Többször fordulnak hozzám aggódó szülők azzal a kérdéssel, nem fog-e ártani a gyermeknek az életkorilag heterogén, vagyis az úgynevezett vegyes csoport. A félelmek szerteágazóak. A kicsi, 3 év körüli gyerekek szülei egyszerűen féltik a csemete testi épségét. Idősebb gyerekek esetén pedig inkább attól tartanak a gondviselők, családtagok, hogy a csoportot visszahúzzák fejlődésében az apróságok.
A közoktatásunk alapelvei
Az aggódók számára van egy jó hírem. Mielőtt azt kifejteném, érdemes megismerni a magyar oktatási rendszer néhány sajátosságát. Csakis a tisztánlátás kedvéért.
Az óvoda nevelési-oktatási intézmények közé tartozik. Így abban az egyértelműen képviselt keretrendszerben dolgozik, hogy minden gyermek egyéni profillal rendelkezik. Tehát minden egyes gyermeket ennek mentén, egyéni fejlesztési terv alapján, differenciáltan nevelnek-oktatnak. Ezen kívül a magyar óvodák és iskolák az integráció, pontosabban az inklúzió zászlaja alatt tevékenykednek. Az inklúzió tulajdonképpen az a gondolkodási keret, aminek alapja a befogadás és elfogadás. Mindenkinek joga van a tanulásra, és az ahhoz szükséges támogatásra az egyéni sajátosságainak figyelembe vétele mellett.
Pontosan tudom, hogy a szakember hiány, az eszközök hiánya, a helyhiány, és a többi hátráltató tényező mentén nehezen valósul meg tökéletesen az integráció. De ez nem az életkori összetételtől függ.
Homogén csoport nem létezik
Ugyanis a fentiekből egyenesen következik, hogy az életkori homogenitás egy illúzió. Nem a kora mentén foglalkozunk egy gyermekkel. Használhatjuk azt kiindulási pontnak, mielőtt megismernénk őt. De te is látod a számotokra ismerős családokban, milyen elképesztően különböző egyéniség lehet két egykorú lurkó. Pontosan ezért beszélgetnek, kérdezősködnek az óvó nénik. Ezért töltetnek ki a szülőkkel kérdőíveket. Ezért szeretnének családlátogatásra menni. Nem azért, mert indiszkrétek, vagy, mert szívesen vájkálnak mások életében. Legtöbbet tehát akkor segíthetsz az ő munkájukban, ha támogatod őket az ismerkedésben. A pedagógusok szakmai-etikai kötelessége a titoktartás, így megoszthatod velük mindazt, amit te fontosnak tartasz. A kölcsönös bizalom már egy nagyon jó kiindulás a szülő-óvónő együttműködés kialakítására.
De térjünk vissza a gyerekek sokszínűségéhez. Alapvetően azért érdemes ebben a kérdéskörben elmerülni, mert sokan azt gondolják, várják, remélik, hogy az óvoda mini iskolaként működik. Szerencsére ez nem így van. Az ovi a lehető legszuperebb terep arra, hogy biztonságos keretek között, a 12 éves padban görnyedés előtt társas és praktikus ismereteket szerezzenek a kicsik. Nem kell megtanulni írni, olvasni, vagy angolul. De lehet próbálkozni az együttműködéssel, a versengéssel. Lehet ugrani, futni, szaladni. Lehet a gyerek sáros és maszatos. Kiabálhat az udvaron, és ha összevesznek egy kispajtásával, akkor képzett felnőttek segíthetik őket a konfliktuskezelésben. Tulajdonképpen sokkal életszerűbb hely több szempontból, mint az iskola.
Az élet nem a homogenitásról szól. Az életben való beválást nem az osztályzataink vetítik előre. A mai embert alkalmazkodó-készsége, rugalmassága, kooperációra és versenyre való felkészültsége teszi képessé a túlélésre. Emberi kapcsolataink szempontjából pedig elengedhetetlen a kommunikációs készség, az empátia fejlesztése, de az önmagunkba vetett bizalom és az asszertivitás is. Ezeknek a képességeknek a megalapozásához remek környezet a sokszínű óvoda. Minél idősebb egy gyerek, annál inkább beszűkül körülötte a világ a saját szűk társadalmi valóságára. Ezért érdemes hinni és kihasználni a vegyes csoportok adta lehetőségeket. A változatosság érték!
Válassz pedagógust!
Oké, de akkor mi alapján válassz? Merül fel benned a kérdés. Semmiképpen ne a csoportösszetétel alapján. Menj be, nézz körül! Nyílt napon ismerkedj a pedagógusokkal. Kérdezősködj az oda járó gyerekek szüleitől. Merülj el magadban, az elvárásaidban! Ismerkedj az intézményi légkörrel! Ugyanis ezen sokkal több múlik, mint azon, milyen összetételű a csoport. És ne feledd, az sem tragédia, ha váltani kell!