a suliban, már megint 6 óránk volt. Légyszi, hadd pihenjek még egy kicsit, itt a kanapén!
– Oké, persze. Kapsz egy fél órát. De nem többet, mert aztán annyira belejössz, hogy nem foglak tudni összekanalazni onnan. Pedig még a leckéket is meg kell írni! – válaszolom. Ha nem teszem, ha erőltetem, siettetem, pontosan tudom mire számítsak: hisztire, durcira és kiborulásra. Azt pedig a legkevésbé sem szeretném és nem csak magam miatt.
Ismerős a helyzet? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk ez a párbeszéd meglehetősen gyakran elhangzik, miután hazaérünk a kisebbel az iskolából. Persze ha nem mondja, akkor is látom rajta, hogy tényleg fáradt, viszont nagyon is jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, ha hagyom belepörögni a hisztibe és belesüppedni ebbe a suli utáni, zombi állapotba – ahogy telnek az órák – egyre nehezebben tudom őt ebből kibillenteni.
Nem is csoda, hogy a gyerek belefárad a tanításba; abba, hogy (elméletileg) csendben ül a padban és koncentrál a 45 perces órákon. A reggel még mosolygós szemed fénye délután pedig már durcásan hárítja a „na mi volt ma csillagom?” típusú, ártatlannak látszó kérdéseidet, és alighogy hazaértek, olyan hisztirohamot vág le, mint utoljára 3 éves korában.
A kisebb gyerek még természetes, hogy heves érzelmekkel reagálja le az őt ért egész napos stresszt, a kimerültséget.
Ezt ugyan nem tudod teljes egészében megspórolni, abban viszont segíthetsz neki, hogyan lendüljön át ezen a számára is nehézkes állapoton. Összeszedtük, milyen praktikákkal érdemes próbálkoznod ilyenkor.