Magamba forduló kisiskolásként minden hétvégén a könyvtár verses részlegén kuksoltam és folyamatosan versesköteteket bújtam és kölcsönöztem. Hazacipeltem egyet, kettőt vagy hármat, aztán otthon végigolvastam az összes költeményt és kijegyzeteltem a kedvenceimet. Sokáig tartott átnézni őket, a körmölés pedig még tovább, de így találtam rá – azt hiszem – életem kedvenc versére, amit állandóan újraolvasok, és mindig összefacsarodik tőle a szívem.
Sokszor nyúltam mellé, gyerekként nem feküdt annyira Baudelaire vagy Voltaire, Babitsot soha nem tudtam megkedvelni, Petőfit mindig egyszerűnek tartottam (1-2 költeményétől eltekintve) viszont Tóth Árpád, Ady, Kosztolányi vagy József Attila már nagyon korán a szívembe férkőzött.
József Attila olyan, mint egy családtag. A versei mindig betalálnak. Pont olyan rövidek vagy hosszúak, amennyire kell, és sugárzik minden sorából az, hogy van bennünk valami közös. A születésnapján sokan posztolnak verseket, aminek nagyon örülök, mert ilyenkor tényleg irodalmi költészettel van tele minden, akármerre nézek.
És hogy melyik vers volt az, ami 12 évesen és 37 évesen is ugyanúgy megindít? Most megmutatom nektek, olvassátok szeretettel:
Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/9/9e/Lad%C3%A1nyi_Mih%C3%A1ly_1972.jpg
Ladányi Mihály: A lány dala
Az élet elmegy akkor is,
akkor is,
ha csak karba tett kézzel ülsz,
vagy összekulcsolt kézzel ülsz,
vagy valakit
kézen fog a kezed.
Az élet elmegy akkor is,
akkor is,
ha árnyékban vagy fényben ülsz,
ha csöndben élsz, ha halkan szólsz,
vagy valamit
kimondasz hangosan!
Ha nem nézed, hogy merre jársz,
ha mindegy az, hogy kire vársz,
ha soha semmit meg nem bánsz,
ha minden ajtót jól bezársz,
az élet elmegy akkor is,
akkor is,
ha intenek és arra mész,
ha mások után bandukolsz,
csak azért,
mert így kényelmesebb —
ha mindegy az, hogy nap süt-e,
nap süt-e,
vagy sápadtan a hold ragyog;
mögötted kinő majd a fű
és benövi
a lábnyomod.
Ha nem nézed, hogy merre jársz,
ha mindegy az, hogy kire vársz,
ha soha semmit meg nem bánsz,
ha minden ajtót jól bezársz,
ha másnak semmit nem jelent,
nem jelent,
hogy itt vagy és meddig maradsz,
amennyit kapsz, csak annyit adsz,
annyit adsz,
amid volt magaddal viszed,
kinő mögötted majd a fű
és elfedi a lábnyomod!
Boldog költészet napját mindenkinek! Boldog születésnapot, József Attila!
Kiemelt kép forrása: mandiner.hu